A 12 éves fiú, aki hajnalban szemetet szedett az apjával
A kanadai Calgary városában élő Brian Winch már gyerekként ismerte a korán kelés világát. Tizenkét éves korában rendszeresen elkísérte édesapját, Joseph Winchet, aki üzletek és bevásárlóközpontok parkolóit takarította.
(Itt egy fotó a férfiről, aki milliomosként is megfogja a lapátot)
A fiú nem büntetésként élte meg a munkát.
„Szerettem a hajnali csendet, a napfelkeltét és azt az érzést, hogy segítünk másoknak”
– idézte fel később.
A legfontosabb számára azonban nem maga a munka volt, hanem az együtt töltött idő az édesapjával.
Menekültként kezdte újra az életét
Az apa, Joseph Winch a második világháború után menekültként érkezett Lengyelországból Kanadába. Élete során sokáig vágóhídon dolgozott, vasúti síneket fektetett, később kórházi alkalmazottként is munkát vállalt. A családban természetesnek számított, hogy egyszerre többféle munkából teremtik elő a megélhetést.
Brian 21 éves volt, amikor az édesapja váratlanul meghalt. A veszteség mélyen megrázta, és ekkor döntötte el, hogy továbbviszi azt a munkát, amelyet gyerekkora óta ismert.
A mellékállásból komoly vállalkozás lett
Miközben kortársai más pályák felé indultak, Brian elkezdett kereskedelmi ingatlanokat felkeresni, és parkolótakarítási szolgáltatást ajánlani nekik. A kezdetben egyszerű mellékkeresetnek induló tevékenység fokozatosan vállalkozássá nőtte ki magát.
Később két testvére is csatlakozott hozzá. Egyikük a helyszíni munkákat irányította, a másik az ügyfelekkel és az ajánlatokkal foglalkozott.
A családi vállalkozás végül kemény munkával évente több mint 700 ezer dollár, vagyis hozzávetőleg 250 millió forint árbevételig jutott.
Oké, de miért nem veszi el a munkáját az automatizáció?
A 2020-as években sokan tartanak attól, hogy az automatizáció és a mesterséges intelligencia számos szakmát kiszorít. Brian Winch szerint az ő területén ez egyelőre nem reális veszély.
Úgy véli, egyetlen robot sem képes olyan alaposan átvizsgálni egy parkolót, mint egy ember. A bokrok közé szorult cigarettacsikkeket, az eldugott hulladékokat vagy a nehezen hozzáférhető sarkokat ma még emberek találják meg a leghatékonyabban.
Egy elveszett pénztárca és az apja emléke
A vállalkozó ma is úgy érzi, hogy édesapja bizonyos értelemben vele maradt. Felidézett egy különös esetet is: egy takarítás során hirtelen az az érzése támadt, mintha az apja azt mondaná neki, hogy menjen néhány lépéssel arrébb. Követte a megérzését, és egy elveszett pénztárcát talált. Bár maga is furcsának tartotta az élményt, számára ez annak a jele volt, hogy az apjától kapott értékek ma is elkísérik.
Brian Winch ma már másoknak is segít hasonló vállalkozásokat indítani. Elmondása szerint találkozott olyan tanárral, aki eredetileg csak a nyári szünetben akart egy kis pluszjövedelmet szerezni, később azonban több államra kiterjedő céget épített fel.
A ma már abszolút menőnek számító kanadai vállalkozó szerint édesapja valódi öröksége nem a parkolók takarításáról szólt. Hanem arról, hogy egy egyszerű szolgáltatással is lehet értéket teremteni és segíteni másoknak.
Fotó: illusztráció, Getty Images
