A macskatartók jelentős része pontosan ismeri azt a pillanatot, amikor már majdnem elaludna, ám ekkor a folyosón hirtelen megindul a négylábú gyorsvonat. Egy szék megmozdul, a szőnyeg végigsöpör, a macska felugrik a kanapéra, majd olyan lendülettel fordul vissza, mintha valaki épp rajthoz szólította volna. A látvány néha vicces, máskor azonban, főleg hajnali kettőkor, már kevésbé szórakoztató.
Az éjszakai macskafutamok mögött nagyon sokszor nincs komoly baj. A macskák természetüknél fogva hajnalban és alkonyatkor aktívabbak, ezért a gazdik által „éjszakainak” érzett pörgés valójában gyakran a faj természetes ritmusából következik. Ugyanakkor a rendszeresen ismétlődő rohangálás mögött lehet unalom, túl késői napirend, megszokott figyelemkérés, stressz vagy – ritkábban – egészségügyi ok is.
A kulcs nem az, hogy teljesen leszoktassuk a macskát a játékosságról. Inkább az, hogy megfigyeljük, mikor, hol és milyen testbeszéddel indul el a sprint, majd olyan rutint alakítsunk ki, amelyben neki is jut vadászat, mozgás és biztonságérzet, nekünk pedig több nyugodt éjszaka.
1. A macska belső órája mást diktál, mint a miénk
A macska nem klasszikus értelemben vett éjszakai állat, inkább szürkületi: ősei számára a napkelte és a napnyugta környéke volt különösen alkalmas a zsákmány felkutatására. Egy lakásban élő cica is megőrizheti ezt a mintázatot, ezért könnyen előfordul, hogy napközben sokat szundikál, estefelé pedig úgy dönt, hogy most jött el a világ felfedezésének ideje.
Ez különösen látványos lehet fiatal, egészséges macskáknál. A gazdi napközben dolgozik, a cica pihen, majd amikor hazaérünk, elkezdődik az evés, a beszélgetés, a játék és a mozgás. A macska szemszögéből ez a nap fő műsorideje, ezért nem meglepő, ha még jóval a mi lefekvésünk után sem szeretné lezárni a programot.
A megoldás itt nem a szigor, hanem a realitás. Fogadjuk el, hogy az esti aktivitás teljesen normális, de adjunk neki irányt: legyen a nap végén közös játék, és legyenek olyan saját elfoglaltságai is, amelyek nem a hálószobánk közepén zajlanak.
2. Napközben túl sok energia marad benne
Az éjszakai rohanás egyik leggyakoribb oka a felgyülemlett energia. Ez különösen az egyedül tartott, kizárólag lakásban élő macskáknál fordulhat elő, ha a nap nagy részében kevés inger éri őket. A szunyókálás természetes, de ha a macskának nincs lehetősége lesni, mászni, keresni, kaparni, üldözni és elkapni valamit, a nap végére könnyen maga teremti meg a kalandot.
A többórás, kifárasztó edzés helyett általában jobban működik több rövid, fókuszált játék. Horgászbot jellegű játékkal, puha labdával vagy zsákmányként mozgó figurával hagyjuk, hogy a cica figyeljen, becserkésszen, ugrásra készüljön, majd tényleg el is kaphassa a játékot. A macskavédelmi szervezetek is több rövid interaktív játékidőt, változatos játékokat és táplálékszerző feladatokat javasolnak az unatkozó, rendszeresen „megőrülő” cicák esetében.
Nem kell egész nap szórakoztató műsorvezetőnek lennünk. Már az is sokat változtathat, ha reggel, hazaérés után és lefekvés előtt néhány percet tudatosan csak a macskára szánunk, és a játék végén hagyjuk őt sikerélménnyel „győzni”.
3. A vacsora és a játék időzítése felpörgeti a macskát
A macskák számára a napirend meglepően fontos. Ha minden este közvetlenül lefekvés előtt kapnak nagy figyelmet, friss vacsorát és egy nagyon izgalmas játékot, könnyen úgy értelmezhetik, hogy az éjszaka kezdete nem az alvás, hanem a napi csúcspont. Ilyenkor nem feltétlenül a vacsora a gond, hanem az, hogy a családi programok minden nap ugyanarra az órára sűrűsödnek.
Érdemes kipróbálni, hogy az aktív játék és az etetés egy része korábbra, a délutáni vagy esti órákra kerüljön.
A szakmai viselkedési ajánlások szerint egyes macskáknál az segíthet, ha a gazdi a nap második felében több játékot, társas figyelmet és étkezési elfoglaltságot kínál, így a macska ritmusa közelebb kerülhet a háztartáséhoz. Ez nem azt jelenti, hogy egyik napról a másikra mindent át kell alakítani. A fokozatosság sokkal jobb ötlet: néhány nap alatt mozdítsunk el egy-egy játék- vagy étkezési alkalmat, és figyeljük meg, változik-e a hajnali vágták ideje vagy intenzitása.
4. Rájött, hogy a rohangálással figyelmet kap
A macskák kiválóan összekötik az eseményeket. Ha a futkározás, az ajtókaparás vagy a hangos nyávogás után rendszeresen felkelünk, rászólunk, játékot dobunk neki vagy adunk egy falatot, ő könnyen megtanulhatja, hogy az éjszakai akció hatásos eszköz a gazdi mozgósítására. Nem rosszindulatból csinálja, egyszerűen működik neki a módszer.
Fontos, hogy ezt csak akkor kezeljük tanult figyelemkérésként, ha az egészségügyi problémákat már kizártuk. Ha ez megtörtént, a következetesség segít a legtöbbet: nappal kapjon elég figyelmet, éjjel pedig ne váljon jutalommá a felriadásunk. Az állatorvosi viselkedési tanácsok is arra figyelmeztetnek, hogy az éjszakai aktivitásra adott étel, simogatás vagy figyelem akaratlanul is megerősítheti ezt a mintát.
A büntetés viszont nem megoldás. A kiabálás, a vízzel permetezés vagy a kergetés inkább ijedtséget és kiszámíthatatlanságot vihet a helyzetbe, miközben semmit nem tanít meg arról, mit csináljon helyette.
5. Az ablakon túl zajlik az éjszakai műsor
Egy fényszóró, egy galamb a párkányon, a szomszéd macskájának szaga, rovarok vagy a kapuban elhaladó emberek is képesek hirtelen vadászüzemmódba kapcsolni egy cicát. Már az is elég lehet, hogy valami megmozdul az utcai lámpa fényében. A macska előbb figyel, aztán felpörög, majd a lakás egyik végéből a másikba fut, mintha a zsákmány már bent lenne.
Figyeljük meg, mindig ugyanaz az ablak, erkélyajtó vagy előszobai rész indítja-e el a jelenetet. Ha igen, átmenetileg segíthet, ha estére behúzzuk a függönyt azon a részen, elpakoljuk a csörgő tárgyakat, vagy egy nyugodtabb fekhelyet alakítunk ki távolabb az izgalmas látványoktól. Közben ne fosszuk meg teljesen az ingerektől: a macskáknak fontos a mentális elfoglaltság, a magas megfigyelőhely, a kaparó és a játék is.
A cél nem az, hogy unalmassá tegyük a lakást. Inkább az, hogy az éjszakai izgalmak ne közvetlenül a hálószobánk ajtaja előtt robbanjanak ki.
Macskafutam (Forrás: Getty Images)
6. Kevés a „macskás” lehetőség a lakásban
Egy macska számára az otthon nemcsak alvóhely, hanem saját kis vadászterület. Szüksége lehet olyan pontokra, ahol magasról nézhet körül, elbújhat, megnyújtózhat, kaparhat, vagy zavartalanul figyelheti a környezetét. Ha ezek hiányoznak, könnyen előfordulhat, hogy az egész lakást versenypályának használja, mert nincs más módja a feszültség és az energia levezetésére.
A megoldás nem feltétlenül egy drága, hatalmas macskabútor. Egy stabil kaparófa, néhány biztonságosan elhelyezett doboz, egy ablakpárkányra tett fekhely, egy kartonból készített keresőjáték vagy egy esti puzzle etető is feldobhatja a napját. A táplálékszerző játékoknál mindig a napi adag egy részét használjuk, ne plusz jutalomfalatokat adjunk korlátlanul.
A lakás gazdagítása ráadásul nem egyszeri feladat. A játékok egy részét érdemes időnként eltenni, majd később újra elővenni, mert a macska számára sokszor az újdonság is érdekesebb, mint a mindig szem előtt lévő kedvenc.
7. Valami megváltozott körülötte
Egy új bútor, vendég, költözés, felújítás, hangos szomszéd, kisbaba érkezése vagy akár az is felboríthatja a macska ritmusát, ha a gazdi új munkaidőben kezd dolgozni. Amit mi apró változásnak érzünk, neki lehet szokatlan szag, hang vagy kiszámíthatatlan helyzet. A nappal visszatartott feszültség pedig estére vagy éjjelre mozgásban, bujkálásban, nyávogásban és hirtelen sprintelésben jelenhet meg.
Ilyenkor a legfontosabb, hogy legyen egy csendes, biztonságos helye, ahová bármikor visszavonulhat. Tartsuk a megszokott etetési és játékidőket, ne kényszerítsük társaságra, és ne próbáljuk „kibányászni” a rejtekhelyéről. A macskák számára a kiszámítható rutin és a szabad választás sokszor nagyobb megnyugvást ad, mint a túl sok vigasztalás vagy folyamatos ellenőrzés.
A testbeszéd sokat elárul. A játékos macska általában ruganyosan mozog, megáll, figyel, majd újra ráveti magát valamire, míg az ijedt állatnál lapított fülek, merev testtartás, felborzolt szőr vagy behúzott farok is megjelenhet.
8. Feszültség van a cicák között
Többmacskás otthonban a kergetőzés lehet közös játék, de lehet csendes rivalizálás is. Nem minden gyors futás jelent konfliktust, ám ha az egyik macska rendszeresen elbújik, nem mer enni, kerüli az almot, mereven figyeli a másikat, vagy a játék fülek hátracsapásába és fújásba fordul, érdemes komolyabban venni a helyzetet.
Sokat számít, hogy minden macskának legyen saját, nyugodt pihenőpontja, több kaparófelülete, elkülöníthető etetőhelye és könnyen elérhető alomtálcája. A konfliktusokat ne próbáljuk azzal rendezni, hogy „majd megoldják egymás között”, és ne erőltessük a közös játékot sem. Ha új cica érkezett, a fokozatos, szagokkal és biztonságos távolsággal történő ismerkedés csökkentheti a feszültséget.
Az is fontos, hogy egy második macska nem automatikus megoldás az első unatkozására. Egyes cicák társaságkedvelők, mások viszont inkább saját teret szeretnének, ezért az új állat érkezése könnyen plusz terhelést jelenthet.
9. Ritkán, de egészségügyi ok is állhat a háttérben
Ha egy korábban nyugodt macska egyik napról a másikra kezd éjjel fel-alá rohangálni, járkálni, hangosan nyávogni vagy zavartnak tűnni, nem érdemes rögtön unalomra fogni a változást. Fájdalom, viszketés, látásromlás, magas vérnyomás, pajzsmirigy-túlműködés, vesebetegség, idős kori kognitív zavar vagy idegrendszeri probléma is befolyásolhatja a macska viselkedését és alvás-ébrenlét ritmusát.
Különösen fontos az állatorvosi vizsgálat, ha a rohangálás mellett étvágy- vagy testsúlyváltozás, fokozott ivás, gyakoribb vizelés, almon kívüli ürítés, bizonytalan járás, éjszakai hangoskodás, üres tekintet, körözés vagy szokatlan ijedősség is megjelenik. Idősebb macskáknál a fokozatos viselkedésváltozást sem szabad egyszerűen az öregedés számlájára írni.
Az egyetlen alkalmi éjszakai sprint általában nem vészjelzés. A hirtelen, erősödő vagy egyéb tünetekkel társuló változást viszont jobb időben kivizsgáltatni, mert a macskák sokszor visszafogottan jelzik, ha valami nincs rendben.
Nem a macska ellen, hanem vele együtt érdemes tervezni
Az éjszakai futkározás legtöbbször nem rossz nevelés, bosszú vagy őrület. Inkább egy jelzés arról, hogy a macska még nem vezette le az energiáját, más ritmusban él, izgalmas inger érte, vagy valami kibillentette a megszokott biztonságából. A legjobb első lépés a megfigyelés: egy héten át figyeljük, mikor kezdődik, mi történt előtte, hol fut át legtöbbször, és hogyan reagálunk mi.
Ezután egyszerre csak egy-két dolgon változtassunk.
- Tegyünk be korábbi játékidőt,
- kínáljunk esti táplálékszerző feladatot,
- alakítsunk ki csendes alvóhelyet, és
- tartsuk következetesen a határokat.
A cél nem az, hogy a macska minden ösztönét kikapcsoljuk, hanem az, hogy legyen helye és ideje a vadászos, játékos oldalának – lehetőleg nem akkor, amikor mi már a harmadik álomból is felriadnánk.
