Sőt, változnak e mondatok mögött megbújó, titkos gondolataink is, ezeket – bevallom: némi
irodalomtörténeti plágiummal élve – én mondolatoknak hívom. Mert néha ugyan lenyeljük vagy éppen visszaszívjuk őket, mégis velünk vannak, ott mocorognak valahol hátul, az agyunkban, kimondatlanul is.
Lássunk hát belőlük egy kis ízelítőt.
Húsz éve ezt gondoltam
– ráadásul mindig ki is mondtam: |
Ma ezt gondolom
– de már nem mindig mondom ki: |
- Kipróbálom.
- Csak azért is!
- Kell.
- Bámuljanak, kit érdekel!
Mikor, ha nem most! Holnap már késő.
- Izgi!
- Ciki.
- Te ezt nem értheted!
- Egyszer vagyunk fiatalok.
- Én biztosan másképp csinálom majd.
- Gyávaság, megalkuvás.
- Unalmas, konzervatív, lassú.
- Szenilis.
- Szex!
- Miről/kiről beszélsz?!
- Gyorsan, gyorsan, nem érek rá!
- Nem a középkorban élünk.
- Fütyülök (teszek, tojok stb.) rá!
- Özönvíz előtti. Őskövület.
- Tudom, bezzeg a te idődben…!
- Tiszta 60-as (70-es, 80-as) évek.
- Azonnal.
- Mindent.
- Mást.
- Másképpen
|
- Csak bolondot ne csináljon magából az ember.
- Hogy egyesek mire képesek…!
- Ki érti ezt?! Nem nekem való ez már.
- Isten ments! Nem túl feltűnő?!
- Sok. Sokk.
- Ami sok, az sok.
- Majd megtanulod.
- Mi egészen mások voltunk.
- Ez a hála?!
- Felszínesség, igénytelenség.
- Nemtörődöm, lusta, sedre.
- Éretlen.
- Mindig csak az a szex…
- Már az is valami/valaki ?!
- Lassan járj, tovább érsz.
- Ez nem vezet sehová.
- Pedig mindent megkaptatok.
- Léteznek örök értékek.
- Bezzeg az én időmben…
- Micsoda nagy generációk!
- Holnap is lesz nap.
- Hányban történt…?
- Emlékszem, egyszer…
- Nem emlékszem.
|
Mit is fűzhetnék még hozzá e rövid mondolatleltárhoz?
Talán csak Oscar Wilde angol író szellemes megállapítását, miszerint:
„A megbotránkoztatás a fiatalság előjoga.
Az idősebbeké a megbocsátás.”
|
Az áprilisi szám tartalmából:
• Allergiás? Utánajártunk, miért vannak egyre többen
• Vakvezető kutyák – Életre szóló segítség
• Jóga – Gyakorlatok a fogyás sikeréért
• Mitől félnek a férfiak
Fizess elő a Nők Lapja Egészségre!»
|
