Az elmúlt néhány hétben elkezdtem néhány panaszkodós videót felvenni. Most is egy tanteremben vagyok. Ez viszont már nem lesz az én tantermem péntek után. Valójában elhagyom a tanári pályát. Felmondok. Vagyis technikailag már felmondtam, de péntek lesz az utolsó munkanapom. Az iskolaév végéig még egy hónap hátravan, de én már nem fogok itt tanítani.
Többször is felvettem már ehhez hasonló videókat, de úgy érzem, ahelyett, hogy egyszerűen csak szidnám – még csak nem is az én iskolámat konkrétan, hanem inkább az oktatási rendszer mai állapotát – van egy dolog, amiről nagyon-nagyon-nagyon szeretnék beszélni, mint olyan pedagógus, aki most lép ki a rendszerből. Úgy érzem, sokan próbáltak már szót emelni miatta, de az oktatási minisztérium munkatársai, a szuperintendánsok, tehát azok az emberek, akik valódi változást tudnának elérni, egyszerűen nem figyelnek oda. Az elbocsátási kérdőívemben gyakorlatilag egy esszét írtam erről a témáról.
Fotó: Getty Images
Arról szeretnék igazán beszélni, hogy a technológia hogyan teszi tönkre az oktatást. Nálunk a megyében minden diák, azt hiszem hatodiktól tizenkettedik osztályig, kap egy megye által biztosított iPadet. Minden gyerek kap egy iPadet az iskolaévre, amit év végén vissza kell adniuk, majd augusztusban újra megkapják.
Nem is tudom, hol kezdjem. Amit mondani fogok, azt részben más videókból is vettem, amik ráébresztettek dolgokra. Korábban is éreztem, hogy valami nem stimmel a technológiával, de nem tudtam pontosan megfogalmazni, hogy mi az. Jelenleg angolt tanítok, de előtte egy számítástechnikai laborban is dolgoztam. Volt egy tantárgyam, a ‘multimédia’, ahol szövegszerkesztő programokat, PowerPointot, Wordöt, és más online eszközöket tanítottam hatodikosoknak. Gyakorlatilag bevezető szintű számítástechnikát oktattam, bár nem vagyok benne túl jártas.
Sokáig azt hittem, azért utálom a technológiát, mert ezek a gyerekek, az „iPad generáció” túl sok hozzáféréssel rendelkezik játékokhoz és szórakozáshoz, és nem akarják tanulásra használni az eszközöket. Részben igaz is, de valójában ennél sokkal többről van szó. A technológia közvetlenül hozzájárul ahhoz az írástudásbeli hanyatláshoz, amit most az országban tapasztalunk. Sok gyerek azért nem tud olvasni, mert eddig mindig felolvastak nekik, vagy egy gombnyomással elérhető számukra, hogy a szöveget felolvassa nekik valami. Néhány másodperc alatt elveszítik a figyelmüket, mert a körülöttük lévő eszközök túl erős ingereket adnak. Görgetnek, egyperces videókat néznek, de nem tudnak hosszabban egy helyben ülni.
Rájöttem valamire: amikor én voltam az ő korukban, az volt az igazi különleges nap, ha filmet néztünk az órán. Élveztem, mert egy kis pihenést jelentett.
De nekik a ‘filmnézés’ csak azt jelenti, hogy megy valami a háttérben zajnak, miközben ők a telefonjukat nyomkodják, fülhallgatóval TikTokot néznek, és beszélgetnek egymással – nem figyelnek rá. Ha ma filmet vetítek, összesen egy kezemen meg tudom számolni, hány diák figyel rá a három osztályomból.
Ez frusztráló és elszomorító. Ha kézzel kell írniuk valamit – akár csak egy ötsoros bekezdést – szemforgatás, hiszti lesz belőle. És ezek középiskolások! Most 10. osztályt tanítok. Nagyon makacsok, és mivel én is fiatal vagyok, még vitatkoznak is velem. Miért nem írhatják géppel? Azért, mert akkor elkalandoznak más oldalakra, másolják a szöveget, vagy használják a ChatGPT-t. És értem, hogy a világ halad az AI irányába, és a munkaerőpiacon is fontos lesz. De ettől még ezek alapvető készségek, amik nélkül nem lehet boldogulni.
Én egyébként technikailag még Gen Z vagyok, 1999-ben születtem, tehát valahol a határon. Azt érzem, én még olyan korban nőttem fel, amikor fontos volt tudni, mi az a Függetlenségi Nyilatkozat vagy az alkotmánykiegészítések. Azért hozom fel a történelmet, mert ezek olyan dolgok, amiket minden amerikainak ismernie kéne – de
ha nem tudsz olvasni, nem érdekel, nem érted a szavakat, a szövegösszefüggéseket, akkor sosem fogsz ezekkel azonosulni. Akkor nem fogsz valódi véleményt formálni, nem fogod megérteni, miért fontosak a törvények, a szavazati jog, és miért van értelme egyáltalán a rendszernek.
Ezeket a gyerekeket viszont ez már nem érdekli. Nem érdekli őket, hogy változást hozzanak a világban. Nem tudják, mi az a CV.
Nem tudnak motivációs levelet írni, mert a ChatGPT úgyis megírja nekik.
És én tényleg úgy gondolom, hogy el kéne venni tőlük a technológiát – legalább az egyetemig.
Fotó: Getty Images
Mondj rám, amit akarsz, nevezhetsz régimódinak – vállalom. De tényleg úgy érzem, hogy sok tanítványomban már nincs sok remény. Nem mindegyikben – vannak diákjaim, több osztályban is, akiknek nagyon fényes jövőt jósolok, akik tényleg próbálkoznak. De sokuknál úgy érzem, az idősebb generációk elbuktak – nem hangsúlyozták nekik eléggé, mennyire fontos tudni olvasni, írni, számolni.
Most ott vannak ezek az eszközök a kezükben, amikről azt hiszik, hogy elegendők lesznek egész életükre – de közben nemcsak az én órámon buknak meg, hanem az életben is.
Szóval, ha bárki, aki képes változást hozni az amerikai iskolákban, ezt hallja – nemcsak engem, hanem a több ezer, millió más tanárt is –, akkor kérem, figyeljenek oda. Nézzék meg a teszteredményeket, az írástudási statisztikákat a technológia előtti és mostani időkből. Semmi baj nincs azzal, ha a költségvetés egy részét újra tankönyvekre, munkafüzetekre, nyomtatott anyagokra költjük. Kezdjük el újra már általános iskolában, és vigyük végig. Lehet, hogy egy 20 éves terv lesz belőle – nem számít. El kell kezdenünk visszahozni azt, ami működött, és kidobni azt, ami nem.
És ha eddig eljutottál, és kíváncsi vagy, miért hagyom ott a tanári pályát – nos, az egy külön történet. De röviden: nem mindig voltam tanár. Három éve kezdtem el, hogy kipróbáljam, nekem való-e. Tanárcsaládból jövök, tetszett az időbeosztás, és az, hogy fiatalokkal dolgozhatok. Tényleg szeretek tanítani. De a technológia tönkretette. A viselkedés – ami szintén ebből fakad – szintén tönkretette. A fő ok persze a fizetés volt, de ha az élmény jobb lett volna, talán a kevesebb pénz miatt még kibírtam volna.
De ez a három év egy nagyon rossz tapasztalat volt. Ez a generáció tényleg kemény dió, és be kell vallanom, nem nekem való. Aki most kezdi, vagy mostantól tanítani fog ebben a közegben, annak minden tiszteletem. Isten áldja meg őket. Bárcsak én is elég erős lettem volna hozzá.
