„Játékautomatán verte el nagymamája pénzét egy kamasz fiú.” „Húsz nyomozót vert át egy salgótarjáni
gyerek.” „Kamasz fiú irányította a nemzetközi hackerbandát.” „A kamaszkor kezdeti tünetei.” Ha netalántán egy aggódó szülő az „első tünetek” jelentkezésekor szeretne utánanézni, mi vár rá, percek sem kellenek hozzá, az internet szembesíti vele: a spanyol inkvizíció kismiska ahhoz képest, ami egy serdülő szüleit (és nagymamáját) sújtja. De olyan már nincs, hogy vissza az egész!
Itt az elején szeretném leszögezni: a népesség túlnyomó része megnyugodhat:
a fia…
1. …nem mártja senkibe a konyhakést, miután megjelentek az első pattanásai.
Azért lesznek cifra dolgok, de türelem, humorérzék, empátia és rugalmasság kérdése, hogy átvészeljük a tizenkettő és húsz közötti mozgalmas éveket. A hormonok és a környezet elvárásai nagy kihívás elé állítják a srácokat. Gyakorlatilag úgy kellene férfinak látszaniuk, hogy még nincs meg a testi-lelki alapjuk hozzá.
Gyerekünk néha túl is lőhet a célon, időnként ő a szuperférfi, aki félelmeit, szorongását, bizonytalanságát elrejtve nagyszájú, agresszív, és az igazság bajnokaként, mindenkiben kis tőröket hagyva vonul át a család életén, majd órákig gubbaszt kuckójában filozófiai könyveket bújva vagy a világ megmentésén gondolkozva. Ha a szülő betenné a lábát a szobájába takarítási szándékkal (ne tegye!), könnyen találhat az ágya mellett egy kupac olvasnivalót, efféle sorrendben: Gandhi élete, FHM, a relativitás elmélete, pókerpraktikák, Feldmár lélektani előadásai, mágusok könyve… némelyiket kölcsönkérném. Nem a pókerest.
2. …nem lesz terrorista, bár néha úgy néz ki.
A legtöbb kamasz, ha lehet, feketében jár. Mi három serdülőre mosunk. Egy öröm a teregetés: fekete pólók elöl-hátul kedves festményekkel, feliratokkal: itt egy vérfarkas, ott egy démon, amott egy csontváz… És ez itt? Cicavíziós… „Miért, poén, nem?!” De… De jó lenne eligazodni rajtatok!
A szakirodalom szerint a kamasz a feketével szeretné elrejteni magát, miközben kifejezi összetartozását a saját szubkultúrájával, kicsit polgárpukkasztó és nagyon vagány. Hát tegye. Feketét mosni elég harminc fokon. Olcsó és gyors. A ruháról még annyit, hogy bele kell törődni: a kamasz fiú öltözködése nagyjából független az időjárástól. Hidegben maximum egy kabátot lehet ráimádkozni, egy időre lemondhatunk a kesztyű-sapka-sál kombinációról, kivéve, ha abban a bizonyos szubkultúrában divatba jön valamelyik kiegészítő extrém változata. Ez esetben rekkenő hőségben is abban a bizonyos sapkában/kesztyűben/sálban fog járni. És nem lesz tőle semmi baja.
3. …ki fogja bírni a terhelést. Ha ő választotta.
A középiskolás korosztályban nem ritka, hogy rettentő sokat vállal a gyerek. Keményen sportol, zenét tanul, vezetni jár, de a bulikban is benne van. Figyeljük, mikor esik össze. De él és virul. Ami izgatja, azt hihetetlen energiával műveli, ami viszont nem érdekli, azzal nem foglalkozik. Ne aggódjunk, mikor csinálja, ha nem most? Lehet, hogy osztályzatai a két szélső értékhez húznak, képtelen elfogadni, hogy olyasmit is meg kellene tanulnia, ami untatja. Egy-egy jó pedagógus csodát tehet. A „mi gimnáziumunkban” előfordult, hogy a végzősök a South Park segítségével közelítettek meg bizonyos társadalmi problémákat. Hetekig téma volt.
Van olyan kamasz, aki a fentieknek épp az ellentéte. Abbahagyja a sportot, a zenélést, a tanulásban sem túl lelkes. Ha lehet, délig alszik, vagy csak van, bambul. A serdülőnek szüksége van néha üresjáratra, pihenésre, élettani lustaságnak is nevezik ezt a szakemberek, testének fizikai változásai felemésztik az energiáit.
Számára a mozgás, a sport megterhelő lehet, hiszen a hirtelen megnyúlt végtagok izomzata és ízületei még nem készültek fel a változásra.
Hagyjuk lustálkodni, a fejében úgyis nagy nyüzsgés van, rengeteg dolog átrendeződik, új értelmet nyer.
4. …egyszer majd megint szép lesz…
Hova lett az az édes, zabálnivaló turcsi orr? A bababőrről ne is beszéljünk… bár azt mondják, elég, ha a férfi egy fokkal szebb az ördögnél, a pattanásos kamaszt ez nem hatja meg.
Végtelenül zavarhatja megváltozott külseje, furcsa testarányai, ügyetlensége. Ha babakorában minden csetlést-botlást elnéztünk neki, most is az a legjobb, ha így állunk hozzá. Ne maceráljuk, elég a maga baja, plusz a fogszabályozó. Együtt érezhetünk vele, de nem kell mindig ezzel foglalkozni.
Pattanásügyben különböző arctisztítókkal, diétával, kenőcsökkel elérhetünk egy kis eredményt, de lássuk be: az akné a férfihormonok műve, egy éppen férfiasodó szervezet nem fogja könnyen feladni. Bőrgyógyász javasolhat antibiotikumot, ha a bőr felülfertőződik, ez hozhat némi javulást. Az aknét valóban eltüntető csodagyógyszer (izotretinoin) kiváltása előtt azonban komolyan gondoljuk át, mennyire fontos a szép bőr, ugyanis ez nem veszélytelen. A mellékhatások között szerepel a depresszió, hangulatingadozás – ez tizenéves korban nagyon kockázatos. Tájékozódjunk az interneten a gyógyszerről és a betegek tapasztalatairól, és csak utána döntsünk.
5. …nem fogja világéletében utálni a lányokat. Sőt…
Általános iskolás korában még úgy néz ki, hogy soha egy lánnyal nem fog szóba állni, ugyanis egytől egyig mind „hülye liba”. De a középiskolában lassan kialakulnak vegyes barátságok, vegyes csoportok is, ennek hátterében nyilván a nemi érés, érdeklődés a legerősebb motívum, de nagyon fontos, hogy a fiúkat és a lányokat is sok hasonló dolog kezdi foglalkoztatni. A közös zenei ízlés mögött hasonló életérzés, sőt filozófia állhat, erről lehet komolyabban is beszélgetni.
Ma már a szégyenlősebb fiúk sem maradnak magukra: rengeteg az ismeretlen ismerős, egy népszerűbb fórumban vagy blogban arc nélkül, őszintén, nyíltan kimutathatja érzéseit, gondolatait bárki. És a kamaszban hatalmas a közlési kényszer. Csak nem biztos, hogy a szülei felé irányítja. A lányokkal való kapcsolatát nagyban meghatározza, hogy korábban vagy későn érő, hogy magabiztos vagy szorongó, és hogy milyen mintát lát maga körül. Egy biztos, manapság nem bámul csodálattal egy srác sem, amikor apa leül mellé, hogy na, fiam, eljött az idő, most beszéljünk a lányokról. Ma már felvilágosítás helyett inkább felvilágosulásról beszélhetünk, amit a média erősen támogat, de azért nem árt szóba hozni adott esetben a fogamzásgátlást és a fiú felelősségét, ha nem akarunk túl korán unokát.
| Bizalom (Judit írta)
– Ugye szilveszterezhetek nálatok? – hangzott a kérdés a párom nagyfiától. – És még három barátom… Hát persze! – mondom én. (Micsoda megtiszteltetés, hogy egy kamasz fiú idehozza a barátait! Tehát biztosan bír egy kicsit…) Lesz tűzijáték is!- kapom az információt. – Ó, gyertek csak, – hallom magam távolról, miközben odabenn őrjöngeni kezd a kishitű: „Te agyalágyult! Tudod, miről van szó? Egy szál magad egy halom kamasszal és egy bőröndnyi robbanóanyaggal! Te, aki tízéves korodig nem merted meggyújtani a gyufát? Aki istenként tisztelsz mindenkit, aki szerszámmal közelít a bojlerhez?” „Egytől egyig engedélyezett tűzijátékról van szó. És nem hülyék, csak kamaszok! És gyakorlatuk is van. És majd hallgatnak rám” – próbálok érvelni, de az utolsó mondatban talán én sem hiszek. Inkább abban, hogy hallgatnak magukra. Ha érzik, hogy az övék a felelősség. Ha éreztetjük, hogy bízunk bennük. Igen, menni fog. Megérkeznek. Apa beszél velük, mielőtt munkába indulna. Komolyan a fiúk is komolyak. Bólogatnak. Mielőtt beszáll az autóba, megszorítja a kezem. „Minden rendben lesz!” Visszaszorítok. „Hát persze.” Aztán befut még egy unokatesó, és Benedek fiam is csatlakozik. Fél tucat nyolcadikos. Pillanatok alatt haverok lesznek. Pillanatok alatt megesznek 38 darab virslis rolót (órákig sütöttem). |
 |
| Cikkünk szerzője, Judit és párja Kálmán |
| Apaszem (Kálmán írta)
Furcsa, de nem tűnik nagyon távolinak az idő, amikor még bizonytalan volt az éjszakai alvás, amikor a legnagyobb közös kirándulásokat a közeli utcákon tettük meg. Kicsi volt, „új”, és szinte mindenben anyához kötődött. Csupán segíthettem, mert anya volt a táplálék, az alvás, a biztonságos illat, a puhaság. Aztán felismert engem is, megfordult, totyogott, és szép lassan velem kezdte felfedezni a világot. Ami fiús, ami veszélyes, amiben csavar van vagy villany, azt apával kell csinálni. És jó volt ez az apaság, mert figyelt rám, mert elhitte, amit mondok, mutattam, milyen az én szememmel látni, ő meg elfogadta. Együtt volt kerek a dolog. Most meg itt van tizenöt évesen, és nem fogadja el. Ez nem lenne annyira szörnyű, de mondja is. Mit mondja, a szemembe vágja. Na, ez a félelmetes, hát hová lett az én kicsi fiam? Néha csitítom, meg mondom, hogy egyen, ha nem evett egész nap, és vegyen sapkát, ha már piros a füle a hidegtől. De nem akarja, meg morog. |
|
• Ki vigyáz a gyerekre? |
A júniusi szám tartalmából: 