„ Fiatal nő vagyok, az én történetem mégis nagyon régen kezdődött. 1998-ban, a második terhességem kapcsán, egy rutin rákszűrés rossz eredményt hozott, és felmerült a HPV fertőzöttség gyanúja. Az orvosom HPV tipizálásra küldött, önköltségen. Ez akkor körülbelül 10.000 Ft-ba került. Kiderült, hogy az alacsony és sajnos a magas kockázatú törzsek is jelen vannak a szervezetemben. Az alacsony kockázatú törzzsel hamar megbirkózott a szervezetem, de a magas kockázatú vírus okozta fertőzés, sajnos, – mint utóbb kiderült – állandósult. Évek óta ott élősködött a testemben, és csak utóbb tudtam meg róla, hogy az a rákkeltő.
Akkor nagyon megrémültem, de vígasztalt, hogy az immunrendszerem legyőzheti a vírust, ráadásul a betegség lassan fejlődik ki, és nagyobb baj csak 10-20 év múlva lehet. Mindezek után szorgalmasan jártam kontrollra, és mivel a rákszűréseim eredménye sorra negatív lett, megnyugodtam. Úgy gondoltam, már túl vagyok rajta, ritkábban látogattam az orvost is. Hiba volt.” – kezdte mesélni történetét Zsuzsa. „2004-ben a menstruáción kívül, hónapközi vérzések jelentek meg, amit a rendszertelenül szedett fogamzásgátló hatásának tulajdonítottam. Ezzel egy időben pajzsmirigy problémáim is voltak, így még az általános rossz közérzetre is találtam magyarázatot. A helyzet egyre romlott, és 4 évvel ezelőtt újra orvoshoz fordultam. A kerületi rendelőben levett minta eredményét postán kaptam meg. P3-as.”
Zsuzsának nagyon rosszul esett, hogy nem hívták be további vizsgálatra, nem is keresték, pedig ez az adat már komoly problémát jelez. „Nem tájékoztattak, minden információhoz az interneten, vagy szakkönyvekből jutottam. Persze ezután azonnal orvost váltottam. Az új orvos azonnal megműtött. A conisatio (a kóros méhnyakszövet eltávolítása műtéti úton – a szerk.) sikeres volt, az eredményem pedig CIN 2-es, ami azt jelenti, hogy a hámréteg 2/3-a volt károsodott. Háromhavonta jártam szűrésre, melyek eredménye az elkövetkező 3 évben hol P2-es, hol P3-as lett.
Az orvosom praxisváltása miatt a Baross Klinikára kerültem. Új orvosom meglepődött, amikor látta a kórtörténetemet, nem értette, hogy az eredményeim tükrében miért nem „vágtak tovább”. Idén májusban volt a második conisatiom, a szövettani eredmény pedig CIN 3-as: a teljes hámréteg fertőzött volt és nem is sikerült teljesen eltávolítani az érintett szövetet. Ez gyakorlatilag a 0-ik stádiumú rák.” – közli a telefonba higgadtan Zsuzsa, akinek a történetét könnyes szemmel hallgatom.
„Próbálok „normális” életet élni. Eddig nem adtam okot arra, hogy a családom aggódjon, hiszen nem lehet baj. Nem lehet más folytatás, csak a gyógyulás! Változtattam az életmódomon, jobban odafigyelek az egészséges táplálkozásra, és próbálok időt szakítani a mozgásra is. A nagyobbik lányom most 13 éves. Nagyon sokat beszélgetünk. Azt akarom, hogy bízzon bennem, és időben elmondja, ha komolyabb kapcsolata akad. Várja az oltást, mert tudja, hogy ezzel elkerülheti azt a szörnyű betegséget, amitől én szenvedek. Az oltással mindez megelőzhető, de évekkel ezelőtt még nem volt védőoltás! A kisebbik lányom egy baráti beszélgetés óvatlan mondatából jött rá, mekkora baj van. Őt nagyon féltem, hiszen hüvelyi úton szültem, pedig már fertőzött voltam.” – mesél családjáról Zsuzsa, akik persze nem szeretnék őt elveszíteni.
„Volt egy film a tévében, ami egy szintén beteg riporternőt mutatott be, aki a kamerák előtt csinálta végig a vizsgálatokat, a műtétet. Végig sírtam. A férjemben ekkor tudatosult, mivel állunk szemben. Mellettem állnak és segítenek mindannyian. Még a főnöknőm is aggódik, támogat, hiszen az ő családjában is volt hasonló eset. Bár az állapotom indokolja, az orvosom a koromra és szülőképességemre való tekintettel, még nem javasolja a méheltávolítást, jobb eredményekre vár. Én azonban már döntöttem: nem akarok sok, apránként daraboló műtétet, a várakozást, a bizonytalanságot. Az idő ellenem dolgozik, és én felelős vagyok a gyermekeimért. Minél előbb túl akarok lenni a méheltávolításon. Most a harmadik műtétemre és aztán egy új, egészséges életre készülök.”
Tásadalmi célú reklám
