
A mai szülők egyszerre rengeteg szerepben próbálnak helytállni, és sokan úgy érzik, mindenhol a maximumot kell nyújtaniuk. Nem feltétlenül a feladatok száma nőtt meg, inkább az elvárások sokasodtak meg körülöttünk. Legyél jelenlévő és tudatos szülő, építs karriert, figyelj magadra, működj jól a párkapcsolatodban, fejlődj, sportolj, étkezz egészségesen – és lehetőleg közben ne hibázz.
És úgy tűnik, ez nem egy szűk csoport problémája. Az Ohio State University kutatásában a szülők több mint kétharmada mondta azt, hogy tartós túlterheltséget él meg. A dolgozó szülők körében pedig egy amerikai felmérés szerint közel kétharmad tapasztalta a kiégés jeleit.
A szakemberek szerint a szülői kiégés mögött ritkán áll egyetlen ok: általában több, egymást erősítő tényező vezet el oda, hogy valaki tartósan kimerültnek érezze magát. Ilyen lehet a kisgyerekes időszak önmagában is intenzív terhelése, a kétkeresős családmodellből fakadó állandó idő- és energiaszűke, valamint a munkahelyi elvárások növekedése. Mindez ráadásul egy olyan korszakban történik, amikor a „jó szülőség” sokak szemében már szinte külön projektté vált: folyamatos jelenlétet, tudatosságot és önreflexiót várunk el magunktól. Közben pedig sok család körül meggyengültek azok a támogató hálók is – legyen szó nagyszülői segítségről vagy szoros közösségekről –, amelyek korábban természetes kapaszkodót jelentettek a mindennapokban.
Pedig van valami, amiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni. A gyerekek sokszor egészen más szemmel nézik a helyzetet. Nem azt számolják, hányszor készítettél kreatív uzsonnát, mennyi fejlesztőjátékot vettél, vagy hány programot szerveztél hétvégére. Sokkal inkább arra emlékeznek, hogy ott voltál-e. Hogy figyeltél-e rájuk. Hogy biztonságban érezték-e magukat melletted.
Nézd meg az Erste rendhagyó teljesítményértékelését, ahol a kollegák életük legértékesebb visszajelzését kapták!
A brit gyermekorvos és pszichoanalitikus Donald Winnicott már évtizedekkel ezelőtt megfogalmazta az „elég jó szülő” gondolatát: a gyereknek nincs szüksége tökéletes szülőre. Olyanra van szüksége, aki szeret, jelen van, és a legtöbbször egyszerűen csak elég jól csinálja.
És lehet, hogy ezt nekünk, felnőtteknek sokkal nehezebb elfogadni, mint a gyerekeinknek.
Készen állsz rá, hogy kiderüljön: tényleg túl szigorú vagy magaddal?