Mielőtt a feleségemmel találkoztam, nem hittem volna magamról, hogy féltékeny is tudok lenni. Sosem voltam az a típus, akinek problémája lett volna a párja közeli férfi barátaival, sőt az exek jelenléte sem zavart. Mindig azt gondoltam, hogy nagyon magabiztos vagyok, és amit adok egy nőnek, az megéri, hogy engem válasszon.
Ám amikor elkezdtem randizni a feleségemmel, rájöttem, hogy mindez nem igaz. Egyetlen férfi barátja volt, akit rettenetesen utáltam, és bár sosem kértem tőle, hogy ne találkozzon vele, azt mindig elmondtam, mennyire ellenszenves a pasi. Végül meglazult a kapcsolat köztük, mert a feleségem nem akart megbántani azzal, hogy olyan emberrel találkozgat, akit ennyire nem szeretek.
Aztán eljött az idő, amikor úgy döntöttünk, kipróbáljuk másokkal is a kapcsolatot. Látni, ahogy a feleségem egy férfival flörtöl, olyan volt, mintha behúznának a gyomromba egyet.
Nem hittem el, hogy én féltékeny lehetek. Persze szeretem a feleségemet, jobban, mint bárki mást, de ilyet sosem éreztem az előző kapcsolataimban. Egy idő múlva már be tudtam azonosítani, hogy amellett, hogy félek, hogy a feleségem kegyeiből kiesek, még volt egy másik, távoli érzés bennem, amit egy swingerklubban értettem meg.
Elkísért minket egy közeli lány barátunk, egy nő, aki nagyon jól ismertünk mindketten, és aki mostanra már a legjobb barátunkká vált. Ahogy ezt a nőt néztem flörtölni, pont ugyanaz a “féltékenység” öntött el, mint a feleségemnél. Semmi értelme nem volt, hiszen iránta nem éreztem ugyanazt, amit feleségem iránt. Rájöttem, hogy csak bizonyos típusú pasiknál vagyok féltékeny, másoknál nem érdekel, ha flörtölnek a hozzám tartozó nőkkel. Az egyik ilyen alkalommal, ahogy láttam eltűnni a feleségemet az egyik férfivel a szobában úgy, hogy közben nem éreztem féltékenységet, ráébredtem, hogy ez nem féltékenység.
Sokkal inkább csak meg akartam védeni azokat a nőket, akik fontosak számomra.
Azt szerettem volna, ha tisztelettel bánnak velük a férfiak. Szerettem volna biztonságban tudni őket, és hogy felhőtlenül jól érezzék magukat. Ha úgy láttam, hogy egy férfi tisztelettel, lassan közeledik feléjük, és több érdekli, mint hogy egy újabb numerája legyen, akkor semmi bajom nem volt vele. Ha viszont úgy éreztem, hogy ezek az alapvető dolgok nincsenek meg benne, nem érdekli, hogy tetszik-e a nőknek, nyomul, erőszakos, akkor jött máris az érzés a gyomromban.
Ettől talán úgy tűnhetek, mint aki el akarja nyomni a nőket, és helyettük akarnék dönteni. De pontosan tudom, hogy az én két briliáns, okos és felelősségteljes nőmet nem kell irányítani. Csakhogy azt is tudom, hogy mindketten nehezen mondanak nemet. Nem döntök helyettük, csak segítek nekik, ha meg akarnák gondolni magukat egy pasival kapcsolatban. Szeretnék egy olyan világban élni, ahol egyenesen meg lehet beszélni a szexet ahelyett, hogy csábítani kellene a másikat. Kipróbáltam, nem működik, ezért maradunk a csábításnál, és védelmezem inkább tovább a nőket az életemben.
