A várakozás és a kudarc is része volt az életnek
Az akkori világban nem volt minden azonnal elérhető. Levelekre kellett várni, kedvenc műsorokra, válaszokra, lehetőségekre. A pszichológusok szerint ez a lassabb tempó erősítette a türelmet és a frusztrációtűrést. A kudarc nem volt kivétel, hanem a tanulás természetes része, és ritkábban járt automatikus vigasszal vagy jutalommal.
Az érzelmek kezelésében is más hangsúlyok érvényesültek. Gyakran előrébb volt a kötelesség, mint az azonnali érzelemkifejezés, ami korai önkontrollt alakíthatott ki. Nem arról van szó, hogy jobb volt elfojtani az érzéseket, hanem arról, hogy sokan megtanulták késleltetni a reakcióikat, és alkalmazkodni a helyzetekhez.
Kevesebb választás, nagyobb elégedettség?
A hatvanas–hetvenes évek gyerekei kevesebb tárgyi és digitális inger között nőttek fel. Ritkább volt az összehasonlítás, kevesebb volt az állandó újdonság, és ez a szakértők szerint hozzájárulhatott ahhoz, hogy könnyebben elégedettek legyenek azzal, ami adott volt. Nem kellett folyamatosan frissíteni, lecserélni, újrakezdeni.
A mindennapok fizikailag is megterhelőbbek voltak, több várakozással, kényelmetlenséggel, monotonitással. Ezek a helyzetek erősíthették a terhelhetőséget és az érzelmi rugalmasságot. A koncentráció is másképp működött: hosszú olvasások, analóg zenehallgatás, levelek írása segíthetett a tartós figyelem kialakulásában, szemben a mai, széttöredezett információáramlással.
Nem jobb vagy rosszabb, csak más
A pszichológusok hangsúlyozzák, hogy nem cél a generációk rangsorolása. A mai fiatalok teljesen más környezetben nőnek fel, más készségek válnak fontossá számukra, és más kihívásokhoz kell alkalmazkodniuk. A technológia gyorsasága, az állandó elérhetőség és a fokozott védelem nem „elrontja”, hanem átalakítja a mentális működést.
Ugyanakkor az is egyre világosabb, hogy bizonyos képességek, mint a türelem, a frusztráció elviselése vagy a közvetlen konfliktuskezelés, ma kevesebb gyakorlóteret kapnak. Ez nem elveszett tudás, inkább olyan képességkészlet, amelyet tudatosan kell újratanulni.
Talán nem az a kérdés, hogy ki volt erősebb mentálisan, hanem az, hogy mit érdemes megőrizni abból, amit egy lassabb, kevésbé kényelmes világ tanított meg az embereknek. És mit lehet ebből átadni egy egészen más tempóban élő generációnak.
Fotó: illusztráció, Unsplash
