Mi, azaz a szüleim és én, sosem beszéltünk otthon a pénzről. Az első zsebpénzemet is csak úgy kaptam. Emlékszem, általános iskolás voltam, és minden héten 100 forint volt az apanázs, amiből pont kijött egy Bravo magazin, egy paprikás chips, és ha kipótoltam az apám nadrágzsebeiben talált apróval, akkor még egy kaktuszos jégkrémet is tudtam belőle venni. Gyerekként nem éreztem úgy, hogy a pénzt gyűjtögetnem kellene, hiszen az arra van, hogy elköltsük. Így hát nem is értettem, hogy az osztálytársam, akinek szintén 100 forint volt a heti zsebpénze, miért döntött úgy, hogy inkább egy összegben kéri el év végén, lemondva arról, hogy minden héten vegyen belőle magának valamit. Pedig gyerekszemmel az 5200 forint akkoriban felfoghatatlan pénznek számított, és bár irigyeltem a vagyonáért, én nem tudtam volna elengedni a hetente menetrendszerűen érkező zsebpénzemet. Talán nem kell külön mondanom, hogy a tudatosnak éppen nem nevezhető pénzügyi szokásaimból később elég sok hátrányom származott az életben.
Velem szemben az öcsém, aki minden húsvétkor apámmal járta a rokonságot, és egy nap alatt az éves zsebpénzem többszörösét locsolkodta össze, igazi gyűjtögető típus volt. Nem azért gyűjtötte a pénzt, hogy aztán valamit vegyen belőle, hanem pusztán azért, hogy legyen, de mentségére legyen mondva, ha éppen úgy adódott, szívesen kölcsönzött belőle nekem is.
Ebből az összehasonlításból is jól látszik, hogy minden gyereknek van egy veleszületett hozzáállása is a pénzhez, de vajon ha már egészen kicsi korunktól kezdve beszélünk otthon a pénzről, ha a megtakarítás szóval nem felnőttként találkozom először, és ha jobban porondon van a pénzügyi tudatosságra nevelés, vajon másképp bántam volna már fiatal felnőttként a pénzzel? Minden bizonnyal igen!
Nyíltan és gyakran kell a pénzről beszélni
A pénz sok háztartásban tabutéma. Pedig az egyetlen módja annak, hogy ne legyenek kínosak a pénzügyek, az az, ha időről időre beszél róla az egész család, nem csak a felnőttek, hanem a háztartás minden tagja, azaz a gyerekek is. „Sok szülő hajlamos arra, hogy a gyerekeit nem vonja be a pénzről szóló beszélgetésbe, mert meg akarja kímélni őket a bonyolult témától vagy adott helyzetben a nehézségektől, pedig ennek a beszélgetésnek nem kell feltétlenül nehéznek vagy ijesztőnek lennie – mondja Jen Hemphill pénzügyi szakértő, a Her Dinero Matters pénzügyi podcast háziasszonya. – Kezdhetünk egészen apróságokkal is, például érdemes bevonni a gyereket a valós szituációkban zajló pénzügyi döntéshozatalokba.”
A szakember példának hozza, hogy amikor áll a szülő a boltban a polc előtt, és azon gondolkodik, hogy az olcsóbb vagy a drágább terméket vegye-e meg, nyugodtan ossza meg a gyerekkel is a dilemmát, mondja el neki az érveit az egyik és másik terméket illetően, kérje ki a véleményét az ügyben, majd magyarázza el neki döntése pénzügyi vonzatait. A gyerekek kezdetben a pénzre magától értetődő, soha el nem fogyó tárgyként tekintenek. A kisfiamnak volt is egy ragyogó mondása ezzel kapcsolatban. Amikor valamit kinézett magának, és én azt mondtam, hogy ezt nem veszem meg, ő egyáltalán nem esett kétségbe, és azt felelte: „majd én megveszem, te pedig kifizeted.”
Fotó: Getty Images
A mai gyerekek már csak azért is bajban vannak a pénz értelmezésével, mert a készpénzt egyre inkább felváltják a bankkártyák és a virtuális tárcák, így a pénz egyre kevésbé lesz – szó szerint – megfogható vagy megszámlálható. Az 5 éves fiam már abba nőtt bele, hogy készpénzt szinte alig lát, mindenhol kártyával fizetünk, és amikor példáiul a boltban meg akar velem valamit vetetni, és én azzal próbálom leszerelni, hogy nem, mert nincs rá pénzem, akkor értetlenül áll, hogy
Anya, de hát ott van a kártyád, fizess azzal.
Emiatt is fontos, hogy minél korábban elkezdjük tisztába tenni a pénzzel kapcsolatos fogalmakat. A gyerekekre hatással vannak a szülők pénzügyi döntései, függetlenül attól, hogy megosztják-e ezeket velük. Ha egy szülő átláthatóan beszél a pénzzel kapcsolatos döntéseiről, és segít megérteni a pénzben rejlő hatalmat, azzal többnyire megágyaz a gyerek jövőbeli pénzügyi sikereinek.
Zsebpénz: nem mindenkinek jó
Hemphill szerint, amikor a szülő a zsebpénzről dönt, tartsa észben, hogy a gyerekét ő ismeri a legjobban. Ebben az esetben nem számítanak a saját gyerekkori tapasztalatok, vagy az, hogyan csinálják az osztálytársak szülei. Vannak ugyanis szülők, akik például nem értenek egyet azzal, hogy a házimunkáért cserébe járjon a zsebpénz, vannak szülők, akik viszont ezt kifejezetten motiválónak tartják. Egyikkel sincs semmi baj.
A szülőknek először saját költségvetésüket kell megvizsgálniuk, és felmérni, mekkora zsebpénzt tudnak rendszeresen adni a gyereknek. A zsebpénz mértéke függhet a céloktól és az életkortól is, mert valószínűleg más összegre van szüksége egy 6 évesnek és egy 14 évesnek.
Ha megvan, hogy mikor, miért és mennyit, akkor világosan le kell fektetni a zsebpénz feltételeit. Házimunkához, viselkedéshez vagy egyikhez sem kötődik? A gyereknek kell belőle spórolnia? El kell számolnia azzal, hogy mire költötte? A zsebpénz hatékony tanulási eszköz lehet, mert lehetőséget ad arra, hogy a gyerek a saját pénzével gazdálkodjon. Ha kudarcot vall, akkor sincs nagy baj – a szülővel megbeszélheti, mit lehetett volna másképp csinálni, hogyan lehetett volna elkerülni ezeket a hibákat.
Fotó: Getty Images
Spórolás: minél előbb, annál jobb
„A megtakarítás a legfontosabb pénzügyi szokás, amelyet a lehető legkorábban el kell kezdeni” – tanácsolja Hemphill. Ha ugyanis a spórolás már kisgyermekkorban az élet rendszeres részévé válik, akkor nem fog gondot okozni, amikor már „élesben” is szükség lesz rá. A legegyszerűbb, ha a szülő megbeszéli a gyerekkel, hogy minden kapott pénznek különítse el egy bizonyos részét, akár egy malacperselybe, akár más módon, a másik részét pedig elköltheti, ha szeretné. További ösztönző lehet a spórolásra a kamat ígérete: bizonyos időközönként a szülő megspórolt összeget annak egy bizonyos hányadával megnövelheti.
Hemphill szerint érdemes megfontolni egy gyerekbarát bankszámla nyitását is. A gyerekbarát ebben az esetben azt jelenti, hogy a bank elenged bizonyos számlával kapcsolatos díjakat, és nincsenek minimális egyenlegkövetelmények sem. Ha a szülő talál ilyet, vigye magával a gyermekét a bankba, nyissanak közösen számlát, és időről időre közösen fizessenek be rá.
