Egy a nagyszülőségét teljes szívvel meg- és kiélő nagyszülő számtalan módon segítheti az unokáját: kezdve azzal, hogy részt vesz a kicsi mindennapi életében egészen odáig, hogy új hobbikat, képességeket és életbölcsességeket tanít neki. Ez a különleges kapcsolat mindazonáltal egyáltalán nem egyirányú utca: az unokák is éppúgy nyomot hagynak a nagyszülők életében (és lelkében), mint fordítva. A Huffpost online lap most arra kérte nagyszülő olvasóit, gyűjtsék egy csokorba azokat a különleges pillanatokat, mikor tudatosult bennük, milyen sokat jelentenek az unokáik számára.
Innen tudták a nagyik, hogy az unoka szereti őket (Fotó: GettyImages)
-
Az unokám megkért rá, hogy vegyem fel telefonnal az altatódalokat, amiket annak idején nekik is énekeltem, hogy egy szép napon majd lejátszhassa őket a saját gyerekeinek. (Ruth G.)
- „Legutóbbi látogatásakor a hétéves fiú unokám elárulta, hogy neki bizony sosincs honvágya, ha huzamosabb időt nálam kell töltenie, mert nálam is otthon érzi magát. Azt is elmondta, hogy most kicsit szomorú, mert nem igazán akar hazamenni, de rádöbbent, hogy már rég nem látta a szüleit és egy kicsit pokémonoznia is kellene már.” (Nan Wise)
- „A két kisunokám több száz kilométerre lakik tőlünk. Mindig, amikor meglátogatjuk őket, ott várnak minket az ablakban, és közben le- és felugrálnak az izgatottságtól, míg ki nem kászálódunk a kocsiból.” (Sue O.)
-
A lányom egyszer azt mesélte, hogy amikor az unokámnak tüdőgyulladása volt és napokig ágyban kellett feküdnie, utánam sírdogált és engem hívott. (Gail H.)
- „Mindig, amikor repülővel megyünk hozzájuk, és meglátnak minket az érkezés oldalon, az unokáim teljes erőből rohannak és hozzá teli torokból üvöltik, hogy »nagyiiii«. És közben ne olvadjon meg a szívem…” (Janet R.)
- „Egyik alkalommal a kisunokámmal valami iskolai feladaton dolgoztunk egyet, mikor váratlanul megjegyezte, hogy nem beszélek. Megkérdeztem tőle, mégis mit szeretne, ha mondanék, mire azt válaszolta, neki igazából mindegy, csak nagyon szereti hallani a hangomat. 5 éves volt ekkor. (Elizabeth P.)
-
Az unokám tegnap közölte velem, hogy »túl csinos vagyok a sminkhez.«(Leslie R.)
- „Amikor a 4 éves unokám nárciszt szedett nekem és a kis motorjára pattant, hogy minél gyorsabban elhozza nekem a hátsó kertből az előkertbe, ahol éppen voltam, hát őszintén, én majd elolvadtam a meghatottságtól.” (Dalila Perez)
- „A 13 éves unokám, mindig úgy köszönt, hogy alaposan megölelget, majd közli, hogy nagyon szeret. Amikor a kis barátai ezt szóvá teszi, mindig azzal vág vissza, hogy: »Miért, te nem szereted a nagymamádat?«” (MaryEllen G.)
-
Nekem az olyan mondatok melengetik meg a lelkemet, mint hogy »Nagymama, megölelhetlek?« vagy, hogy: »Légyszi, ne menj még!« (Andee B.)
