Van az a barátnő, aki még egy új cipő megvásárlása előtt is küld három fotót a közös csoportba. Az a kolléga, aki egy e-mail elküldése előtt körbekérdez az irodában. Vagy az a partner, aki egy hétvégi programról sem dönt anélkül, hogy legalább két ember véleményét ne hallgatná meg. Elsőre talán bizonytalannak tűnnek. De vajon tényleg erről van szó?
Azok az emberek, akik rendszeresen kikérik mások véleményét döntés előtt, sokszor egészen más személyiségi vonásokkal és belső működéssel bírnak, mint ahogy azt kívülről gondolnánk.
Nem (csak) bizonytalanok, kapcsolatorientáltak, akik másokat is megkérdeznek döntés előtt
Az egyik leggyakoribb félreértés, hogy aki tanácsot kér, az nem tud önállóan dönteni. A valóság azonban ennél árnyaltabb. Sok esetben ezek az emberek erősen kapcsolatorientált személyiségek. Számukra a döntés nem pusztán egyéni aktus, hanem közösségi élmény is.
Fontos nekik, hogy mások hogyan éreznek egy adott helyzettel kapcsolatban. Nemcsak a saját preferenciájuk számít, hanem az is, hogy a döntés hogyan hat a környezetükre. Ez különösen igaz párkapcsolatban, családban vagy szoros munkahelyi közegben.
Az ilyen emberek gyakran magas érzelmi intelligenciával rendelkeznek. Képesek belehelyezkedni mások nézőpontjába, és valódi kíváncsisággal fordulnak a környezetük felé.
Felelősségteljesebbek, mint hinnéd
Sokan azt feltételezik, hogy a tanácskérés a felelősség áthárítását jelenti. Valójában azonban sok esetben épp az ellenkezője történik.
Aki több véleményt is meghallgat, az általában alaposabb döntést szeretne hozni. Nem elégszik meg az első benyomással, hanem igyekszik több szempontot mérlegelni. Ez a fajta gondolkodás hosszú távon tudatosságra és felelősségvállalásra utal.
Ezek az emberek gyakran tisztában vannak azzal, hogy saját látásmódjuk korlátozott lehet. Nem azért kérdeznek, mert képtelenek dönteni, hanem mert szeretnék minimalizálni a hibázás esélyét.
Erős bennük a megfelelési vágy
Persze nem minden esetben ilyen pozitív a háttér. Vannak, akik azért kérnek ki folyamatosan másokat, mert erős bennük a megfelelési kényszer.
Ők attól tartanak, hogy ha önállóan döntenek, csalódást okoznak. A külső megerősítés biztonságot ad számukra: ha más is egyetért, kisebb az esélye annak, hogy kritikát kapnak.
Ez a működésmód gyakran gyerekkorból ered. Olyan közegben nőttek fel, ahol a hibázás következményekkel járt, vagy ahol a szeretet feltételekhez kötöttnek tűnt. Felnőttként ezért próbálnak biztosra menni azzal, hogy mások jóváhagyását keresik.
Analitikus gondolkodás jellemzi őket
A döntés előtti tanácskérés sokszor az analitikus személyiségtípus sajátja. Ezek az emberek szeretnek adatot gyűjteni, információt feldolgozni, érveket és ellenérveket mérlegelni.
Számukra a döntés egy folyamat, nem egy pillanat. Nem ösztönből cselekszenek, hanem rendszerezik a lehetőségeket. Mások véleménye ilyenkor egyfajta külső adatforrásként működik.
Érdekes módon az ilyen emberek sokszor a végén mégis a saját megérzésükre hallgatnak, csak épp előtte szeretik körbejárni a témát.
Nagy bennük az empátia
Az állandó véleménykérés gyakran az empátia jele is. Aki figyel másokra, az általában tisztában van azzal, hogy egy döntés több embert érinthet.
Ez különösen igaz vezetőkre vagy szülőkre. Azok, akik tudatosan kérik ki mások véleményét, gyakran demokratikusabb, bevonóbb stílust képviselnek. Nem felülről hoznak határozatot, hanem teret adnak a párbeszédnek.
Az empatikus emberek számára a kapcsolatok minősége fontosabb lehet, mint a gyors döntéshozatal.
Döntés előtt (Fotó: Getty Images)
Ugyanakkor szorongás is állhat mögötte
Nem szabad azonban elhallgatni azt sem, hogy az állandó visszaigazolás-keresés mögött szorongás is húzódhat.
A döntési helyzetek sokak számára stresszt jelentenek. A választás ugyanis kizár más lehetőségeket, és ezzel együtt felelősséget is jelent. Aki szorongóbb alkat, az hajlamos lehet halogatni a döntést, vagy újabb és újabb véleményeket begyűjteni.
Ilyenkor a tanácskérés nem a kíváncsiságról, hanem a félelem csillapításáról szól. A külső megerősítés ideiglenesen csökkenti a belső bizonytalanságot.
Önállóság és közösség között egyensúlyoznak
A legtöbb ember, aki rendszeresen mások véleményét kéri ki, valójában két igény között egyensúlyoz: szeretne önálló lenni, de fontos számára a közösséghez tartozás is.
A modern társadalom gyakran az önálló, magabiztos döntéshozót állítja piedesztálra. A „magányos hős” narratívája szerint az erős ember egyedül dönt. A valóság azonban sokkal inkább együttműködésen alapul.
A tanácskérés lehet a bizalom jele is: azt üzeni, hogy számít a véleményed.
Mikortól probléma, ha döntés előtt másokat is megkérdezel?
A kérdés inkább az, hol húzódik a határ. Ha valaki képtelen bármilyen apró döntést önállóan meghozni, az már gátolhatja az életét. Ilyenkor a folytonos külső megerősítés-keresés alááshatja az önbizalmat.
Az egészséges működés ott kezdődik, ahol a tanácskérés választás, nem kényszer. Amikor valaki képes egyedül is dönteni, de bizonyos helyzetekben tudatosan bevon másokat.
Az, hogy valaki döntés előtt rendszeresen kikéri mások véleményét, nem egyetlen tulajdonságra vezethető vissza. Lehet az empátia, felelősségtudat, analitikus gondolkodás, kapcsolatorientáltság jele. De jelezhet megfelelési kényszert vagy szorongást is.
Legközelebb, amikor valaki megkérdezi tőled: „Szerinted ez jó döntés?”, érdemes nem automatikusan bizonytalanságot feltételezni. Lehet, hogy egyszerűen csak fontos vagy számára. Lehet, hogy épp az teszi erőssé, hogy nem akar egyedül dönteni mindenről.
Néha a közösen meghozott döntések nem gyengébbek, hanem átgondoltabbak, emberibbek és hosszú távon stabilabbak.
