2020. június 21. Ez az én második születésnapom. Ekkor ugyanis, amikor a koronavírus-járványból csak éledezni kezdett a világ – a televíziós újságírás pedig, amiben akkoriban dolgoztam, soha nem is pihent meg igazán –, a munkahelyemre igyekezve tarolt le Budapesten, a Kacsóh Pongrác úti felüljárón egy hatalmas kamion. A baleset nem az én hibámból történt, de az én autóm tört természetesen totálkárosra és maradt meg bennem miatta a vezetéstől való félelem. De vajon mit tehet az ember egy autóbaleset után? És hogyan birkózhat meg azzal, ha bármilyen más okból fél a volán mögé ülni? Cikkemben erre keresem a választ.
Az én történetem
Mielőtt jobban belemennék abba, hogy milyen hatást gyakorolhat a lelkünkre és a vezetésünkre egy baleset, lássuk, nálam hogyan történt ez a borzalmas autóbaleset. Be kell vallanom, sosem féltem attól, hogy autóba üljek. Tudtam, hogy nem én vagyok a világ legjobb sofőrje, de nem tősgyökeres budapestiként a városon kívül magabiztosan, a városon belül kissé óvatosabban vezettem – de talán ez normális dolognak minősül. Azon az ominózus reggelen is teljes nyugalommal ültem be a volán mögé, és azt hajtogattam, amit azóta is rengeteg sofőr szájából hallok: „nem történhet baj az úton, hiszen én is figyelek majd, és a másik is tudja, mit kell tennie”. Mekkorát tévedtem! És a mai napig, ha meghallom ugyanezt egy másik sofőr szájából, neki is elmondom, hogy nagyon rosszul gondolja.
Természetesen azóta már én is csak úgy vezetek, hogy csakis abban a két tényben vagyok teljesen biztos, hogy én magam nagyon figyelek és a másik valószínű hibázni fog. Mert velem ez történt.
Mikor ugyanis gyanútlanul haladtam a lekanyarodó sávomban azon a nyári reggelen, a kamion sofőrje, aki mellettem haladt, hirtelen gondolt egyet, és rámhúzta a kormányt. Nem voltam holttérben. Ekkor gázt adtam – itt már bekerültem a holttérbe –, próbálva kiszabadulni a szorítása alól, és elkerülni azt, hogy lenyomjon a felüljáróról. Az autó végét azonban elkapta a hatalmas monstrum, és teljesen maga elé fordította.
Ekkor már realizálta a másik sofőr is, hogy baj van, így megállt az autójával, de utoljára még egyszer eltalálta a járművemet oldalt, én pedig befordulva, szembe a szalagkorlátnak csapódtam, majd megpördültem. És ezen a ponton lett vége.
Az autóm eleje és oldali teljesen megrongálódtak, de valami csoda folytán még magától fel tudott mászni a trélerre. A kép csak illusztráció! (Fotó: Getty Images)
A furcsa az volt, hogy az egész baleset alatt nem éreztem félelmet. Inkább csak azt vártam, hogy legyen már vége az egész hercehurcának. Úgy éreztem, mintha lelassult volna az idő, ami alatt biztosan az őrangyalom éppen arról alkudozott a fellegekben, hogy mennyivel is ússzam meg a dolgot. Végül egy hatalmas púp a fejem egyik oldalán és egy kisebb sokk lett az autóbalesetem ára, amiért a mai napig nem tudok elég hálás lenni az égieknek. Az autó ugyanezt már nem mondhatta el magáról. Sajnos rá egy hosszabb „kezelés” várt, de végül feltámasztotta a szerelő őt is a hamvaiból. Jó nagy ráfizetéssel.
Bár azt mondják, hogy az ember jobb, ha egy ilyen baleset után hamar visszaül a „lóra”, én nem vezettem utána majdnem két évig. Bevallom, nem is hiányzott. De nem voltak rémálmaim utána, és ha más vezetett, simán autóba is ültem, de egyszerűen mégsem akartam volán mögé ülni. Hiába nem én voltam a hibás, elvesztettem a hitem a többi sofőr jó ítélőképességében és saját vezetésbeli ügyességemben is. Amit azóta is alig nyertem vissza, bár ma már szinte napi szinten újra vezetek. Sokszor izzadó tenyérrel, a kamionokat pedig messze elkerülve. Pedig tudom:
Baromira nem jó félelemmel a volán mögé ülni.
Fotó: Getty Images
Elszomorító a helyzet
És akkor még nem beszéltem egy normálisan közlekedni akaró sofőr másik problémájáról, vagyis arról, hogy nálunk Magyarországon a legtöbb autós nem azt gondolja, hogy fő az óvatosság.
Itthon ugyanis mindenki Verstappennek vagy Lewis Hamiltonnak képzeli magát. Ha ötvennel mész, az ötvenes táblánál ledudálnak, ha pedig kissé bizonytalanabb sofőr vagy, akkor élve felzabálnak az utakon.
Az autópályán, ha nem mész minimum 170-nel, akkor a bal sávot felejtsd is el, a leállósávba pedig semmiképp se állj meg, mert pár perc múlva valószínűleg egy dugót kikerülni akaró „menőautós (általában BMW-s) sofőr” úgy is beléd trafál. Ezekkel és sok más parádés agresszív megmozdulással pedig jó sok sofőrt rákényszerítenek arra, hogy olyan szituációkba menjenek bele, amikbe maguktól biztosan nem akarnának. Azt pedig már meg sem említem, hogy bár itthon zéró tolerancia van az alkoholt illetően, mégis rengeteg szörnyű balesetről hallunk, amelyet valószínűsíthetően egy ittas – vagy egyéb tudatmódosító szer alatt álló – sofőr okozott.
Eközben szinte minden fontos baleseti statisztika romlott, 2024 első félévében többen sérültek meg közlekedési balesetben, mint az előző év hasonló időszakában – írja a Vezess.hu az Országos Rendőr-főkapitányság adatai alapján. (2025-ben némileg javult a baleseti statisztika – a szerk.) A közlekedési balesetben meghaltak vagy megsérültek száma 10,5 százalékkal emelkedett: hat hónap alatt 879-cel több emberhez kellett mentőt hívni az utakra, a teljes, féléves szám 9274. Növekedett az elhunytak száma is az utakon, miközben kevesebb a halálos baleset (2025-ben ez a szám is némileg csökkent, míg 2024-ben összesen 375-en hunytak el közúti balesetben, addig 2025-ben 332-en).
A statisztikák szerint egyre kevesebb a baleset hazánkban, mégsem nyugodhatunk meg teljesen. (Fotó: Getty Images)
Mi is pontosan a vezetési szorongás?
A lesújtó közlekedési morál mellett teljesen jogos érzés, ha félünk a volán mögé ülni. Legyen ennek oka egy akár egy átélt vagy látott baleset, vagy egy érthetetlenül bennünk gyökerező félelem. Kétségbeesni azonban nem szabad ekkor sem, ugyanis úgy tartják, hogy a vezetéstől való szorongás legyőzhető. Ha azonban az alábbi tippek alkalmazása nem sikerül számunkra, akkor érdemes felkeresni egy szakembert, aki segíthet démonjaink leküzdésében. Mielőtt azonban szót ejtek a leküzdési lehetőségekről, fontos tisztázni, hogy mit is nevezünk pontosan vezetéstől való szorongásnak.
A vezetéstől való szorongás egy gyakran elsöprő félelem vagy diszkomfortérzet, amely magával az autó vezetésével kapcsolatos, azaz szó szerint fél az autó irányításától és a forgalomban való közlekedéstől. A jelenség magában foglalhatja a kisebb szorongásos tüneteket (kéz izzadása, túlzott körültekintés, szapora szívverés, izzadás, remegés), egyenesen a pánikrohamokig vagy a vezetés teljes kerüléséig.
A szorongást kiváltó okok megszüntetéséhez nagyon fontos azt is tudunk, hogy mi váltja ki belőlünk a vezetéstől való félelmet. Lehet ez egy korábban átélt baleset, vagy éppen a félelem attól, hogy átélünk egyet. De ugyanúgy kialakulhat bennünk akkor is, ha ismeretlen helyen vezetünk, túlzottan tudatosak vagyunk (azaz tudjuk, hogy elég egy rossz mozdulat, és akár meg is halhatunk), vagy ha nem bízunk eléggé a szemünkben.
A pánikbetegek és a generalizált szorongásos zavarban szenvedők számára a vezetési élményt az autó zárt tere vagy a menekülési útvonalak vélt hiánya erősítheti fel a félelmet.
Mit tehetünk, hogy leküzdjük a félelmeinket?
Elsőként tehát nagyon fontos tisztázni saját magunkkal, hogy miért is félünk a volán mögé ülni. Vannak, akik a nagy forgalomtól vagy a nagyobb sebességtől félnek, míg mások csak akkor feszengenek, ha egyedül kell irányítaniuk az autót (azaz nincs plusz személy mellettük, aki szintén segíthet nekik bizonyos forgalmi helyzetekben).
Ha felismertük, hogy mi a saját problémánk (amelyből könnyen lehet akár több is), akkor a szakértők azt tanácsolják, hogy mielőtt autóba ülünk, végezzünk el néhány olyan relaxációs gyakorlatot, amely segíthet minket a megnyugvásban. Ilyen például, ha veszünk néhány mély levegőt, vagy nyugtató zenét hallgatunk elindulás előtt. Mindemellett mielőtt elindulunk, képeljük el magunkat a választott útvonalunkon, és lelki szemeink előtt lássuk magunkat boldognak és kiegyensúlyozottnak a volán mögött.
Ha már választott útvonal: nagyon hasznos lehet az is, ha pontról pontra megtervezzük indulás előtt az utunkat. Érdemes inkább egy kicsit kerülni is abban az esetben, ha egy számunkra ismert úton haladhatunk, ezáltal még magabiztosabbnak érezhetjük magunkat az úton. Érvényesüljön tehát a „járt utat el ne hagyj” elve minden vezetésünk közben. Ha pedig végül mégis muszáj elhagynunk a járt utat, akkor ne hagyjuk, hogy egy „jampi sofőr” a fenekünkbe mászva késztessen minket száguldásra.
Ha már kedvesen haladunk az úton, akkor ne felejtsük el dicsérni magunkat! Ha sikeresen áthaladtunk egy kereszteződésen, vagy ügyesen manővereztünk, esetleg parkoltunk, akkor ne felejtsük el néhány kedves szóval illetni magunkat. Minden egyes pozitív visszacsatolás ugyanis bennünket erősít meg abban, hogy magabiztosabb sofőrök legyünk. Fontos azonban, hogy legyünk türelemmel önmagunk iránt. Nem egyik pillanatról a másikra lesz belőlünk rutinos és magabiztos sofőr. A kis lépések nagyon is kellenek hozzá!
Ha ránk jön a pánik, semmiképpen ne folytassuk a vezetést! (Fotó: Getty Images)
Ha ezek a technikák sem segítenek, akkor érdemes plusz órákat vennünk egy hivatásos oktatótól. Lehet ugyanis, hogy azért van bennünk szorongás a vezetés iránt, mert elfelejtettük az alapokat. Gondoljunk csak a matematikára: ha összeadni, kivonni nem tud az ember, akkor a másodfokú egyenlet is megoldhatatlan lesz számára.
Bár elsőre teljesen eretnek gondolatnak tűnhet, a szakértők szerint a sport is segíthet a szorongásunk leküzdésében. A rendszeres fizikai aktivitás ugyanis csökkenti a stresszt, így általánosságban mindig nyugodtabbnak érezhetjük magunkat.
Ha azonban mégis ránk találna a pánik, akkor semmiképpen se maradjunk az úton, húzódjunk félre, hívjuk fel egy szerettünket, aki hisz és támogat bennünket, és lelket tud önteni belénk. Ha nem sikerül a dolog, akkor semmiképp se üljünk vissza az autóba! Ezen a ponton pedig már mindenképpen érdemes szakember segítségét kérnünk félelmünk leküzdéséhez.
Habár elsőre azt gondolhatnánk, hogy a vezetéstől való szorongás nem tud sötét bélyeget ragasztani az életünkre, sajnos igaz a szakértők megállapítása, miszerint a félelmünk korlátozhatja a szabadságunkat, legyen akár szó a gyerekek iskolaválasztásáról, az otthoni teendőkről vagy a munkahelyünk kiválasztásáról. Ha hagyjuk magunkat belesüppedni a félelembe, akkor egyhamar elszigeteltnek és másoktól függőnek érezhetjük magunkat. Ráadásul a vezetéstől való aggodalom olyan mentális betegségek előszobája is lehet, mint a depresszió vagy a generalizált szorongásos zavar.
Ha pedig első olvasásra nagyon messzinek is látjuk magunk előtt a célunk elérését, akkor nyugtasson mindenkit az a tudat, hogy nincs egyedül azzal, hogy szorongva ül be a volán mögé. Mert én is úgy ülök be sokszor. De már haladok előre az úton. Szép lassan. Lépésről, lépésre.
