Nem csak utánzás – identitásépítés
„Amikor a gyerek a szülő cipőjébe bújik, nem csupán játszik – sokkal több történik annál”
– magyarázza De Haro.
Ez az egyszerű gesztus a kíváncsiság, az utánzás és a szimbolikus játék találkozása. A 2–5 éves korosztályban ezek mind csúcsponton vannak: a gyerekek ilyenkor mindent megfigyelnek, utánoznak, és játék közben próbálják megérteni a felnőttek világát.
A pszichológus szerint a gyerek ilyenkor „gyakorolja, milyen felnőttnek lenni”. A játék közben kilép a „gyerek vagyok” szerepből, és belép a „szülő vagyok” világába – ez segít neki megérteni a különbséget, és építi az önazonosságát.
Egy kis cipőben elfér a kötődés is
A szülői cipő nemcsak tárgy – kapocs is. Amikor a gyerek felveszi, a pszichológus szerint azt is jelzi: hozzád tartozik, a te világod része akar lenni.
„Lehet, hogy viccesen néz ki, de amikor a gyereked a cipődben sétál, valójában azt éli át, hogy hozzád tartozik, hogy az univerzumod része”
– mondja De Haro a spanyol El Confidencial magazinnak.
Ez a fajta azonosulás erősíti az érzelmi kötődést is: a gyerek a játékban kapcsolódik, biztonságot és közelséget él át.
Empátia, szó szerint a másik cipőjében
A cipőbe bújás nemcsak az identitást, hanem az empátiát is fejleszti. A szülő mozdulatainak, viselkedésének utánzása segíti a gyereket abban, hogy jobban megértse, mit éreznek és hogyan viselkednek mások.
„Megtanul a másik cipőjében járni – nemcsak szó szerint, hanem átvitt értelemben is”
– fogalmaz a szakember.
Mit tegyünk szülőként?
A pszichológus tanácsa egyszerű: ne tiltsuk, inkább figyeljük meg és örüljünk neki.
„Legközelebb, amikor látod, hogy bizonytalan léptekkel totyog a cipődben, ne szólj rá. Mert épp most tanulja, ki ő – és ki szeretne lenni.”
A szülői tudatosság sokszor a legapróbb pillanatok megértésével kezdődik. Egy gyerek, aki cipőt próbál, valójában az életet próbálgatja.
Fotó: illusztráció, Getty Images
