Országszerte rengeteg tanár töltötte azzal a téli szünetének egy részét, hogy elvégezte a Nemzeti Alaptantervről (röviden: NAT) szóló, kötelező online tanfolyamot és letette az ehhez kapcsolódó vizsgát. 2024 augusztusában jelent meg a rendelet, ami ezt előírja, és szeptemberben már el is indult a folyamat: az intézményvezetőknek kellett a munkatársakat regisztrálniuk az online felületen, ahol a képzés és a számonkérés zajlik, és a regisztrált pedagógusoknak 2025. január 31-ig kell végigmenniük a teljes folyamaton. Nem önkéntesen, viszont szabadidejük terhére, hiszen tanítási időben mindenki a munkájával és a gyerekekkel foglalkozik, egészen biztosan nem ezzel a plusz feladattal.
Nincs idő uNATkozni
A rendelet megjelenésekor az ügy kapott némi sajtóvisszhangot, aztán elindult a tanév, és a közvélemény nem is gondolt erre többet, pedig érdekes kérdés, miért lett olyan fontos hirtelen, hogy a tanárok számot adjanak róla, hogy betéve tudják a Nemzeti Alaptantervet.
A gyerekekkel folytatott munkájukat ez nem befolyásolja, a szakmai elismertségükhöz nem tesz hozzá, számos választható továbbképzés létezik, amit mindenki saját igényére és egyéni érdeklődésére szabhat. Ez most mégis kötelező, bár senki nem tudja, hogy mi történik, ha valaki nem végzi el, mert a folyamatos figyelmeztető üzeneteken kívül az Oktatási Hivatal erről nem nyújt tájékoztatást.
De mi is ez az egész?
- Maga a tanfolyam és a vizsga is online, és egy olyan felületen zajlik, ahová az oktatási azonosítójával léphet be minden regisztrált pedagógus. Itt indíthatja el az oktatóanyagot, ami egymásra épülő videós és szöveges anyagrészekből áll.
- A tíz órásra tervezett tanfolyam után következik egy húsz kérdésből álló feladatsor, ami, ha a résztvevő 75 százalék fölött teljesíti, sikeres vizsgának minősül.
- A tanfolyam anyagai és a vizsgakérdések is egymás után jelennek meg a képernyőn, nincs lehetőség egyben áttekinteni az egészet, ahogy egy átlagos tananyag esetében elvárható lenne.
- Feleletválasztós és igaz-hamis feladatok követik egymást a képernyőn, és a végén derül ki, hány pontot ért el a kitöltő, és hogy az elég-e a sikeres vizsgához.
A teszt egyik kérdése (Forrás: Oktatási Hivatal)
Semmi kétség: ez nem az az elfoglaltság, amit bármelyikünk szívesen végez, különösen nem akkor, amikor végre lenne ideje a családjára az ünnepek alatt. De ha mégis muszáj, akkor jogos lehet az igény arra, hogy előremutató, hasznos szakmai ismereteket kapjanak a tanfolyamot elvégzők, amelyeket közvetlenül tudnak hasznosítani a mindennapi munkájuk során.
Sajnos úgy tűnik, hogy a feladatsor összeállításakor ez egyáltalán nem volt cél. Az, hogy mi értelme van akkor, eddig nem derült ki:
az egyetlen hivatalos indok az, hogy a Belügyminisztárium fontosnak tartja, hogy „a pedagógusok nevelő-oktató munkájukat központilag meghatározott tartalomszabályozók alapján végezzék”. Az, hogy minden gyerek más, és a tananyagot személyre szabottan is el lehetne sajátítani, ebben az esetben egyáltalán nem meghatározó szakmai szempont.
„Ledaráltak minket”
Zsuzsa magyar-francia szakos tanár egy budapesti középiskolában. Ő már novemberben elvégezte az előírt online tanfolyamot, de nincsenek jó tapasztalatai.
Már tanév elején nyilatkoznom kellett, hogy melyik szakom szerint szeretném majd végezni a tesztet – meséli. – Aki több szakos, annak egyet ki kell választania ezek közül. Én francia-magyar szakos vagyok, végül a franciát választottam. A regisztráció után értesítést kaptam az Oktatási Hivataltól, hogy december 31-ig le kell vizsgáznom. Később tudtam meg, hogy ez a dátum nem egységes, van, aki januári határidőt kapott. A munkatársaim közül többen hamar túl akartak esni az egészen, ha már muszáj; nekem rossz érzéseim voltak, ezért húztam-halasztottam, végül novemberben nekiültem, és végigmentem rajta.
Zsuzsa ellenérzései nem a továbbképzés tényének szóltak, hanem annak, hogy úgy gondolja, fölösleges és megalázó a mód, ahogyan ezt a tanárokra erőltetik, előzetes szakmai egyeztetések nélkül.
Akár egyet is tudnék azzal érteni, hogy időnként nem árt, ha az ember felfrissíti a tudását – mutat rá. – Lehetne hasznos dolgokat is tanítani a kollégáknak, de ebben az anyagban teljesen értelmetlen kérdések is vannak: apróságok felnagyítva, szakmai szempontból nem fontos részletek, vagy akár általános, banális közhelyek.
Találkoztam olyan elvont jogszabályi kérdésekkel a feladatok között, amelyeknek semmi köze a napi munkámhoz. És számot kellett adnom olyan tantárgyak szakmai tartalmairól is, amelyek még csak csak érintőlegesen sem tartoznak a szakterületemhez.
Válaszolnom kellett például egy olyan kérdésre, hogy: „Digitális kultúra tantárgy esetén milyen kiegészítő eszközök állnak rendelkezésre?” A helyes megoldás az volt, hogy a tankönyv, ami se nem logikus, se nem korszerű, még ha sajnos igaz is. Vagy: „A tanuló melyik tanulási képességére épít a NAT?” És a megoldás az volt, hogy „aktív, tevékeny”. Valószínűnek tartom, hogy rohamléptekben fejlesztették a tananyagot, mert nagyon gyorsan be kellett vezetni, hogy a tanárok már a tanév elejétől megkaphassák feladatként, ezért sok egyszerűsítést tartalmaz.
Én idegennyelv-szakosként kaptam olyan kérdést, hogy „A tankönyvlistán hány könyv szerepel német nyelv tantárgyból?” Valószínűleg egy kalap alá vették az összes idegen nyelvet, nem foglalkozva azzal, hogy ki melyiket tanítja: ez alapján be kellene magolnom az összes nyelvre vonatkozó minden tantárgyi követelményt. Ráadásul elavult információkat is tartalmaz a tanfolyam és a teszt, a tankönyvlistán most szereplő francia tankönyv helyett például egy régebbit nevez meg. Ezt azért tudom, mert a mostani, aktuális könyvet történetesen én írtam. Ez híven tükrözi a jelenlegi helyzetet, hogy mennyire gyorsan nő a szakadék a valóság és az iskolában oktatott tananyag között.
Képünk illusztráció (Fotó: Getty Images)
Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy mi történik akkor, ha valaki nem végzi el az online tanfolyamot, vagy nem teszi le a végén a vizsgát, esetleg több próbálkozás után is sorozatosan megbukik. Ezt senki sem tudja. Nincs olyan érvényben lévő rendelet vagy jogszabály, ami kimondja, hogy a kötelező NAT-vizsga milyen súllyal esik latba egy pedagógus pályafutásának értékelése során.
„Szakmailag biztosan nincs az egésznek értelme – véli Zsuzsa. – A húsz kérdésből 17-et válaszoltam meg helyesen. A barátnőm, aki szintén tanár, elsőre 14 kérdésre tudta a jó választ, ezzel meg is bukott, mert 15-től számít teljesítettnek a vizsga. Másodszorra sikerült neki. De az egésznek talán az a legnagyobb abszurditása, hogy kérdés és tiltakozás nélkül megcsináljuk, csak, mert azt mondták.
Én személy szerint azért, mert belefáradtam az eredménytelen tiltakozásokba. Inkább rááldoztam a szükséges időt magamban dühöngve, mint hogy belemenjek valami hosszadalmas huzavonába, amiben aztán magamra maradok, mint ahogy ez sokunkkal történt a legutóbbi nagy tiltakozási hullám idején. Ledaráltak minket: nem nagyon tudok olyanról, aki végül nem csinálta meg. Ettől végtelenül szomorú vagyok, és közben borzasztóan rosszul érzem magam, hogy én is egy lettem a sok fásult beletörődő közül, ami sosem akartam lenni. Alapvetően szabálykövető vagyok, és azt sem szeretném, hogy az igazgatónk vagy az iskola kerüljön bajba esetleg miattam. Biztos vagyok benne, hogy országszerte sokan éreznek ugyanígy.
Miért nem lehet haladni a korral?
Hamar kiderült, hogy a tanárok nem sokban különböznek a diákoktól, ha vizsgáról van szó. Aki elvégezte a tesztet, az feljegyezte a kérdéseket, így az egyes tantestületeken belül hamar egészen használható kis puskák alakultak ki, amelyek időnként akár az iskola falait is elhagyva közkézen forogtak. Hozzánk is eljutott egy ilyen, folyamatosan bővülő feladatgyűjtemény, amely a cikk megírásának időpontjában 130 kérdésből állt, precízen szakterületekre bontva. Ez felveti a kérdést:
csalásnak számít-e, ha valaki ennek alapján készül? Miért nem lehetett ezt hivatalosan, előre összeállítani, és oktatási segédanyagként közzétenni, miért kellett ezt a munkát a pedagógusoknak maguknak elvégezni a sikeres vizsgázás érdekében, és közben kellemetlenül érezni magukat miatta?
A most érvényben lévő Nemzeti Alaptanterv 2020 szeptembere óta adja a magyar közoktatás alapját. Az elődje 2012-től volt érvényben. Most 2025-öt írunk, ami azt jelenti, hogy ideje lenne elkezdeni azokat a szakmai vitákat, amelyek a következő NAT megalapozását jelentik, hiszen alig néhány év múlva aktuálissá válik egy új, korszerűbb oktatási alapdokumentum lefektetése. Ennek még előkészületei sem látszanak.
Oktatóvideó a Nemzeti Alaptanterv oldalán (Forrás: Oktatási Hivatal)
2020 óta az oktatásirányítás jelentősen átalakult, az akkor még létező Emberi Erőforrás Minisztérium (mert Oktatási Minisztérium már akkor sem volt) helyett a belügyhöz került az oktatási tárca, ott pedig ez egy apróság csak a sok közül, egyértelműen nem központi kérdésként kezelik a Nemzeti Alaptantervvel kapcsolatos kérdéseket. A most kötelezővé tett NAT-vizsga hamarosan elavul az alapját adó tantervvel együtt: ez ismét felveti a kérdést, hogy egyáltalán mi értelme van azon kívül, hogy növeli az oktató-nevelő munkát végzőkre nehezedő nyomást.
Azon lehet vitatkozni, hogy van-e értelme a pedagógusokat kötelező tanfolyamokkal és vizsgákkal terhelni: talán lenne, ha olyan témákról és módszerekről tanulhatnának, amelyek a napi munkájukat segítik. Például arról, hogyan lehet áthidalni a Zsuzsa által is említett szakadékot a tananyag és a hétköznapi élet között. Vagy arról, hogyan és mire lehetne használni a mesterséges intelligenciát az oktatásban. Vagy melyek azok a szükséges készségek, amelyek az élethosszig tartó tanulás igényét felkeltik és kiszolgálják.
Kevés izgalmasabb és fontosabb munka van, mint a tanároké. Persze csak akkor, ha hagyják, hogy azt legjobb szakmai tudásuk szerint végezzék, ne értelmetlen kötelezettségek terhe alatt.
