A magyar óvodai nevelésnek nagy hagyománya van: már Európa első óvodája is Budapesten nyílt meg (1828-ban az Attila és a Mikó utca sarkán), és szintén példa nélkül álló, hogy Magyarországon már hároméves kortól kötelező az óvodába járás. Ez történhet állami, egyházi vagy akár magánóvodában is, amelyet a szülő választhat ki, nem kell automatikusan a lakóhelyhez tartozó körzeti intézménybe íratnia a gyerekét.
Sok a tévhit
A vegyes csoportokat alkalmazó óvodák egyre inkább túlsúlyba kerülnek az azonos életkorú csoportokat vivő intézményekkel szemben, a KSH adatai szerint arányuk már 2016-ban is 61 százalékos volt. Míg azonban egyre több óvoda és szakember teszi le a voksát a vegyes életkorú csoportok kialakítása mellett, addig a közvélekedés még mindig nem feltétlenül pozitív, a szülők pedig sokszor egyenesen ódzkodnak tőle. Az idegenkedés persze sok esetben szól annak, hogy a szülők újdonságként tekintenek rá, holott a vegyes csoport annyira azért nem új a nap alatt. A vasfüggöny leomlását követően a szovjet mintára szerveződő azonos életkorú csoportokat, melyekben az uniformizáció, az egyéni érdekek alárendelése és a kollektív bánásmód volt a szervezőelv, már évtizedekkel ezelőtt elkezdték felváltani a nyugati reformirányzatokat képviselő és az egyéni szükségletek figyelembevételére épülő vegyes csoportok.
A vegyes csoportoknak nagyon sok előnye van, szerveződésük ugyanis nagyban hasonlít a társadalom legfontosabb közösségére, a családra (Fotó: Getty Images)
Másrészt sok tévhit is közszájon kering a vegyes csoportokkal kapcsolatban. „A leggyakrabban attól félnek a szülők, hogy nem lesz iskolaérett a gyermekük, ha nem trenírozzák iskolai módszerekkel és nem kap elég figyelmet. Nem bíznak az óvodapedagógusokban, hogy megbirkóznak a feladattal, és talán a gyermekükben sem” – osztja meg tapasztalatait Szalókiné Sike Krisztina óvodapedagógus, a Noszvaji Cseperedő Óvoda-Bölcsőde főigazgatója.
Pedig a vegyes csoportoknak nagyon sok előnye van, szerveződésük ugyanis nagyban hasonlít a társadalom legfontosabb közösségére, a családra. Amellett, hogy „életszerű”, számos további előnye is van, főként a tudás és a szociális képességek terén. „Tapasztalataim szerint a kicsik sokkal hamarabb beszoknak, nagyon gyors ütemben kezdenek el fejlődni, és hamarabb lesznek önállóak, míg a nagyok segítőkészebbé, toleránsabbá és empatikusabbá válnak – folytatja Krisztina. – Sokszor megfigyelhető, hogy milyen finoman, kedvesen gondoskodnak társaikról. Ezeken túl a gyerekek az óvodakezdéstől az iskolakezdésig egy csoport tagjai maradnak, és a szerepminták sokkal szélesebb skáláját ismerik meg.”
A vegyes csoportokat alkalmazó óvodák egyre inkább túlsúlyba kerülnek az azonos életkorú csoportokat vivő intézményekkel szemben (Fotó: Getty Images)
Mindent bele – vagy mégsem?
Az óvodai alapprogram nem határoz meg csoportszervezési kereteket, így a magyar óvodák autonómiát élveznek annak tekintetében is, hogy vegyes vagy azonos életkor szerint szervezik meg a csoportokat, és ezt milyen szabályok alapján teszik. „A csoportok beosztását minden esetben közös pedagógusi megbeszélések előzik meg. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy azonos életkorú és nemű gyermekből legalább 5-6 kerüljön egy helyre. A játékuk, tevékenységeik fejlettségi szintjének, vagy nemek esetén érdeklődési körüknek megfelelően lehetőséget kell biztosítanunk arra, hogy társakra találjanak” – mondja Krisztina, de azért hozzáteszi, alapvetően az iskolát kezdő gyermekek megüresedett helyei határozzák meg a férőhelyeket.
Természetesen a vegyes csoportnak is létezik Achilles-sarka, de ez nem a rendszerben, hanem annak kereteiben keresendő. A szakember szerint a vegyes csoportok pozitívumai akkor tudnak a gyakorlatban is kidomborodni, ha a szükséges feltételek adottak. „Ahhoz, hogy jól működjön ez a rendszer, megfelelő attitűddel rendelkező pedagógusokra, dajkákra van szükség. Kiegyensúlyozottságra, nyugodt légkör kialakítására, érzelmi biztonságot megteremtő együttműködésre az összes résztvevő között. Hátráltathatják ezt hiányzó tárgyi és környezeti feltételek, a nagyon magas csoportlétszám és a nem megfelelő pedagógus-ellátottság.”
Az életkornál sokkal fontosabb fejlettségi szint
A szakember hangsúlyozza, hogy sokszor egyidős gyerekek is különböző szinteken állnak képességeik területén, ezért a foglalkozások tervezése és megvalósítása során sem az életkort, hanem a fejlettségi szintet veszik figyelembe. „Azonos témát dolgozunk fel három fejlettségi szintnek megfelelő eszközökkel, módszerekkel, célokkal. A sokféle megközelítés által minden gyerekhez a saját szintjén jut el a tartalom. Nem csak a pedagógusok határozzák meg, ki mit csinálhat, hanem a gyermek öndifferenciálással maga döntheti el, mire képes. Az értékelés szempontrendszere sem egyforma, mást-mást emelünk ki a különböző fejlettségi szinten álló gyerekek esetében, ezért a szokottnál is nagyobb létjogosultsága van az egyéni bánásmódnak és a differenciálásnak.”
Az óvodai alapprogram nem határoz meg csoportszervezési kereteket (Fotó: Getty Images)
Jut elegendő figyelem az iskoláskorú gyerekekre?
A szülők egyik gyakran hangoztatott félelme, hogy az iskolába készülő gyerekeikre nem jut elegendő figyelem, mert azt elviszik a kicsik. Azonban azt Vekerdy Tamás sem győzte hangsúlyozni, hogy az óvoda feladata nem az, hogy felkészítsen az iskolára, hanem hogy az óvodás korú gyermek számára a játék által biztosítson fejlesztő környezetet.
„A gyermekek a természetes érés, a sok-sok játék, inger, élmény és mozgás hatására az intézményi közeg nélkül, akár az (ideális) családban maradva is iskolaéretté válnak kognitív képességeiket tekintve – magyarázza Krisztina. – A szociális, érzelmi fejlődéséhez viszont nélkülözhetetlen az óvodai közösségben létezniük. Ebből a szempontból jobb hatásfokon szerezhetnek tapasztalatokat vegyes életkorú gyermekek között. A figyelemnek a pedagógusok részéről pedig minden csoportszevezésnél mindenkire egyformán ki kell terjednie.”
Testvérkapcsolatok a vegyes csoportokban
Krisztina szerint a vegyes csoportok további nagy előnye, hogy a testvéreket sem kell szétválasztani egymástól, hiszen a beilleszkedést az is segíti, hogy a testvér is ott van, akárcsak a családban. „A testvérkapcsolatokat két fázisban kezeljük. Először a biztonság megteremtésével erősítjük kötődésüket, a gondoskodást, figyelmet egymás iránt, majd második lépésként oldjuk a testvérek szoros együttlétét, összefonódását, ezzel erősítve, hogy nyissanak társaik felé.” Persze nem minden esetben előnyös, ha a testvérek egy csoportba kerülnek, ez lehet egyéni mérlegelés kérdése is. „Volt már arra is példa, hogy a szülőkkel egyeztetve külön csoportba került a kisebb testvér, mert a „nagytesó” annyira szorongó volt, vagy annyira tiltakozott a testvére állandó jelenlététől, hogy így láttuk jobbnak.”
Az óvoda feladata nem az, hogy felkészítsen az iskolára, hanem hogy az óvodás korú gyermek számára a játék által biztosítson fejlesztő környezetet (Fotó: Getty Images)
Évkezdés a vegyes csoportokban
Egy vegyes életkorú csoport az óvodát kezdő, kicsi gyerekek számára is egy sokkal megnyugtatóbb közeg lehet, hiszen a csoportnak csak egy része új, míg a többség már magabiztosan, felszabadultan játszik a jól megszokott közegében. „Évtizedekkel ezelőtt a szülők számára is sokkal megrázóbb volt, amikor a kiscsoportban szeptember, október hónapban huszonöt riadt gyerek egyszerre sírt az anyukája után” – emlékeztet Krisztina, és hozzáteszi, a vegyes csoportokban az újoncokat is gyorsan magával ragadja a többi gyerek önfeledt játéka, nem beszélve arról, hogy a nagyok előszeretettel babusgatják a kicsiket.
„Minden év elején sokat mosolygunk azon, hogy a nagyobbak hogyan veszik szárnyaik alá a kicsiket, s ez mekkora büszkeséggel tölti el őket. Különösen a nehezebben felhúzható cipők, bakancsok lábra tuszkolása, vagy egy ötujjas kesztyű kézre húzása izzasztja meg az öltöztetőket. Mulatságos kísérletek ezek, de azért általában sikeresek.”
