Ha egy mód van rá, inkább nem másznék bele abba a Tiktokon indult gigantikus vitába, amit egy pszichológus indított útjára, miután kijelentette, hogy ő márpedig nem hajlandó visszatolni a bevásárlókocsit a parkolóból, ha a gyerekeivel vásárol. Hacsak nem annyiban, hogy elmondom, előfordult már olyan, hogy a kisfiammal – aki abban a korban van, hogy még inkább élvezi a kocsiban üldögélést, mint sem – kettecskén vásároltunk be, gurultunk el a vásárolt cuccokkal a parkolóig, majd az üres kocsival vissza annak parkolóhelyére.
Nem tehetek róla, engem speciel zavar, ha szanaszét hagyom a vásárláshoz használt cuccaimat: vagyis nem csak a kocsit gurítom – gyerekkel és anélkül is – vissza a helyére, de a kosarat is mindig oda viszem, ahonnan a bevásárlás elején elvettem. De készséggel belátom, hogy nem mindannyian működünk egyformán. Történetesen ebben sem.
Ezt támasztja alá dr. Leslie Dobson pszichológus Tiktok-videója is, aki a 11,4 milliós nézettségű felvételen arról beszél meglehetősen szókimondó, nyers stílusban, hogy amikor a férje nélkül kénytelen bevásárolni a gyerekeivel, sosem tolja vissza a helyére a bevásárlókocsiját.
Nyugodtan ítélkezhettek felettem miatta, nem érdekel. Azután, hogy bepakoltam a vásárolt holmikat és a gyerekeim végre beszálltak az autóba, egyetlen pillanatra sem fogom magukra hagyni őket az autóban a hülye kocsi miatt
– mondja Leslie, majd hozzátette,
„tojok rá, ha valaki emiatt csúnyán néz majd rám a parkolóban”.
A videó, amit egyébként 5 nap alatt néztek meg több mint 10 millióan, rengeteg kommentet kapott. Volt, aki egyetértett az anyukával, mások azonban éppen arról írtak, hogy több gyerek mellett is meg tudják oldani, hogy visszajuttassák a bevásárlókocsit a parkolóból a helyére.
„A tesómnak 5 gyereke van, mégis megoldja, hogy bevásárlás után a helyére kerüljön a bevásárlókocsi.”
„Az ilyen kis dolgok beszélnek a leghangosabban valaki karakteréről. Én ugyan nem vagyok szülő, de esőben és hóban is visszatolom a kocsit a helyére.”
„A magam részéről én ezt úgy szoktam megoldani, hogy a lehető legközelebb parkolok a kocsik tárolójához, hogy a lehető legkevesebb időre kelljen magára hagynom a kocsit és a gyerekeimet.”
„Ez sosem a bevásárlókocsiról szólt; sokkal inkább az elvről. Éspedig, hogy hajlandó vagy-e megtenni valami kedveset úgy, hogy azért garantáltan nem kapsz majd cserébe semmit.”
„100%-ban egyetértek veled.”
„Egyedülálló anyuka vagyok, és én a következőt csinálom ebben a helyzetben: bepakolom a bevásárlást a kocsiba, a gyerekekkel együtt. Eltolom a bevásárlókocsit a parkolóba, a kocsimhoz, majd bepakolom, amit megvettem. A gyerekek végig a bevásárlókocsiban maradnak, és velük együtt tolom vissza a kocsit a tárolóhoz, ha végeztem a bepakolással. Utána mindannyian együtt visszasétálunk a kocsihoz. Ennyi.”
