Az amazon fogasponty (Poecilia formosa) első pillantásra egy meglehetősen jelentéktelen, szerény külsejű kis halacskának tűnik: Mexikó és Dél-Texas folyóiban honos, pikkelyei ezüstösek, és alig nagyobb egy hüvelykujjnál. Ám van egy tulajdonsága, ami több mint figyelemre méltó:
tudniillik az amazon fogasponty minden egyes példánya kivétel nélkül nőstény.
Ilyen állatnak tulajdonképpen nem is szabadna léteznie. Egy valóságos evolúciós anomália. De létezik: immáron 100 ezer éve szaporodik sikerrel – vagyis inkább klónozza saját magát.
Ehhez egyébként szükség van hímre is, ám mivel az amazon fogaspontyok között ilyenek ugyebár nincsenek, a hal a rokon fajok példányai közül választ magának párt, mondjuk egy szélesszárnyú fogasponty hím személyében. Míg a különböző fajok tagjai közötti párzás általában terméketlen utódokat hoz létre, az amazon fogasponty esetében más – és jóval csavarosabb – a helyzet:
ezek a halacskák, miután szexuális kapcsolatot létesítettek más fajok hímjeivel, beindítják az önklónozási folyamatot, amelyet ginogenezisnek neveznek, és a különös frigyból megszülető utódok minden esetben fajtiszta, nőstény amazon fogaspontyok lesznek, anyjuk tökéletes másai, amelyek soha nem hordozzák az apa DNS-ét. A nőstényeknek csak a hím spermája kell.
Képesek a szűznemzésre
Amikor az amazon fogaspontyot 1932-ben felfedezték, még őket hitték az első gerinceseknek, amelyekről képesek az ivartalan szaporodásra, avagy szűznemzésre. Azóta viszont több tucat gerincesről derült ki, hogy rendelkeznek ugyanezzel a képességgel, köztük a komodói varánuszról és a pörölycápáról – viszont az amazon fogasponty az egyetlen, amely kizárólag erre képes, a többiek rendszerint csak szélsőséges esetben (például fogságban) fordulnak ehhez a módszerhez.
Ugyanis az evolúció törvényszerűségei szerint legalább némi ivaros szaporodás szükséges ahhoz, hogy egy faj megőrizze a genetikai változatosságát, és így nagyobb eséllyel maradjon fent hosszú évezredekig vagy évmilliókig. A kizárólag önmagát klónozó amazon fogasponty, egyfajta evolóciós paradoxonként, mintha fittyet hányna erre a szabályra – ami egészen a közelmúltig késztette zavart fejvakarásra a tudósokat.
Hogy miképpen sikerült ezt elérniük, sokáig rejtély maradt.
Az ivartalan szaporodás során a genetikai mutációk időbeli felhalmozódását vizsgáló jelenlegi modellek szerint az amazon fogaspontyoknak maximum pár ezer év után ki kellett volna halniuk, ehhez képest továbbra is élnek és virulnak.
Egy rokonfaj: a yukatán fogasponty
Ám egy friss, a Nature folyóiratban megjelent tanulmány szerint az amazonhalaknak van egy titkos fegyvere, amelynek segítségével ki tudják szűrni a genetikai mutációkat. A tudósok genetikai elemzése szerint szerint a káros mutációk az amazon fogaspontyoknál ugyanúgy felbukkannak, mint a hagyományos módon szaporodó rokonaiknál. Ám úgy tűnik, hogy az amazonok egy kevéssé ismert genetikai trükköt alkalmaznak annak biztosítására, hogy ezeket a mutációkat valahogy kijavítsák.
Ez a folyamat, amelyet génkonverziónak neveznek, úgy működik, hogy a kromoszomális DNS egy szegmensét egy másik kromoszómán lévő hasonló szekvenciából másolt megfelelő szekvenciával helyettesítik. Az emlősök, beleértve az embereket is, rendelkeznek ezzel a képességgel, elsősorban a DNS-károsodások javítására használják.
Az amazonok esetében azonban a génkonverzió ugyanazt a szerepet tölti be, mint az átkereszteződésnek nevezett jelenség, amely során az anya és az apa génjei keverednek az ivarosan szaporodó fajokban. A génkonverzió, akárcsak az átkereszteződés, genetikai változatosságot hoz létre az amazonoknál, amelyet ugyanúgy befolyásol a természet szelekció, és amely végül a nemkívánatos mutációk megszüntetéséhez és kijavításához vezet.
A kerülőút
A tudósok gyanították, hogy az ivartalanul (is) szaporodó fajok esetben van valami kerülőút, de ez az első alkalom, hogy ezt tudományosan is sikerült bizonyítani.
A felfedezés egyúttal rávilágít arra, hogy az ivartalan szaporodás milyen praktikus is tud lenni:
Az ivaros szaporodás, illetve a szex ugyanis sok szempontból fárasztó és időégényes, illetve minden szülő csak a DNS-e felét adja a végeredményhez. Továbbá sok faj nőstényei összehasonlíthatatlanul több energiát fektetnek a nemzésbe, a szülésekbe vagy a kotlásba és az utódok felnevelésébe, mint a hímek. Az ivartalan szaporodás ezzel szemben akár jobb megoldásnak tűnik. Nem kell párt találni (és foglalkozni vele), és a génjeid 100%-át továbbadhatod.
forrás: National Geographic, Science News
