Elmúlt már az az időszak szerencsére, amikor a gyerekek mostohaszülőnek nevezték az új anyukát vagy apukát, és remélhetőleg az is, amikor egy-egy kicsit mostohagyerekként említenek a szülei. Egyre több verziót ismerünk mozaikcsaládokra, és mindenki másképp oldja meg a mindennapokat.
Szerintünk a nevelőanya is ér, és az a legjobb, amikor a gyereknek van kedve őt is felköszönteni. De nézzük meg, mit mondanak maguk az érintettek!
“Én Lilit gyakorlatilag örököltem. Az anyukája le nem mondott róla, de rábízta a férjére, aki az én párom már, és elköltözött külföldre, kéthavonta egyszer jön látogatni. Hogy mi vezette erre, pontosan nem tudom, teljesen máshogy képzelte az életét azt hiszem, de én a páromat már gyerekkel együtt választottam, és mindig próbáltam úgy tekinteni rá, mintha a sajátom lenne. Nem mondom, hogy tökéletesen sikerült, főleg eleinte, de aztán egymáshoz nőttünk, és most már szinte elválaszthatatlanok vagyunk.
Éppen várjuk a kistestvérét, aki fiú lesz, nem tudom, hogy változnak meg a dolgok ezután, de úgy érzem, Lili már úgy tekint rám, mintha az anyukája lennék. A keresztnevemen szólít ugyan, de mégis.
A családi rajzokon is úgy vagyok ábrázolva, mint az anyukája, vagyis közelebb állok hozzá a képen, mint az igazi anyja. Az anyák napján az iskolában általában én vagyok ott, és engem köszönt fel, nekem mond verset, de rajzol valamit az igazi mamájának is, és akkor azt elküldjük, vagy odaadjuk, amikor Magyarországra jön” – meséli a 42 éves Kati
“A férjem gyerekei kéthetente jönnek hozzánk, egész jóban vagyunk, igyekszem, amennyire tőlem telik, de nyilván legkevésbé sem számítok az anyukájuknak. Nem is törekszem erre, szerintem az embernek az anyja az anyja, és nem egy másik nő, ez nem kiváltható, idegesítő, ha valaki kívülről ezt a szerepet akarja magának.
Emiatt persze nem kapok anyák napi ajándékot, amit a legkevésbé sem hiányolok.
Egyszer küldött az igazi anyukájuk virágot aznap »csak úgy« velük, ezt nem annyira értettem. Fogalmam sincs, mire gondolt, remélem, nem függött össze az anyák napjával. Mindenesetre vázába tettem, és örültem neki. De őszintén: nem vágyom anyja lenni annak, akié nem is vagyok” – így a 38 éves Edina.
“A legszebb nap ezzel kapcsolatban az volt, amikor a nevelt fiam először hozott nekem ovis ajándékot anyák napjára. Iszonyú aranyos volt. Azt mondta, hogy »anyának is csinált egyet, de Zsuzsinak is«. Zsuzsi én volnék. Egyből elbőgtem magam, erre persze megijedt, hogy miért sírok. Borzasztóan meghatódtam. Addigra mondjuk már két éve laktak nálunk kéthetente a kishúgával, akivel egyáltalán nem mentek könnyen a dolgok, pedig mindent megpróbáltam. Lehet, hogy az anyukája gyűlölt engem, és azért nem bírt elviselni a kislány sem, vagy másért, nem tudom. Nagyon sokat szelídült a viszonyunk, de olyan jó sosem lett eddig, mint a bátyjával. Ez valami eszméletlen, hogy mekkora meló valaki másnak a gyerekeivel együtt élni. De néha megéri. Mint amikor a kisfiú »Zsuzsinak is« csinál egy papírvirágot” – mondja Zsófia.
“Mi ketten neveljük a lányunkat, mindketten az anyukája vagyunk, és ez neki természetes. Persze első közülünk az, aki megszülte, tehát én, de mindketten nagyjából egyenlően számítunk.
Mindkettőnket anyának is hív, csak hozzáteszi a keresztnevünket.
Mivel szerencsére ez az oviban nem tabu, már az elején elmondtuk az óvónőknek, így mindkettőnket megajándékoz, két kis ajándékot készít, mindketten ott vagyunk a versmondásnál. Igazából mi egymásnak is veszünk virágot anyák napján, és egymást is felköszöntjük. Valahogy így alakult ki, és így természetes nekünk. Eleve szeretünk ajándékozgatni. Ez még egy plusz alkalom.” – meséli Dina és Réka.
“Nálunk nincs anyák napja. Ha lehet, nem ünnepeljük. Elég hülye ünnepnek tartom egyébként is, sosem szerettem, minek most ettől annyira elájulni, csak sajnos az óvodák meg iskolák ezt mindig túltolják. Nem lehet kibújni alóla. Olyankor, ha muszáj, bemegyek, és átveszem a kötelezőket – a saját gyerekem szokott csak adni, a párom gyerekeihez megy a saját anyjuk –, de sosem kértem, hogy otthon ezt még folytassuk, vagy aznap vasárnap még megemlítsük. Nekem ez olyan, mint a névnap. Az is minek? Karácsony, húsvét, szülinap, rendben, de a többi, az szinte kivétel nélkül mind marhaság” – vélekedik Tilda.
“Nekem ugye három apukától van négy gyerekem, és még akad két nevelt bébi, az már hat, egész virágeső van olyankor. Azért a neveltek szerintem néha csak úgy kötelességből jönnek ajándékozni, meg nem is annyira várom ám el tőlük, de mi vasárnap mindig egy nagy családi ünnepet rendezünk, meghívjuk a nevelt gyerekek anyukáját is, néha még korábbi apukák is itt vannak, és arra figyelek, hogy torta és süti legyen mindig elég, szörp, orgona meg egy csomó játék, amit együtt játszhatunk, vagy ők a kertben rohangálnak, bújócskáznak, visszajönnek üdítőzni, szóval mindig próbálom elérni, hogy az egész egy nagy móka legyen, és általában sikerül. Nem annyira az anyák napja a lényeg egyébként, hanem a parti. És azt szeretik. Remélem, hogy azt mindenki szereti.” – mondja Kata.
“Ez az egyetlen nap az évben, amikor találkozom a nevelt gyerekem anyukájával. Igazából jól szokott sikerülni, vagyis nem bánom a találkozást, ahogy azt sem bánom, hogy nem találkozunk többször az évben.
De ilyenkor megjelenik ő és az új férje, meg ugye mi, meg az öt gyerekünk összesen, és elmegyünk valamelyik cukrászdába, és ott eszünk valami habosat.
Eleinte ez egy nagyon tudatosan megtervezett és kicsit nyögvenyelős szokás volt, de mostanra már megszoktuk és talán meg is szerettük. Persze igyekszünk a legjobb cukikat kiválasztani, hogy a süti jó legyen mindenképpen, de szerintem megszerettük ezeket a gyerekek számára kitalált alkalmakat” – mesél Noémi.
Nálatok hogy megy az anyák napja? Mi úgy gondoljuk, hogy a közös sütizés szuper jó dolog egy mozaikcsaládban, ha a szülők ezt konfliktus nélkül meg tudják valósítani.
