„A legújabb kutatások összefüggést mutattak ki a nárcisztikus szülők és a felnőtt gyermekek szorongó és elkerülő kötődési stílusa között” – kezdi a nárcisztikus szülői viselkedésminták leírását Jamie Cannon pszichológus, aki a trauma, a szorongás és a gyász kezelésére specializálódott.
A nárcisztikus szülők sok közös vonást mutatnak abban, ahogy a gyerekeikkel viselkednek: olyan a magatartásuk szülőként, ami ellentétes az egészséges szülői viselkedéssel, amely empátiát, tiszteletet és önfeláldozást igényel. A jól működő szülők képesek egyszerre törődni a gyerekek szükségleteivel és érzelmeivel, miközben megőrzik a szabályok és határok iránti igényüket is – mindez lehetetlen egy nárcisztikus szülő esetében.
A nárcisztikus szülő 5 parancsolata
Az első lépés a változtatás felé mindig a felismerés, ezért írta le a pszichológus azt az öt gyakori viselkedésmintát, amely alapján a nárcisztikus szülők működnek. Mert ha megértjük, hogyan nevelik a gyerekeiket, akkor van esély arra, hogy egészségesebb irányba tereljük őket.
1. A szülő vágyai mindig az elsők
Az egészséges szülő-gyermek kapcsolatban a szülők képesek félretenni saját érdekeiket a gyerekek érdekében. Ez persze nem azt jelenti, hogy a gyerekek vágyai mindig az elsők, inkább csak arról van szó, hogy az egészségesen működő szülő megérti, hogy egy kis önfeláldozás hozzátartozik a szülői szeretethez.
A nárcisztikus szülők nem tekintik a gyerekek igényeit a sajátjukkal egyenrangúnak (és soha nem fontosabbnak). Az ő szemükben a saját vágyaik állnak első helyen, mert a gyerekek alárendelt lények, akik azért léteznek, hogy nekik hódoljanak, és az a feladatuk, hogy a szülők önbecsülését építsék. A nárcisztikus szülő szerint a gyereknek meg kell hajolnia a szülő akarata előtt, még akkor is, ha más igényei vannak. Szerintük a gyereknek kell a szülőkért áldozatot hozni.
A nárcisztikusok gyerekei ezért általában úgy érzik, hogy nem szabad mást akarni, mint amit a szülő kíván. Gyakran elnyomják a szükségleteiket, és csendben szenvednek, mert érzik, hogy az igényeik nem fontosak a szülők szemében.
A nárcisztikus szülő gyereke elrejti az érzelmeit (Forrás: Getty Images)
2. A gyereknek muszáj egyetérteni a szülővel
„Az egészséges szülői magatartás lehetővé teszi, és a fejlődésnek megfelelő módon bátorítja a gyermekeket, hogy kialakítsák saját véleményüket – írja a pszichológus. – Ez része az érésnek és az önállóságnak, valamint az egészséges önismeret kialakításának. A nárcisztikus szülők elvárják, hogy a gyermekeik kérdés nélkül igazodjanak hozzájuk. A döntések megkérdőjelezését, még udvarias és megfelelő módon is, a nárcisztikus szülők tiszteletlenségnek tekintik. Az ő szemükben a tisztelet ideális esetben állandó egyetértést jelent.”
Ha megtagadjuk a gyerekektől a saját véleményüket és hangjukat, azzal lerombolhatjuk az önbecsülésüket – de egy nárcisztikus szülő számára a gyerekek úgyis alárendeltek, úgyhogy ez nem számít. Ezekben a kapcsolatokban nem létezik kölcsönös tisztelet, az egyetlen tisztelet, amiben egy nárcisztikus szülő hisz, az a saját parancsainak való teljes és maradéktalan engedelmesség.
3. A gyerek érzelmei nem számítanak
A szülő egyik legfontosabb feladata, hogy érzelmi tudatosságra tanítsa a gyerekeket, és segítsen nekik kifejleszteni az empátiát mások iránt. Ha a gyerekek úgy nőnek fel, hogy nem képesek felismerni vagy megérteni az érzelmeiket, akkor szinte lehetetlen lesz számukra, hogy empátiával forduljanak embertársaik felé.
A nárcisztikus szülő számára a gyerek érzelmei csak akkor értékesek, ha tükrözik a saját érzéseit. Azt a gyereket, aki olyan érzelmeket mutat, amelyek ellentmondanak a szülő érzelmeinek, gyakran lázadónak tekintik – vagy legalábbis úgy ítélik meg, hogy az érzései helytelenek. A nárcisztikus szülők gyerekei abban a hitben nőhetnek fel, hogy az érzelmeiket nem szabad érezni vagy kifejezni, mert értéktelenek.
4. A gyerek-szülő kapcsolat egy eszköz
Az egészséges kapcsolatok a kölcsönösségre épülnek, az empátián és a kölcsönös tiszteleten alapulnak. A nárcisztikusok számára azonban a kapcsolatok egyetlen célt szolgálnak: eszközök, amelyeket arra használnak, hogy megszerezzék másoktól, amit akarnak. A nárcisztikus szülő úgy tekint a saját gyerek-szülő kapcsolatára, mint egy eszközre a cél érdekében – ez egy módja annak, hogy csodálatot vagy egyfajta identitást kapjon másoktól. Bizonyos esetekben a nárcisztikus szülők a gyerekeket biztosításnak tekintik: ha fizikailag gondoskodtak róluk, akkor a gyerekek már tartoznak nekik.
5. A szülő soha nem vállalja a felelősséget
A konfliktus elkerülhetetlen a kapcsolatokban, de feldolgozható, és ha megfelelően kezelik, ugródeszka lehet a kapcsolat javításához. A nárcisztikus kapcsolatokban azonban a konfliktus soha nem oldódik meg igazán, mert a nárcisztikusok nem vállalják a felelősséget.
A nárcisztikus szülők ritkán, vagy soha nem kérnek érdemben bocsánatot a gyerekeiktől, ha megbántották őket, ehelyett a gyerekeket vagy más közeli embert hibáztatnak a sérelemért. A nárcisztikus szülők felszínesen bocsánatot kérhetnek, ha kényszerítve érzik magukat, de ezek a bocsánatkérések nem járnak valódi felelősségvállalással és jóvátétellel. Üres szavak, csak színjáték ez részükről, megbánás nélkül.
