A csavar ott jön, hogy amit elsőre családi kincsként képzelünk el, az egyáltalán nem biztos, hogy az: a férfi hiába próbálta megtudni, euróra váltható-e a pénz, a válasz az volt, hogy a líra hivatalos átváltási határideje már régen lejárt. Így az öröm mellé rögtön megérkezett a frusztráció is: a megtalált vagyon ott van a kezében, mégsem biztos azonban, hogy valaha is valódi pénzzé tehető.
Miért nem egyszerű ma lírát euróra váltani?
Olaszországban a líra 2002. február 28-án veszítette el végleg a fizetőeszköz-státuszát, és eredetileg 2012. február 28-ig lehetett banknál átváltani. Aztán jött egy szigorítás: 2011 végén jogszabály előrehozta a „lejáratot”, amit később az olasz alkotmánybíróság vitatott.
A gyakorlat viszont jelenleg az, hogy a lehetőség szűk körre korlátozódik: azok jártak jól, akik a vitatott időszakban – 2011. december 6. és 2012. február 28. között – már be is adták az átváltási kérelmüket. A mostani, „fiók mélyéről előkerült” bankjegyeknél ezért az alaphelyzet az, hogy az átváltásra sajnos már nincs lehetőség.
Mit tehet az, aki ma talál nagy összegű lírát?
Úgy tűnik, hogy aki talál egy csinos kis összeget a fiókja mélyén, az érvelhet például azzal, hogy a 10 éves elévülés logikusan attól a pillanattól számítson, amikor a pénz előkerült, nem attól, amikor régen kivonták a forgalomból – de ez már jogi „küzdőtér”, nem garantált megoldás.
Ha minden kötél szakad, b, tervéként persze szóba kerülhet a numizmatikai, gyűjtői érték, ami viszont általában nem ugyanazt a pénzt jelenti, mint a névérték szerinti átváltás.
Fotó: illusztráció, Unsplash
