Minden háztartásban több van belőle, mióta az eszünket tudjuk, az életünk része és nincs hivatalos ügy nélküle – mi az? Hát persze hogy a toll. Nekünk teljesen természetes, hogy benyúlunk a fiókba vagy a táskánkba és csak elővesszük, ám nem volt ez mindig így. Több ezer évvel az időszámítás előtt már az ókori Egyiptomban papírra, vagyis papiruszra írtak, íróeszközként pedig gyékényből és nádból készített tollat használtak. A nádból készült tollak még a középkorban is elterjedtek voltak egyes területeken. De ókori mintára készült nádtollakat használnak ma is Pakisztánban és Indiában. A lúdtoll, vagyis madártoll a 7. századtól vette át a nádtoll szerepét igazán. Korábban a kényszer hozta a váltást, ugyanis a Római Birodalom bukása után az európaiaknak nehéz volt olyan nádat beszerezni, amiből tollat készíthettek. A fémből készített tollat 1803-ban szabadalmaztatták, de az első évszázadból is került elő fém tollhegy.
A töltőtollat egy párizsi diák találta fel az 1820-as években. Persze ettől jóval korábban is használtak már különböző változatokat. A golyóstoll feltalálása a magyar újságíróhoz, Bíró Lászlóhoz köthető, aki 1938-ban alkotta meg és szabadalmaztatta azt. Ugyan 1940-ben menekülnie kellett az országból a zsidótörvények miatt, 1943-ben már forgalomban voltak a tollai. A golyóstoll olaj alapú tintát tartalmaz, ami egy fémből készült golyó segítségével jut a papírra. A tintája gyorsan szárad, olcsón előállítható és praktikus, ezért szinte azonnal kiváltotta a töltőtoll szerepét. A töltőtoll ugyanis egészen más: víz alapú tintával működik, hegyének csak stabil részei vannak, a tinta patronokban vagy tartályokban van a toll belsejében. A golyóstoll a legnépszerűbb az íróeszközök közül az iskolások és a felnőttek körében egyaránt, hiszen nem üt át a papíron és a használata nagyon kényelmes.
A golyóstoll és a töltőtoll ötvözete a rollertoll, amelynek közismertebb változata zselés tintát tartalmaz, de vizes alapú tintákkal is számos roller tollat gyártanak. Mivel millió színben kaphatóak, sokan szeretik ezeket az író-, na meg rajzeszközöket, a gyerekek között is igen népszerűek. A tustollról is érdemes néhány szót ejteni: írás közben állandóan tölteni vagy mártogatni kell az eszközt, ám a legnagyobb erénye elvitathatatlan: sokféle tintával lehet használni és a meghibásodásra sincs nagy esély. Az iskolások biztosan próbálták már a tustollat, de a művészek között is igen gyakran viszik kézbe a sajátos rajzeszközt.
Így készült a lúdtoll
A lúdtollat a madarak erős szárnytollai közül választották ki. Volt, hogy a lúd helyett hattyúk tollait használták, Amerikában pedig mi mást, mint a pulykatollat részesítették előnyben. A madártollakat kiszárították, kiszedték a szárak belső részeit. A szárat bemetszették, hogy igazán hegyes véget kapjanak, majd a tollhegyet behasították. Mivel a madártoll nem volt tartós, finoman kellett vele bánni.
Szponzorált tartalom
