Miért szeretjük az őszinte szülős filmeket?
Mert ezek az alkotások segítenek a gyereknevelést komplexen, a saját valóságában látni. Érzékeltetik, hogy a nehézségek nem egyediek, hanem univerzálisak, és azt is, hogy nincs ezzel semmi baj. Az élet alapvetően ilyen, hullámzó, hol könnyebb, hol nehezebb, és ez alól a szülőség sem kivétel. Lehet, hogy a kirakat mást mutat, de fontos tudni, hogy nincs tökéletes család, nincs tökéletesen működő gyerek, ahogy tökéletes szülő sem létezik. A közösségi médiában gyakran látott „mindent megoldó szülő” képével szemben ezek a filmek megmutatják a bizonytalanságot, a hibákat és a tanulási folyamatot is – ami egyben a saját szülőségünk megerősödését és kiteljesedését is jelentheti.
Egy apa is lehet csodás gondozója, érzelmi támasza a gyerekének. (Fotó: Netflix)
Bár manapság sokat beszélünk a nehézségekről, a szülőség korántsem nettó szenvedés, sőt, olyan örömforrásoka nyithat meg, amikről az ember nem is tudta, hogy léteztek. Ettől függetlenül sok anyának és apának jó azzal szembesülni, hogy nem velük van a baj, ha nem érzik konstans boldognak attól magukat, hogy gyereket nevelnek.
A szülőséghez nincs kész recept: minden helyzet, minden gyerek és minden kapcsolat más. Az alkalmazkodás képessége azonban kulcsfontosságú, ha szeretnénk, hogy a gyereknevelést ne puszta túlélésként éljük meg. Ezek a filmek segítenek nevetni, vagy egyszerűen átlendülni a nehezebb időszakokon, és emlékeztetnek rá: nem vagyunk egyedül a nehézségeinkkel.
1. Tully – Az anyaság kimerítő valósága
Charlize Theron alakítja Marlót, a háromgyerekes anyát, aki a végkimerültség határán egyensúlyoz. A film tabuk nélkül beszél a szülés utáni depresszióról, az alváshiányról és arról az identitásválságról, amivel sok anya szembesül. Nem romantizál, hanem kimondja: az anyaság néha nehéz, és egyáltalán nem szégyen segítséget kérni. Sőt, arra is felhívja a figyelmet, hogy a környezetnek jobban oda kell figyelni a frissen szült anyákra, akiknek a szülés utáni első hetekben pihenésre, töltődésre van szükségük.
2. Házassági történet (Marriage Story) – Amikor a válásban is szülők maradunk
Noah Baumbach filmje nemcsak egy kapcsolat széteséséről szól, hanem arról is, hogyan próbál két ember szülőként helytállni a konfliktus közepette. A gyerek szemszögéből is érzékelhető, mennyire törékeny ilyenkor az egyensúly. Arra is jó példát mutat, hogy a válás sosem könnyű, de a gyerek(ek) érdekében érdemes a lehető legjobban kezelni a helyzetet. A szülőség ugyanis – jobb esetben – nem ér véget a párkapcsolattal.
3. Sráckor (2014) Boyhood – Egy gyerek felnövése, egy szülő útja
Richard Linklater 12 éven át forgatott filmje nemcsak a főszereplő fiú, hanem az édesanyja fejlődését is végigkíséri. A hétköznapi küzdelmek, döntések és lemondások finoman, mégis nagyon valóságosan jelennek meg. A film bemutatja, hogy a szülőség sosem lineáris, hanem egy folyamatosan változó, dinamikus folyamat, amelynek vannak mélységei és magasságai is. Nemcsak a gyerekeink felnövéstörténete ez, hanem a saját belső utazásunk is.
4. Apaság (Fatherhood)
Ebben a szívmelengető, vicces és érzelmes igaz történetben Kevin Hart egy fiatal özvegy férfit alakít, aki a felesége halála után egyedül marad egy újszülöttel. A fiatal férfi szülői képességében a saját családja sem bízik eleinte, de aztán rácáfolva minden beégett sztereotípiára, jól veszi az akadályokat. A Netflixen még stramelheted.
Csodás film arról, hogy a férfiak is ugyanolyan jól tudnak gondoskodni egy csöppségről, mint a nők.
4. Beszélnünk kell Kevinről (We Need to Talk About Kevin) – A szülőség sötét oldala
Sajnos a szülőségnek vannak szélsőséges esetei is, amikor a szülőknek olyan tragédiával kell szembesülniük, amire senki sincs felkészülve. Ez a megrázó film azt a kérdést feszegeti, hogy mennyiben felelős egy szülő a gyermeke tetteiért. Tilda Swinton karaktere egy olyan anya, aki sosem tudott igazán kapcsolódni a fiához – és ennek tragikus következményei lesznek.
A film kimondja a kimondhatatlant: a szülő–gyerek kapcsolatért tenni kell, és nekünk magunknak is fel kell nőnünk a feladathoz. Ma már egyre többet beszélünk arról, hogy a szülőségben mennyire fontos a tudatosság – hogy tisztában legyünk saját mintáinkkal, triggerpontjainkkal, és azzal, hogyan hatunk a gyerek személyiségfejlődésére.
