Csütörtök délután az egész magyar médiát sokkolta a felfoghatatlan hír: tragikus hirtelenséggel, 53 éves korában meghalt Hadas Kriszta Prima Primissima díjas televíziós újságíró, riporter. A halálhírét lánya, Kakuk Sára is megerősítette közösségi oldalán.
Hadas Kriszta (Fotó: Kecskés Kala)
A Magyar Rádiótól az ATV-ig
Hadas Kriszta fotóriporter és külkeres szülők gyermekeként született 1971-ben. A belvárosi a Radnóti Miklós Gimnázium padjait koptatta, ahol szerencsés időszakban, a rendszerváltás előestéjén, 1989-ben érettségizett. Útja ezután a Magyar Rádióhoz vezetett, 1992-ben a Krónika című hírműsorban kezdett dolgozni.
A kifogyhatatlan energiákkal bíró fiatal nő két év múlva rádióról tévére váltott: a kereskedelmi televíziózás előtt egyeduralkodó Magyar Televízió szerkesztő-riportere lett. 1996 és 1999 közt a Színház- és Filmművészeti Főiskola tévé- és dokumentumfilm-rendező szakára járt.
A kereskedelmi televíziózás hajnala az RTL-nél találta, ahonnan az ezredfordulón átcsábították a TV2-höz, ahol egészségügyi-szociális témájú anyagok készítése mellett évtizedig az akkoriban megkerülhetetlen Napló riportmagazin munkatársa volt 2001-2012 között. 2004-től az Aktív és a Magellán című műsorok főszerkesztője, 2007-2010 között az aktuális műsorok vezető szerkesztőjeként felelt az Aktív, a Napló és a Mokka műsorokért.
2012-ben visszatért az RTL-re, ebből az időszakból emlékezetes a neve alatt futó Forró nyomon, illetve a könnyed-szórakoztató Nagyszám! – 100 dal, amit egy ország dúdol riportsorozat, miközben a szociális témákhoz sem maradt hűtlen; ennek tanúsága az emlékezetes epizódokat felmutató Keresem a családom. 2015-től a Jön a baba Hadas Krisztával című dokureality-sorozat főszerkesztője és műsorvezetője. 2020-tól az akkor már az ATV-n futó Napló szerkesztő-riportere, ahol 2022-ben egy ukrán témájú dokumentumfilmmel is előállt: Menekülők – Hosszú út a túlélésért címmel.
Amellett, hogy művelte, oktatta is a televíziózást; többek közt a régi Színház és Filmművészeti Főiskolán (SzFE), a Metropolitan Egyetemen és a Dunaújvárosi Főiskolán. Két könyve is megjelent; 2012-ben az Egy tökéletlen anya naplója, majd 2018-ban az Anyasors című.
Riportfilmjeit több filmfesztiválon díjazták, de volt a Prima Primissima közönségdíjasa, az év médiaszemélyisége és az év szerkesztő-riportere is. Két házasságából egy-egy lánya és fia született, 50 évesen pedig nagymama lett.
Hadas Kriszta élete képekben:
Rólunk szól – Hadas Kriszta történetei az nlc-n
A Naplótól való távozását követően 2023 decemberétől Rólunk szól – Hadas Kriszta történetei címmel az nlc-n jelentkezett rövid dokumentumfilmekkel.
„Szocioanyagokkal készülök, ahol olyan embereket mutatok meg, akik egy nehéz élethelyzetben túl tudtak lépni önmagukon és a saját problémáikon, és emiatt mások élete mellett a sajátjukat is megváltoztatták – mondta a sorozat indulása előtt lapunknak adott interjúban. – Tudom, kissé fellengzősen hangzik, de felemelő, emberi történeteket szeretnék mesélni, mert szerintem erre nagy szükség van egy olyan országban, ahol rengeteg a dühös, frusztrált ember, mindenki mindenkit lehúz és híján vagyunk az empátiának. Olyan emberekről forgatok majd, akiknek a sorsuk, a munkájuk, a gondolataik, az életük olyan példázatot mutat, ami kivezethet ebből a széthúzásokkal teli sötét veremből, amiben mi magyarok már régóta benne vagyunk.”
Ebben a riportjában azokat mutatta be, akik a leghátrányosabb helyzetű gyerekeket segítik:
Felismerte túlhajszolt, stresszes életmódja tarthatatlanságát, teljesen mégsem tudott elszakadni tőle. Próbált lassítani a saját maga számára diktált tempón, mert érezte, hogy munkája az egészsége rovására megy. Őszintén beszélt arról, hogy pánikrohamai voltak, és pár éve kapott egy minisztrókot. „Sokan szeretik azt mutatni, nekik minden könnyen megy, de nekem nincs okom eltitkolni, hogy én egy már-már 32 évnyi szakmai tapasztalattal és egy Prima Primissimával a hátam mögött sem tudok semmit rutinból megoldani. Hogy nagy szavakat használjak: egy kicsit minden munkámba belehalok” – mondta akkor.
Rendkívüli elhivatottságáról, szakmai alázatáról árulkodnak ezek a mondatai:
„Mindenkinek azt mondom, hogy kizárólag akkor kezdjen bele, ha azt érzi, hogy ezért sok mindent fel tud áldozni. Ha reggel elsőnek van bent, este meg utolsóként távozik. Ezt tanítottam a lányomnak is, akiből szintén tévés lett.
Hinni kell abban, hogy az általad elmesélt történet fontos és hatással lesz az emberekre. Nem lehet megúszósan csinálni, mert akkor középszerű leszel.
Hitelességét, maximalizmusát, legjobbra való törekvését azonban sosem adta fel, minden anyagában próbált elmenni a végsőkig. Megrendítően csengenek vissza pár hónappal ezelőtti szavai:
Szokták mondani, hogy ez csak munka, nem kell annyira a szívedre venni. Nekem azonban másképp nem megy.
