Aztán teltek-múltak az évek, és bár folyamatosan éreztem, hogy valami nem stimmel, nem igazán tudtam, hogy mi az. Két gyerekünk született, és én állandóan fáradt voltam, semmi kedvem nem volt esténként még azért fennmaradni, hogy szexeljünk. Ebből adódtak viták, veszekedések, mert a férjem – az eltelt évek dacára – mindennap kívánt, állandóan szeretkezni akart. Én viszont nem akartam. Utólag jöttem rá, hogy azért, mert nem volt jó.
A gyerekekre fogtam meg a fáradtságra, és bőven elég volt hetente két aktus is. Aztán elkezdtem gondolkodni, mert rájöttem, hogy nem bennem van a hiba, hiába hajtogatta a férjem, hogy én frigid vagyok. Sajnos előbb kellett volna gondolkoznom, sok évvel ezelőtt, hátha előbb kiderült volna, hogy nem illünk össze, vagy változtattunk volna. Most már mindegy.
Szóval gondolkoztam, és rájöttem, hogy túl könnyen beletörődtem abba, hogy én nem lelek nagy örömet a szexben. Fülemben csengtek anyám szavai, miszerint a szex a pasik kedvéért van, a nők meg elviselik, úgy nyugtuk van legalább. Ez nem volt elfogadható variáció, tovább gondolkodtam, aztán nagy nehezen rájöttem, hogy a férjemet nem kívánom. Sose kívántam meg. Hogy miért?
Kismillió oka van: mindig gyorsan túlsiklott az előjátékon, nem figyelt arra, hogy mi a jó nekem, nem zuhanyzott szex előtt, mindig szólnom kellett érte.
Nagyjából 10-15 perc alatt túlestünk az aktuson, és már aludt is.
Közben nem voltak fontosak a kéréseim, olyan önzően viselkedett az ágyban is, mint az életben. Neki sem volt mennyei élmény a kissé kelletlen feleségével ágyba bújni, ezért aztán félrelépett, ami persze kiderült, mert letagadni nem tudta hitelesen. Három évvel ezelőtt elváltunk, nem a szex miatt, hanem sok egyéb dolog miatt, amin szerintem változtatnia kellett volna, de nem akart, sem az én kedvemért, sem a gyerekek kedvéért. Mielőtt elváltunk volna, kértem, hogy menjünk el szexológushoz, de kinevetett, miszerint vele minden rendben, nem tölti az idejét ilyen hülyeségekkel.
A válásunk után egy évvel megismerkedtem egy másik férfival, és döbbenten vettem észre, hogy teljesen elvarázsol. Remegtem, ha a közelemben van, nem is értettem, hogy mi ez. A barátnőm mondta, hogy szerinte nagyon kívánom, az lehet az oka. Ilyet korábban nem éreztem, egészen fejbe kólintott a felismerés. Aztán ágyba bújtunk, és végre megértettem, hogy velem semmi baj sincs, dehogy vagyok frigid, csak a jó szex hiányzott eddig!
Annyira elképesztően jó az új párommal az ágyban, hogy én állandóan szexelni akarok, úgy, ahogyan velem akart régen a férjem. Sokat olvastam a témában, sokszor leírják, hogy a nők negyven körül sokkal jobban kívánják a szexet, mint a férfiak, ki tudja miért. Mondjuk a gyerekekkel sem kell már virrasztani éjjel, szóval több idő marad erre. Lassan nimfomániásnak érzem magam, mert minden nap szeretnék szexelni, de hetente legalább kétszer, ami az olvasottak alapján tök normális. Kicsit meg vagyok lőve, mert a pasim nem akar, csak hetente egyszer, ezért néha vitatkozunk, úgy érzem, sok évet kell még bepótolnom. Sok barátnőmmel beszélgettem erről, és mások is azt mondják, hogy többet szeretnének szeretkezni negyven fölött, mint előtte. És aki azt mondja, hogy nem fontos a minőségi szex, az nem mond igazat!
Többet is olvashatsz a szexről:
- Szerelem vagy szex? – Mi a jó házasság titka?
- “60 éves vagyok – soha nem volt még ilyen jó a szex“
- “Takarítok rogyásig, csak szexelni ne kelljen” – a női szexuális hárítások
