De van egy pont, ahol a jó szándékból túlzás lesz, és hirtelen már nem segítünk, hanem a gyerek helyett élünk. Pedig a legjobb ajándék, amit adhatunk, nem az, hogy mindig mindent megoldunk helyette, hanem hogy megtanítjuk: képes rá egyedül is.
1. Érzelmi biztonság ≠ mindent helyette
A gyereknek tudnia kell, hogy bármikor számíthat ránk: ez az alap. Ez az a „biztos háttér”, ami miatt ki mer próbálni új dolgokat, mert tudja, hogy ha elbukik, nem hagyjuk a padlón, hanem segítünk felállni. De ha mindig mi szaladunk be a pályára, hogy befejezzük helyette a meccset, sosem tanulja meg, hogy képes végigjátszani.
2. A gondoskodás arany középútja
Van a „mindig legyen rajta sapka” iskola, és van a „majd rájön, hogy hideg van” iskola. Az igazság valahol középen van. A túlzásba vitt gondoskodás hosszú távon azt üzeni: „nem bízom benned, hogy meg tudod oldani”. Ha viszont teljesen elengedjük, az meg olyan, mintha GPS nélkül küldenénk kirándulni.
3. Engedd hibázni (és tanulni belőle)
Persze, szívszorító látni, ha a gyerek hibázik. De gondolj bele: hány dolgot tanultál meg te is csak akkor, amikor elszúrtad? Egy leejtett pohár után megtanulja, hogy figyeljen jobban. Egy rossz jegy után rájön, hogy a matekdolgozat nem magától íródik meg. Mi ott vagyunk, hogy segítsünk értelmezni a hibát – de nem az a dolgunk, hogy eltüntessük.
Fotó: Getty Images
4. Példát mutatni a legnagyobb támasz
A gyerekek nem azt csinálják, amit mondunk, hanem amit látnak tőlünk! Ha mi is vállaljuk a felelősséget a saját dolgainkért, ha tudunk segítséget kérni, ha elismerjük, ha hibáztunk, akkor ők is azt tanulják meg, hogy ez a normális.
Használati utasításként: a legjobb szülő nem az, aki minden problémát megold, hanem az, aki megtanítja, hogyan kell azokat megoldani.
