Az intelligenciát ma már nem pusztán született adottságnak tartjuk. Legalább ennyire számít, mennyire vagyunk nyitottak az új dolgokra, hogyan gondolkodunk a világról, és milyen rutinszerű viselkedések kísérik a mindennapjainkat. A pszichológiai kutatások szerint bizonyos szokások hosszú távon hatással lehetnek arra, mennyire marad rugalmas, kíváncsi és „edzésben lévő” az elménk.
Mutatjuk, melyek ezek.
4 szokás, ami az alacsony intelligencia jele
1. Eltűnik a kíváncsiság
A kíváncsiság az egyik legerősebb hajtóereje a tanulásnak. Ha valaki ritkán kérdez, nem érdeklik az új információk, és inkább elkerüli az ismeretlen témákat, az idővel beszűkítheti saját gondolkodását.
A kutatások szerint azok, akik nyitottak az új tudásra, könnyebben oldanak meg problémákat, és rugalmasabban reagálnak a változásokra. A tanulás elutasítása nem feltétlenül tudatos döntés, mégis hatással van a mentális frissességre.
2. Az állandó halogatás csapdája
A halogatás sokszor ártalmatlannak tűnik, de ha állandó mintává válik, az már túlmutat az egyszerű időhiányon. A pszichológusok szerint a halogatás összefügg a tervezési és fókuszálási képességekkel, valamint az úgynevezett végrehajtó funkciókkal.
Hosszú távon ez megnehezítheti a célok kijelölését és a következetes előrehaladást, ami nemcsak a mindennapi hatékonyságra, hanem a mentális teljesítményre is kihat.
Az alacsony intelligencia jelei ezek a szokások (Fotó: GettyImages)
3. Felületes gondolkodás, mélyebb elemzés nélkül
Amikor összetett kérdéseket leegyszerűsítünk, gyors ítéleteket hozunk, és nem vizsgáljuk meg a dolgokat több nézőpontból, az a kritikai gondolkodás háttérbe szorulását jelezheti. Az elemző gondolkodás segít összefüggéseket felismerni és tanulni a tapasztalatokból. Ha ez rendszeresen elmarad, az az elme „kényelmi üzemmódját” erősítheti, ami hosszú távon nem tesz jót a szellemi rugalmasságnak.
4. Ha mindenért más a hibás
A folyamatos kifogáskeresés és az építő kritika elutasítása szintén lassíthatja a fejlődést. Az önreflexió, vagyis annak felismerése, hogy nekünk is van szerepünk a helyzetek alakulásában, kulcsfontosságú a tanulásban. Ha valaki mindig külső okokat keres, és nem hajlandó elgondolkodni a saját döntésein, az megnehezíti a változást és a fejlődést is.
