Amikor az esküvőn sok boldogságot kívánunk az ifjú párnak, valószínűleg olyasmire gondolunk, hogy sok kalandban, romantikus élményben, és örömteli érzésben legyen részük. Ám a kapcsolathoz – és amúgy a boldogsághoz is – éppen annyira hozzátartoznak a viták, veszekedések, feszültségek, határhúzások, mint a vidám percek. Beszéljünk hát a nehezéről: a konfliktusokról.
Egy kapcsolatban a konfliktusok hatékony kezelése kulcsfontosságú. Ezen múlik, hogy elhidegülünk egymástól vagy megerősödünk, és mélyül az intimitás közöttünk. A páros workshopokon ezért általában olyan feladattal kezdünk, amiben megmutatkozik, hogy hogyan tudnak együtt dolgozni a szerelmesek stresszhelyzetben. Ha ilyenkor is figyelnek egymásra, ha nem szűnik meg a tisztelet, ha a megoldásra tudnak fókuszálni egymás hibáztatása helyett, akkor jó esély van rá, hogy a későbbi viták során is jól tudnak együttműködni. És erre nagyon is szükségük lesz.
Jelen cikkben összeszedem néhányat azok közül a konfliktusfajták közül, amelyekről ritkán beszélünk, és amelyek minden párkapcsolatban megjelennek. Nem túlzás azt mondani, hogy ezek megoldásán múlik a hosszú távú együttműködés sikeressége. Direkt írtam együttműködést, nem pedig szerelmet vagy szenvedélyt.
A romantikus közösségimédia-posztok világában könnyen elfeledkezünk arról, hogy egy kapcsolat hosszú távú sikere nem a szerelem érzés fenntartásán múlik, hanem azon, hogy képesek vagyunk-e kialakítani egy olyan működési mechanizmust, ami mindkettőnk számára élhető.
Az érzelmek változnak, az elhatározás, hogy igent mondok rád, minden nehézség ellenére, és dolgozom a kapcsolatunkon, sokkal stabilabb. Nem véletlen, hogy a pap az oltár előtt nem azt tudakolja, hogy hogyan érezzük magunkat, hanem hogy akarunk-e hűségesek maradni. A hűség pedig tulajdonképpen az akarat emlékezete.
Hodász András (Fotó: Csomádi Ferenc)
Amikor szerelmesek leszünk, elindul egy dinamika, amely során egyre szorosabb lesz közöttünk a kötődés, mélyül az intimitás. Ez egy olyan folyamat, amely általában öt szakaszra osztható. Az első ezek közül a szimbiózis szakasza, amire elsősorban a szenvedély, a túlfűtött romantika, a rózsaszín köd jellemző. Ez az időszak jótékonyan elfedi a különbözőségeket, és toleránssá tesz minket a másik hibáival szemben. Ennek persze megvan a maga funkciója: ekkor alakul ki a „mi” érzés, amiből a későbbiek során mindkét fél táplálkozni tud. Eljön azonban az a pillanat, amikor a köd oszladozni kezd, és hirtelen egyre több feszültség kerül a felszínre. Ez minden esetben megtörténik, és nem azt jelenti, hogy rossz a kapcsolat, és keresnünk kell egy másik párt magunknak! Épp ellenkezőleg: ez a jelenség, a fejlődés természetes velejárója, és ha szakítunk, hogy mással kezdjünk közös életet, ott ugyanúgy meg fog jelenni. Jó azonban, ha tisztában vagyunk vele, hogy milyen jellegű konfliktusokra számítsunk.
A kapcsolaton belüli határhúzásból fakadó konfliktusok. Amikor megismerkedünk valakivel, először azt keressük, hogy mi a közös bennünk. Minél több időt akarunk együtt tölteni, bármit csinálunk, azt először csináljuk, szinte megrészegít minket a másik megismerésének az izgalma. Szívesen lemondunk saját szempontjainkról, kedvteléseinkről, hobbijainkról, csak hogy megismerjük új szerelmünket és mindazt, ami az ő világához tartozik. Ilyenkor sokan elhanyagolják a kedvenc időtöltésüket, baráti vagy családi kapcsolataikat.
Eljön azonban az a pillanat, amikor szembesülünk vele, hogy mi mindent veszítettünk el azok közül, amiket szerettünk csinálni, mi mindenről mondtunk le a kapcsolat kedvéért. Ekkor elkezdünk újra magunk felé fordulni.
Már nem az lesz a fontos, hogy lenyűgözzük a párunkat, hanem, hogy elmenjünk a haverokkal sörözni, vagy újra hódoljunk a régi hobbijainknak. Ez óhatatlanul feszültséggel, súrlódással jár. Ha a pár egyik tagja ráadásul valamilyen mértékben kapcsolatfüggő, könnyen szorongással reagálhat kedvese azon ötletére, hogy most nélküle indul el otthonról. Ennél a konfliktustípusnál fontos, hogy őszintén kommunikáljunk egymással, mondjuk ki, hogy mire vágyunk, és engedjük meg a másiknak, hogy önmaga lehessen. Kulcsfontosságú, hogy ilyenkor tudjuk adni a másiknak a távolságot, és ne akarjuk gúzsba kötni. Ezzel teszünk legjobbat magunknak és a kapcsolatnak is. Ilyenkor sok mély beszélgetés segítségével lehet kialakítani egy olyan életvitelt, amiben mindketten azt érezzük, hogy a kötődés megtartása mellett hódolhatunk a saját szenvedélyeinknek is. Míg a szimbiotikus szakaszban mindent együtt akartunk csinálni, most felfedezhetjük, hogy akkor is kapcsolatban maradunk, ha vannak a másiktól független tevékenységeink. Miért nevezzük határhúzásnak? Mert így alakul ki, hogy meddig tart az én és a te, és hol kezdődik a mi.
Ebből következik egy további, általában rejtett konfliktus: mivel a másik kedvéért mondtunk le olyan dolgokról, amiket szeretünk, kimondatlanul is dühösek vagyunk a párunkra. Ez igaz akkor is, ha neki erről fogalma sincs, és sose kérte tőlünk az ilyenfajta lemondást. Sőt, ez a harag sokszor önmagunk számára is rejtve marad, éppen ez nehezíti meg az ilyen helyzetek kezelését. Ismét csak nagy szükségünk lesz tehát az önismereti készségeinkre, hogy felismerjük mi zajlik bennünk, megfogalmazzuk az érzéseinket, és őszintén meg tudjuk beszélni mindezt a párunkkal. Ha felismertük, és megértettük a haragunkat, akkor képessé válunk arra, hogy elengedjük. A haragot, nem a párunkat, természetesen.
Boldogok, akik sírnak
Hodász András sorozatában olyan, a társadalmat érintő kérdéseket jár körül, amelyekről hisszük, hogy indulatok nélkül, higgadtan és egymás érveit meghallgatva kell párbeszédet indítanunk.
A sorozat korábbi cikkei itt találhatók.
Az összetört illúziókból fakadó konfliktus. Amikor belevágunk a közös életbe, tele vagyunk elképzelésekkel, tervekkel, sokszor nagyon is határozott képekkel a fejünkben, hogy ennek hogyan kell kinéznie. Nem csak az esküvőjükről álmodoznak a lányok kamasz korukban, de számtalan olyan gondolat is gyökeret ver a fejükben, amelyek arra vonatkoznak, hogy hogyan néz majd ki a házasság, milyen lesz együtt élni a szerelmemmel, ő meg én milyen férj és feleség leszünk stb. Ez alól természetesen a férfiak sem kivételek. Nem egy pár emellett titkon azt a közös illúziót dédelgeti magában, hogy ők lesznek a tökéletes szerelmesek.
Még ha látnak is problémákat az ismerőseik házasságában, velük ez nem történhet meg, nyugtatják magukat, hiszen ők szeretik egymást, mindent meg fognak oldani. Aztán, amikor elhallgatnak az esküvői harangok, elfogy az utolsó falat menyasszonyi torta, és felébrednek másnap, rájönnek, hogy nem minden olyan, mint amilyennek elképzelték.
Az illúzió elvesztése pedig ismét haraggal jár. A feleség, aki a családjának panaszkodik a férjére, vajon nem az afelett érzett feszültségét ventilálja ki magából, hogy az ifjú férj nem mindenben olyan, amilyennek elképzelte? Ha így tesz, természetesen megkaphatja a vágyott megerősítést a szüleitől, a lelki simogatást, hogy valóban, milyen szörnyű, ami vele történt, de közben rombolja a férje és közötte lévő bizalmat, és semmivel sem került közelebb a helyzet megoldásához. Mennyire más lenne, ha tudatosítaná a dühét, megértené, hogy mi okozza, és elfogadná a realitást: a férjétől nem várhatja el, hogy minden titkos elvárását teljesítse. Ha így tesz, megtapasztalja, hogy újra megszereti a férjét, hibáival együtt.
Fotó: Getty Images
Ezeknek a konfliktusoknak közös jellemzője, hogy általában nehezen felismerhetőek, hiszen nem azon vitatkozunk, hogy mennyire fájdalmas számunkra a házassággal kapcsolatos illúziók elvesztése, hanem hogy kinek a feladata kipakolni a mosogatógépet, és hol is van pontosan a koszos zokni helye. Ez persze csak a felszín, és ha ilyenkor megállnánk egy pillanatra, és őszintén önmagunkba néznénk, talán megértenénk, hogy mi is valójában a bennünk lévő feszültség igazi forrása. Ehhez az őszinte beszélgetéshez most is írok néhány segítő kérdést!
- Van olyan illúzió vagy elképzelés, amit elvesztettél a kapcsolatunk során, és amiről úgy érzed, hogy beszélnünk kellene?
- Éreztél valaha neheztelést amiatt, hogy lemondtál valamiről a kapcsolatunk érdekében? Hogyan tudnánk ezen változtatni?
- Melyek azok a dolgok, amikről úgy érzed, hogy fontosak számodra, de a kapcsolatunk miatt háttérbe szorultak?
- Van valami, amit a kapcsolatunk elején másképp képzeltél el, és most csalódottságot érzel miatta?
- Érezted már úgy, hogy nem értékeljük eléggé egymás áldozatait a kapcsolatunkban? Hogyan tudnánk jobban kifejezni a megbecsülésünket?
- Melyek azok a kompromisszumok, amiket nehéznek találsz, és úgy érzed, hogy ezek feszültséget okoznak köztünk?
- Érezted már valaha, hogy elfojtottál magadban valamit a kapcsolatunk érdekében? Hogyan tudnánk nyíltabban kommunikálni ezekről az
- érzésekről?
- Hogyan tudnánk támogatni egymást abban, hogy mindketten megvalósíthassuk saját álmainkat és céljainkat a kapcsolatunkon belül?
- Van olyan múltbeli sérelem vagy konfliktus, amit még mindig hordozol magadban, és amit meg kellene beszélnünk?
- Hogyan tudnánk egyensúlyt teremteni a közös céljaink és az egyéni vágyaink között, hogy mindketten elégedettek legyünk a kapcsolatunkkal?
