A családi vlogolás az utóbbi években fordulóponthoz érkezett – nem csak nálunk Magyarországon, de világszinten is. Míg továbbra is több tízezer szülő-tartalomgyártó szerepelteti hangsúlyosan a gyerekeit a közösségi médiában, hogy figyelmet és jövedelmező reklámszerződéseket szerezzen, egyre több a kellemetlen kérdés az egész jelenség etikájával kapcsolatban. Szabad-e egyáltalán gyereket mutatni az interneten? Hogyan lehet megvédeni ezeknek a gyerekeknek a biztonságát és magánéletét, amikor életük szinte minden pillanatát milliók előtt közvetítik? Képes egy totyogó, vagy akár egy csecsemő valódi beleegyezést adni ahhoz, hogy része legyen mindennek, még mielőtt egyáltalán ki tudná mondani azt a szót, hogy „internet”? Mit jelent az, hogy már gyerekkorban kitörölhetetlen digitális lábnyomot szereznek? És hogyan részesednek azokból a bevételekből, amelyeket az ő szereplésük termel ebben a szinte teljesen szabályozatlan iparágban?
A millenniumi generációhoz tartozó tartalomgyártók hatalmas platformokat – és vagyonokat – építettek arra, hogy gyerekeik életét szinte teljes egészében megmutatták a közösségi médiában. Az utóbbi években fellángoló parázs vitáknak köszönhetően azonban sokan meggondolták magukat, és mentve a menthetőt, korábbi tartalmaikat törölték, és gyerekeiket teljesen kivonták az online térből. Néhányan viszont továbbra sem húzták be a kéziféket. Az amerikai Cosmopolitan két éven keresztül foglalkozott a témával, és The Sharenting Reckoning címmel publikált cikksorozatában számos olyan családi influenszert sikerült megszólaltatniuk, akik továbbra is kitartanak amellett, hogy mindent megmutassanak a gyerekeikből. Beszéltek olyan szülőkkel, akik egyáltalán nem bánják, hogy gyerekeiket megmutatják és „menedzselik”, olyanokkal, akik ambivalensen állnak a témához, és egy influenszercsalád bébiszitterével is, aki belülről látott rá azokra a kényelmetlen dinamikákra, amelyeknek tanúja volt. Ezek közül szemezgettünk.
Családi videó az, amit több millióan néznek?
A The Bucket List Family, azaz a Gee család több mint 5 millió követővel büszkélkedhet Instagramon, TikTokon, YouTube-on és Facebookon, ahova rendszeresen töltenek fel utazással kapcsolatos tartalmakat. A 37 éves Garrett Gee, a The Bucket List Family családfője 2014-ben 54 millió dollárért adta el a Scan nevű alkalmazását a Snapchatnek. Az üzlet után Garrett és családja elindult egy eredetileg fél évre tervezett világ körüli útra. Gee hamar meglátta a lehetőséget abban, hogy dokumentálja a kalandjaikat, és vlogolni kezdett a család utazásairól. Szerinte a közösségi médiafelületeik valójában emlékmegőrzésre szolgálnak. Elmondása szerint a YouTube-csatornájuk a családi videóarchívumuk, az Instagram-oldaluk pedig egy fényképalbum. „Amikor történik valami különleges vagy izgalmas, előkapom a kamerát, mert meg akarom örökíteni ezt az emlékezetes pillanatot, pont úgy, ahogy bármelyik szülő tenné.” A családnak nyilvánvalóan nincs szüksége a pénzre, Gee szerint egyszerűen saját magukért csinálják.
Az online „The Bucketlist Family” néven ismert család megállói közé tartozott Tonga, Fidzsi, Hawaii, Ausztrália, Új-Zéland, Thaiföld és még sok más helyszín (Fotó: Profimedia)
A családi vloggereket kritikus szemmel elemző, sokszor kifejezetten csípős hangvételű Reddit-közösségekben Gee-t keményen bírálják azért, mert olyan tartalmakat is megoszt, amelyekben a gyerekei sírnak vagy kiszolgáltatottnak tűnnek. Mit válaszol erre? „Egy család élete nem csak utazásból áll. Sokszor történik olyasmi is, hogy valaki megsérül vagy szomorú. Én pedig próbálom megmutatni a teljes történetet: a hullámvölgyeket és a jó pillanatokat is, mindent, ami a családunk naplójához tartozik.”
A családi videókat azonban általában nem milliók nézik. Gee válasza erre az, hogy „itt jön be az én szülői megítélésem és felelősségem. Soha nem tennék ki olyasmit, ami miatt a gyerekeim kellemetlenül éreznék magukat, szégyenkeznének vagy megbántódnának.” Gee szerint a feltöltés előtt mindig megmutatja nekik a videókat, és ha ritkán előfordul, hogy valamelyik gyerek azt kéri, valami ne kerüljön fel, akkor kérdés nélkül tiszteletben tartja ezt.
De vajon felmerül-e Gee-ben, hogy a gyerekei valóban meg tudják ítélni, mi az, ami miatt később esetleg szégyellhetik magukat? És tudatosul-e bennük, hogy a nyilvánosság elé tárt intim pillanataikat az internet örökre megőrzi?
Amikor a kamera állandóan jelen van, nő a teljesítménykényszer
Az ilyen típusú tartalomgyártás alapjaiban változtatja meg az influenszerszülők és a gyerekeik kapcsolatát. Arianna – akinek nevét megváltoztatták a cikkben – első kézből látta ezeket a nyugtalanító dinamikákat, amikor bébiszitterként dolgozott egy többmilliós TikTok-követőtáborral rendelkező influenszercsaládnál. Arianna úgy emlékszik vissza, hogy állandóan forgattak, és mindig ki kellett nézni valahogy. Egy átlagos napon reggel megetette a gyerekeket, aztán kezdődött a forgatás. A gyerekek gyakran kimerültek az órákig tartó tartalomgyártás során.
Arianna felidéz egy olyan emléket is, amikor az egyik gyerek éppen tornagyakorlatokat próbálgatott játékból, amikor az anya előkapta a kamerát. A gyerek teljesen kiakadt, mert nem akarta, hogy filmezzék, és az anyuka rákiabált: „Nem, ezt fel kell vennünk. Ebből keresünk pénzt.” A gyerek pedig teljesen kiborult, és azt mondta: „Nem akarom, hogy felvedd, csak jól akarom érezni magam.” Hogyan reagált az anya?
Azzal próbálta meggyőzni őket, hogy a „TikTok-családjuk” látni akarja őket. Azt is gyakran hangsúlyozta nekik, hogy az ebből származó pénz teszi lehetővé azt az életet, amit élnek. Egyértelműen bűntudatot keltett bennük.
A milliomos Garrett Gee, felesége Jessica, valamint két gyermekük, a hároméves Dorothy és az egyéves Manilla (Fotó: Profimedia)
És ez csak egy a sok hasonló történet közül. Arianna felidéz egy másik alkalmat is, amikor az egyik gyerek beteg volt, és egyáltalán nem szeretett volna részt venni egy fotózáson, mégis rákényszerítették. Előfordult, hogy a gyerekeket azért szidták le, mert nem voltak elég vidámak forgatás közben, máskor pedig azért, mert túl sokat nevettek vagy bohóckodtak. Ezeknél a gyerekeknél nincs valódi határ a munka és az otthoni élet között. Nem egy filmforgatásra járnak be dolgozni, hanem a saját nappalijukban, kertjükben forog a film. És amikor a kamera állandóan jelen van, és bármelyik pillanatból virális, pénzzé tehető tartalom lehet, a teljesítménykényszer is folyamatos.
Én most kihasználom a gyerekemet?
Azért vannak olyan szülők is, akik ambivalensen viszonyulnak ahhoz, hogy a gyerekük köré építik a tartalmaikat. A 24 éves Morgan Fluellen, akinek 1,5 millió követője van TikTokon, például attól tart, hogy egyszer majd kínos lesz a most hároméves lánya, Gigi számára az a rengeteg tartalom, amit róla megosztott.
Morgan pár éve robbant be egy 40 másodperces videóval, amit bébi Gigivel készített, a virális tartalmat követően Morgan élete gyökeresen megváltozott. Rengeteg követőt és szponzori megállapodást szerzett, a TikTok pedig mára a munkája lett. Gyakran posztol, és a tartalmak többségében a lánya is szerepel. Őt és Gigit rendszeresen felismerik az utcán, például ha csak elmegy pelenkát venni, az emberek odajönnek fotót kérni, sőt van, aki azt kérdezi, megfoghatja-e a gyereket. A kommentelők – akik „Gigi TikTok-nagynénjeinek” nevezik magukat – azt írják, minden nap várják az új videóit. Morgan ezt nem érzi furcsának.
„Nekem ez nem annyira bizarr, sőt, inkább megható. Én is követtem korábban olyan tartalomgyártókat, akiknek a gyerekére azt mondtam: Úristen, imádom ezt a gyereket, és tényleg úgy éreztem, mintha ismerném őket.”
Ennek ellenére Morgan pontosan tudja, mit gondolnak sokan a mommy vloggerekről: hogy pénzért cserébe árusítják ki a gyerekeik magánéletét. Néha ő maga is elbizonytalanodik. „Van bennem egy rész, ami azt kérdezi: várjunk csak, én most kihasználom a gyerekemet? Túl sokat posztolok róla?” Ezért igyekszik bizonyos határokat meghúzni. Például próbálja kerülni, hogy a kislány csak bodyban vagy pelenkában szerepeljen a videókban, bár a korábbi felvételek, amelyeket még a szabály bevezetése előtt készített, továbbra is elérhetők az oldalán.
A legtöbb családi tartalomgyártó tisztában van azzal, hogy akár szexuális ragadozók is nézegethetik a gyerekeikről készült intim fotókat és videókat, mégis mindannyian találnak valamilyen indokot arra, hogy együtt éljenek ezzel a kockázattal. És egy dologban mindannyian egyetértenek: szerintük néhány másik influenszer valóban túl messzire megy és túl sokat mutat meg, de egyikük sem gondolja úgy, hogy ő maga átlépné a határt.
Ezek a gyerekinfluenszerek teljesen újfajta hírességek: színészek szerep nélkül, miközben milliók figyelik minden mozdulatukat. Azért híresek, mert önmaguk. A kedvenceik, az emlékeik, a szokásaik, a reményeik és a könnyeik állandóan nyilvánosság előtt vannak. És mára túl vagyunk azon a ponton, amikor az influenszer szülők azt mondhatják: nem tudták, milyen hatással lehetnek a döntéseik a gyerekeikre. Felnőni sokszor önmagában is fájdalmas és bizonytalanságokkal teli folyamat, hát még ha közönséget ültetünk az első sorba, hogy végignézze ezeket a törékeny pillanatokat.
És mi a helyzet nálunk a gyerekinfluenszerekkel?
Magyarországon is létezik ez a jelenség, de egyelőre jóval kisebb léptékben és kevésbé professzionális formában, mint az Egyesült Államokban. Egy-két kivételtől eltekintve – például a Nánási Pál és Ördög Nóra köré épülő családi YouTube-világ – nálunk nem alakult ki akkora családi vlogipar, mint Amerikában.
Az amerikai típusú, napi szintű családi vlogolás – ahol a gyerek hisztije, betegsége, büntetése vagy más intim pillanata is tartalommá válik – Magyarországon még kevésbé normalizált. A hazai közönség kifejezetten érzékenyen reagál a gyerekek online szerepeltetésére: ha valaki túl sokat mutat a gyerekéből, gyorsan megkapja, hogy „kiárusítja” vagy „kihasználja” őt. Ma már nemcsak influenszereket, hanem celebeket, politikusokat és civileket is rendszeresen kritizálnak emiatt.
Közben egyre több szülő dönt tudatosan úgy, hogy egyáltalán nem posztol a gyerekéről, vagy csak kitakarva, hátulról mutatja őt, esetleg teljesen leválasztja a gyerekét a nyilvános online jelenlétéről. Az elmúlt években látványosan változott a közhangulat:
ami korábban ártatlan, „cuki családi tartalomnak” számított, arra ma már sokan adatvédelmi, gyerekjogi vagy digitális lábnyom szempontjából tekintenek.
Különösen érdekes ugyanakkor, hogy sok magyar követő egyszerre bírálja és intenzíven fogyasztja is ezeket a tartalmakat. A kommentekben gyakran jelennek meg olyan vélemények, mint hogy „én ilyet soha nem mutatnék meg a gyerekemről”, miközben ezek a videók rendre kiugró nézettséget hoznak.
Az USA-hoz képest abban van igazán nagy különbség, hogy Magyarországon a vita inkább társadalmi és morális szinten zajlik, míg Amerikában már jogi és iparági kérdéssé is vált. Ott külön törvények születnek, egykori gyerekinfluenszerek beszélnek a traumáikról, pszichológusok és jogászok foglalkoznak a jelenséggel, és valós, sokakat érintő vita alakult ki körülötte.
