Az én nagymamám igazi konyhatündér volt. Régi vágású parasztasszony, aki sosem vásárolt bolti tésztát, mindig maga gyúrta, a zöldséget a kertjében termelte, és amikor ebédet főzött, soha nem hiányozhatott róla a 20. század kultikus műszál csodája: az otthonka. De nemcsak a főzésben jeleskedett a mama persze. Ő volt az, akivel minden titkomat megoszthattam. Kiválóan tudott hallgatni, tanácsot adni és vigasztalni is, amikor arra volt szükségem. És nemcsak nekem, hanem bárkinek a családban. Nem bírta elviselni a békétlenkedést, folyton arra törekedett, hogy elsimítsa az ellentéteket, amik a gyerekei, unokái között azért elég gyakran fölütötték a fejüket.
Aztán ha kezdett a helyzet feszültté válni, gyorsan összerántotta az egész családot egy nagy ebédre, és olyan sosem fordult elő, hogy ne vigyorogva távozott volna tőle a banda. Sajnos ma már mindez csak szép emlék. Lassan tíz éve már, hogy elvesztettem, mégsem telik el úgy hétvége, hogy ne jutna eszembe valamiről a mama. Remélem, egy szép napon én is olyan békét árasztó, tyúkanyó típusú nagyi leszek majd, amilyen ő volt.
És belőled milyen nagymama lesz? Töltsd ki kvízünket, és megtudod!
