A Genfi Egyetem SWISS100 vizsgálatában százévesek vérmintáit hasonlították össze 30–60 év közötti egészséges felnőttek, illetve 80–90 év közötti idősek mintáival, és 37 olyan plazmafehérjét azonosítottak, amelyek mintázata a százéveseknél inkább a fiatalabb csoportéhoz állt közelebb.
Lassabban romlanak a szervezet funkciói
A kutatók több mint 700 fehérjét vizsgáltak, és azt találták, hogy a százéveseknél nem arról van szó, hogy egyszerűen „nem öregszenek”, hanem arról, hogy bizonyos kulcsfontosságú biológiai folyamatok lassabban romlanak. A fehérjék egy része az immunrendszer működéséhez, más része az anyagcseréhez, a sejtek takarítási folyamataihoz és a szövetek szerkezetének fenntartásához kapcsolódik.
A legérdekesebb eredmények az oxidatív stresszel függtek össze. A százéveseknél öt olyan fehérjét emeltek ki, amelyek ehhez a folyamathoz kapcsolódnak, és az összkép arra utalt, hogy szervezetükben kisebb lehet az oxidatív terhelés. Elsőre meglepő módon nem magasabb, hanem alacsonyabb antioxidánsfehérje-szinteket találtak náluk, ami a kutatók értelmezése szerint inkább azt jelezheti, hogy egyszerűen kevesebb szükségük van ilyen védekezésre, mert a rendszerük alapból kevésbé van stressz alatt.
A hatékonyabb anyagcsere lehet a 100 évesek titka
Az anyagcsere oldaláról is érdekes mintázat rajzolódott ki. A kutatók egy olyan fehérjét is kiemeltek, amely a GLP-1 lebontásában vesz részt. Ez azért figyelemre méltó, mert a százéveseknél úgy tűnt, a jó vércukor-egyensúly nem túlzott inzulintermeléssel, hanem inkább egy kiegyensúlyozottabb, hatékonyabb anyagcserével társulhat. A tanulmány szerzői ezt úgy értelmezik, hogy a rendkívül hosszú élet mögött nem feltétlenül „túlműködő” védőmechanizmusok állnak, hanem optimálisabban működő testi folyamatok.
A kutatók szerint ez a munka a „gyulladásos öregedés”, vagyis az inflammaging elméletét is erősíti, amely szerint az öregedéssel az immunrendszer szabályozása egyre kevésbé lesz precíz, és ez tartós, alacsony fokú gyulladásos állapothoz vezethet. A százéveseknél viszont úgy tűnik, ennek a folyamatnak egy része lassabban zajlik.
A genetika és az életmód együtt számít
Fontos viszont, hogy ebből nem következik semmilyen tuti életmódrecept. A kutatók maguk is hangsúlyozzák, hogy a genetika csak részben magyarázza a hosszú életet, és a mindennapi tényezőknek is nagy szerepük van. A Genfi Egyetem összefoglalója szerint a hosszú élet genetikai komponense nagyjából 25 százalék lehet, a többit jelentős részben az életmód befolyásolja, ezen belül az étrend, a mozgás és a társas kapcsolatok is.
Vagyis a százévesek vérében talált 37 fehérje inkább egyfajta biológiai nyom, nem pedig használati utasítás. A legérdekesebb tanulság talán az, hogy a nagyon hosszú élet nem feltétlenül valamilyen rendkívüli „szuperképességen” múlik, hanem azon, hogy néhány alapvető rendszer hosszú időn át kevésbé csúszik ki az egyensúlyból…. és ez végül mindent eldönt.
Fotó: illusztráció, Getty Images
