A hibák gyorsan javíthatók — és az eredmény sokszor szemmel látható már az első film vagy játék közben.
Nem mindegy, melyik HDMI-portba dugod
Egy átlagos televízión 2–4 HDMI-csatlakozó található, de ezek nem egyformák. Van köztük olyan, amely csak a régebbi HDMI 2.0 szabványt támogatja, és van olyan is, amely már a jóval gyorsabb, nagyobb adatátvitelt nyújtó HDMI 2.1-et. Utóbbi nélkülözhetetlen például akkor, ha 4K felbontással és magas képfrissítéssel játszunk, mert csak így lesz igazán folyamatos, akadásmentes a mozgás.
A soundbárokhoz és házimozi-rendszerekhez érdemes az ARC vagy eARC felirattal jelölt portot használni, mert ennek köszönhetően a hang tisztábban és késés nélkül érkezik a hangrendszerbe. Egy rosszul választott port miatt könnyen előfordulhat, hogy a készülék automatikusan „butább”, alacsonyabb minőségű jelet továbbít, így a tévé hiába lenne képes többre.
Érdemes tehát átnézni a tévé kézikönyvét vagy menüjét, és tudatosan kiválasztani, melyik eszköz melyik portra kerüljön — és már látható is lesz a különbség.
A kábel legalább ekkora szerepet játszik
Az is gyakori hiba, hogy valaki a fiók mélyéről elővett, tízéves HDMI-kábellel próbál csatlakozni egy vadonatúj konzolhoz vagy 4K streaming szolgáltatóhoz. Ezek a régi kábelek még nem lettek felkészítve arra az adatmennyiségre, amit a modern eszközök továbbítanak. Hiába van csúcskategóriás tévéd, a jel egyszerűen nem lesz elég gyors, így a HDR nem aktiválódik, a képfrissítés lemarad, és a filmek fényereje is laposabb lesz a kelleténél.
A mai igényekhez úgynevezett Ultra High Speed HDMI kábelre van szükség, amely már 48 Gbit/s adatsebességet biztosít. Ez tudja hibátlanul továbbítani a 4K-s és a jövőben várható 8K-s tartalmakat is, valamint a játékoknál fontos magas képfrissítést. Bár a csomagolásokon gyakran látható a HDMI 2.1 felirat, a biztos jelölés mégis az Ultra High Speed elnevezés — érdemes ezt figyelni, hogy ne érjen csalódás.
A kábel hossza sem mindegy
Sokan gond nélkül használnak extra hosszú HDMI-kábeleket, mert praktikusabbnak tűnik elvezetni őket a bútorok mögött. Azonban minél hosszabb a kábel, annál nagyobb a jelvesztés esélye. A túl hosszú kábel miatt a tévé ismét automatikusan visszaválthat egy alacsonyabb minőségi szintre, hogy a jel egyáltalán átmehessen.
Ha lehet, mindig a legrövidebb megoldást válasszuk, amely még kényelmesen eléri az eszközt. Ha pedig 5 méternél hosszabb kábelre van szükség, érdemes kifejezetten erre tervezett, magasabb minőségű változatot beszerezni.
Miért fontos ez az egész?
Mert ha minden elem a helyére kerül — a megfelelő port, a korszerű kábel, az ésszerű hossz — a tévé végre azt nyújtja, amit tud:
• tisztább részletek
• élénkebb, kontrasztosabb HDR
• gyorsabb reakció a játékokban
• telt, mozis hangélmény
Ezeket a változásokat nem kell keresni: rögtön feltűnnek. Sokszor elég egyetlen portot átkötni, és máris olyan lesz a kép, mintha új tévét vettünk volna.
Fotó: illusztráció, Pexels
