Sikeres üzletemberként mi motiválta Önt, hogy egy új, Öntől eddig viszonylag távol eső egészségügyi szakterületen indítson új vállalkozást?
Hosszú évek óta dolgozom a magyar üzleti életben. Számos egészségügyi vállalkozást vezettem sikerre, amelyek mindamellett, hogy profitot termeltek, a magyar egészségügy fejlődését is szolgálták. Mindig igyekeztem olyan vállalkozásokba belekezdeni, amelyek a változást szolgálták, amelyek a maguk újszerű módján reagáltak egy általam fontosnak tartott problémára. Ilyen volt számomra annak idején a Pharmavit, amely annak köszönhette sikerét, hogy évekkel megelőzte saját korát. Számomra ugyanilyen fontos ügy a meddőségi probléma és a CIRIS Budapest Nemzetközi Reprodukciós Intézet is, amelyet mind társadalompolitikailag, mind szakmailag rendkívül jelentősnek tartok.
De természetesen az ügyben van személyes motivációm is: tavaly töltöttem be az ötvenedik életévemet, a második házasságomból van három kisgyerekem – 2, 3 és 8 évesek -, és meg tudom érteni azt a drámát, amikor valakik nem élhetik át a születés és általában a szülői lét élményét.
Tudom, hogy az orvostudomány egyre több helyen, egyre több esetben már megoldja ezeket a problémákat. De azt is tudom, hogy Magyarország a technológia és az alkalmazott eljárások tekintetében az elmúlt években igencsak lemaradt a világhoz képest, és olyan párok esnek el a gyermekvállalás lehetőségétől, akik más országban, más körülmények között részesei lehetnének ennek az örömnek. Ekkor döntöttünk úgy a terület legkiemelkedőbb magyar szakorvosaival, szakértőivel, barátaimmal és üzlettársaimmal, hogy álljunk össze, alapítsunk egy Magyarországon és a régióban egyedülálló intézetet, és hozzuk a világ tudását ide, Budapestre.
És sikerült?
Mi úgy gondoljuk, hogy kétszer olyan széles spektrumban tudunk segítséget nyújtani a pároknak, mint egy magyar átlagklinika. Ahogy intézetünk tudományos igazgatója, Luca Gianaroli szokta mondani: „amit ma meg lehet tenni egy gyermek születésének érdekében, azt itt meg is tudjuk tenni”. Emellett törekszünk arra, hogy tiszta, átlátható körülményeket teremtsünk nemcsak az intézeten belül, de a szektor egészében is.
Milyen típusú hiányosságokra, átláthatatlan viszonyokra kellene megoldást találniuk?
Vegyünk egy egyszerű példát: mi nyilvánosságra hoztuk eredményességi és hatékonysági mutatóinkat, hogy segítséget, eligazodási pontot nyújtsunk a hozzánk ellátogató pároknak, míg a többi intézetet erre semmi sem kötelezi. Így nem tudjuk, hogy melyik intézetben mennyi idő alatt, mennyiért, milyen valószínűséggel segíthetnek a gyermekáldásban. Nem tudjuk, mert a többi intézet nem teszi közzé hatékonysági adatait, és erre nem is kötelezi őket semmilyen jogszabály. Így nem kell publikálniuk adataikat azoknak az intézeteknek sem, amelyek a közös kasszánkból OEP finanszírozást vesznek igénybe. Joggal teszi hát fel egy gyermek után vágyó, de segítségre szoruló pár a kérdést: „Honnan tudhatom, hogy jó helyen járok-e? Mi alapján döntsek egyik vagy másik intézmény mellett?”.
Ez az ellátórendszer hibája?
Ez az ellátórendszer finanszírozási és működésbeli hiányossága. Egy nagyon furcsa, átláthatatlan, az érdekeltségek tekintetében zavaros ellátórendszer alakult ki Magyarországon az elmúlt években, és az a célunk, hogy ezen változtassunk. Mert miközben a lombikbeültetésre fordított OEP-források 80-85 százaléka magánintézményekhez folyik, aközben nincsen olyan nyilvánosan elérhető auditált statisztikai adat, amely segítené a páciensek tájékozódását a tekintetben, hogy a különböző intézményekben hány sikertelen beültetés jut a sikeres beültetésekre. De azt sem tudjuk, hogy a lombikbeültetésre fordított OEP források milyen arányban oszlanak meg a különböző intézmények között. Mint ahogy nem tudjuk azt sem, hogy a lombikbeültetéssel végződő esetek közül valójában hány lombikprobléma.
Ezért kezdeményeztük az Egészségbiztosítási Felügyeletnél, hogy legyenek nyilvánosak ezen intézmények hatékonysági adatai. Tesszük mindezt a páciensek és az ellátórendszer tiszta viszonyainak megteremetése érdekében: azért, hogy legyen valós választási lehetőségünk és mérhető teljesítményünk, hogy tudhassuk, melyik intézetben mire számíthatunk, hogy tudhassuk, melyik intézményben, mennyi idő alatt, mennyiért és milyen valószínűséggel lehet gyermekünk.
