1. A fiúk soha nem fáradnak el
Persze nagyon aktív lányok is vannak (nekem is van belőle kettő), de azért ha télen, ovi után, a mínusz tíz fokban elmegyek a játszótérre a fiammal, akkor ott csak és kizárólag fiús anyákkal találkozom. Merthogy egy fiúnak alapvető lételeme a mozgás, és nem kenyerezhető le holmi színezéssel vagy gyöngyfűzéssel a szaladgálás helyett. Ebben már csak azért is partner vagyok, mert ha otthon maradunk, akkor azt kell néznem egész este, hogy körbe-körbe szaladgál a fiam, a kielégítetlen mozgásigénye miatt.
2. A rosszaság határai egészen máshol vannak
Még naiv és kezdő lányos anyaként gyakran rácsodálkoztam, hogy a fiúkra milyen ritkán szólnak rá a szüleik. Pedig hát azok alapján, amit ezek a kölykök műveltek, úgy láttam, rájuk férne a fegyelmezés. Egy három fiút nevelő ismerős anyuka azonban elárulta nekem, miért van ez: akár tetszik, akár nem, a fiúk bizony hangosabbak, vadabbak, aktívabbak. Ha ezt meg akarná akadályozni, egész nap üvöltöznie kellene a gyerekkel, aminek nyilván semmi értelme nem lenne. Így ő ma már csak arra koncentrál, hogy megakadályozza az ön- és közveszélyes helyzeteket. Minden mást elnéz nekik. Be kell vallanom, ma már sokkal jobban megértem az álláspontját. Ha azt várnám el a fiamtól, hogy olyan csendes, szófogadó, nyugodt legyen, mint a lányaim voltak annak idején, egész nap fegyelmeznem kellene, az meg senkinek nem lenne jó.
3. A kukásember a legjobb fej a környéken
Bevallom, mielőtt a fiam megszületett, nem sok figyelmet szenteltem a körülöttem dolgozó gépeknek, építkezéseknek és mesterembereknek. Nos, hát ez az elmúlt években teljesen megváltozott. A fiam már a babakocsiban ülve is órákon át tudta volna nézni, hogyan betonoznak a szomszédban, vagy hogyan ássák a gödröt a markológéppel. Sokáig a 100 munkagép volt a kedvenc könyve, amit esténként lefekvés előtt szépen végig kellett nézni. A korábban utánam füttyögető munkásokról pedig kiderült, hogy mind vajszívű apuka, és imádják a gyerekeket. Kivétel nélkül mind integetnek, ha meglátnak minket a fiammal, mosolyognak, szívesen megmutatják a gépeket, elmagyarázzák, mi mire való, és bizony még az is előfordult, hogy elvitték egy körre a kukásautó hátulján.
4. A banda a természetes közegük
A fiúk egészen másként viselkednek a játszótéren, mint a lányok. A copfosok simán elüldögélnek egyedül is a homokozóban pogácsát sütve, és már az is nagy szó, ha összehaverkodnak egy másik kislánnyal, akivel aztán ketten csinálják ugyanazt. De az tuti, hogy harmadikat már nem engednek maguk mellé. A fiúk viszont két perc alatt bandába verődnek, és aztán közösen mennek homokvárat építeni, harcolni, focizni, fogócskázni. Nem tudok soha úgy elmenni a játszótérre, hogy végül ne egy nagy csapat fiú közül kelljen kihalászni a saját fiam, egy óriási és nagyon komoly küldetésből.
5. Mindenből lehet fegyvert csinálni
Lehet az ember bármilyen pacifista állatvédő, és dönthet úgy, hogy nem vesz semmiféle fegyvert a fiának. A fiúkban valahogy genetikusan benne van a harc. Bármilyen botból, amit felvesznek a földről, azonnal gépfegyver vagy pisztoly lesz, a gömb alakú gyertyából ágyúgolyó, a vonalzóból kard. A gyermeki fantáziának nem lehet határt szabni – és úgy tűnik, a fiúk harcról, verekedésről és győzelemről ábrándoznak.
6. Ha lebirkóznak, az a szeretet jele
Ha a kislányod vasárnap reggel bebújik az ágyba melléd, akkor jöhet a csajos duma, a meleg kakaó, a mese. Ám ha a fiad bújik melléd, akkor védd magad, mert ott pillanatok alatt hancúrozás lesz. Persze csupa szeretetből, meg persze azért, mert árad belőlük a tesztoszteron, és egyszerűen muszáj kipróbálniuk, hogy le tudnak-e győzni, aztán rád ülnek, és néha még orrba is rúgnak. Nem azért, mintha nem szeretnének, éppen ellenkezőleg! Nagyokat kacagnak közben és meg vannak győződve róla, hogy te éppen olyan jól szórakozol, mint ők.
7. A fiúgyerek kulcsot ad az apjához
Amikor az embernek fia születik, az olyan, mintha használati útmutatót kapna az egész férfinemhez. Az a sok dolog, amit egész tinikorában (és később) nem értett, hirtelen összeáll. Hogy mennyivel egyszerűbb kijönni velük, ha jóllakottak, vagy hogy ha egy lány tetszik nekik, akkor már ovisként is mennyire idiótán tudnak viselkedni, vagy hogy milyen kevéssé haragtartóak, és hogy bár odacsapnak, amikor mérgesek, de ebből nem csinálnak örök haragot, mert számukra a barátság az, ami örökké tart, a verekedés pedig a barátság része is lehet. De a legfontosabb tanulság talán, hogy amikor mondanak valamit, akkor nem érdemes azon tűnődni, mit is akartak ezzel sugallni: a fiúgyereknél ugyanis nem kell a sorok között olvasni. Azt mondják, amit gondolnak. És ez amúgy csodálatos dolog.
8. Ruhát vásárolni felesleges
Nemcsak azért, mert a fiúgyerek számára a tökéletes öltözék a rövid gatya (sőt a legjobb lenne anélkül), de azért is, mert igazából nem érdekli őket, mi van rajtuk. Egy fiúgyereket nem fogunk fellelkesíteni egy hétvégi shopping-trip gondolatával, és a cipőbolt számára inkább büntetés, semmint izgalommal várt program. Ráadásul legyünk őszinték: még anyaként sem olyan nagy boldogság a fiúruhák között válogatni. Nem vitatom persze, vannak csinos ingek, nyakkendők, vagány pulcsik és vicces pólók. De legyünk őszinték, egyik sem éri el azt a cukiságfaktort, amit egy eperszínű pillangós, tüllös balerinaruha láttán érez az ember. Nem véletlen, hogy a boltokban a fiús részleg körülbelül a negyede a lányos kínálatnak. Ott a praktikum dominál – a lányoknál az élvezet.
9. A fiúk vonzódnak az undi dolgokhoz
Ha meg akar nevettetni az ember egy fiút, elég annyit mondani neki: kaka. És ha ők viccet akarnak mondani nekünk, na az is körülbelül ebből a szókincsből fog meríteni. Persze minden gyereknek (a lányoknak is) van ilyen korszaka – de a fiúknál, úgy tűnik, ez sokkal tovább tart… mondjuk életük végéig. Nem véletlen, hogy a női szemmel meglehetősen alpári amerikai vígjátékokat is imádják felnőttként is. De még ha csak a szókincs lenne undi… de a fiúgyerekek többsége például imád bogarakat gyűjteni és hazavinni, nem undorodik, ha ízeltlábút kell kézzel fogni (vagy békát), nem zavarja őket, ha napokig ugyanazt a zoknit kell hordaniuk (mondjuk egy táborban, ahol anya nem figyel), nem ragaszkodnak a mindennapi nyakmosáshoz, és a szobájuk is jóval rendetlenebb, mint a lánytesóké. Persze nem mondom, hogy nincsenek rendes kis- és nagyfiúk.
+1 Freudnak igaza volt
A fiúk tényleg szerelmesek az anyjukba, és bizony ez a szerelem kölcsönös. Az én fiam minden egyes nap elmondja, hogy én vagyok a legszebb, a legjobb és legcsodálatosabb az egész világon, és bevallom, én éppen ugyanezt gondolom róla. Nem mondom, hogy a lányaimat nem szeretem mindennél jobban, de azért van valami a fiúgyerek rajongó tekintetében, ami teljesen levesz a lábamról, amikor csak átölel. És ez, ha őszinte akarok lenni, előrevetít bizonyos későbbi gondokat – például fogalmam sincsen, hogyan fogom én ezt a tökéletes kis pasit valaha is átengedni egy másik nőnek?
Olvass még az NLCafén az anyaságról
- Anyák és lányaik: az önzetlen szeretet ezer arca
- Az anyaság nem csupa csillámpóni és szivárvány
- 15 titok, amitől könnyebb az anyaság
- Apák gyeden: “A múltkor kissé gúnyosan kérdezték tőlem, milyen az anyaság”
Kiemelt kép: YouTube
