Hol is van a hogyishívják?

A mikor a sokadik találkozóról feledkezem el, amikor egy héten belül harmadszor ég oda az ebéd, és a gyereket úgy viszem el a nagyszüleihez, hogy minden szükséges holmi velünk van, csak éppen a cipőcskéjét felejtem otthon, rémülten hasít belém a felismerés: ez már a vég! Sokasodnak a szellemi leépülésre utaló jelek.
Hosszú listákat írok a tennivalókról, de a listát is elhagyom valahol. Köss csomót a zsebkendődre, tanácsolja jó szándékú ismerősöm, de csak értetlenül meredek rá: zsebkendő? Én azt mindig otthon szoktam felejteni! És különben is, kinek van ideje arra, hogy adott esetben hosszasan töprengjen rajta, miért is van az a csomó a zsebkendőn…

Talán önnel is megtörtént már, hogy lelkesen magyarázott valamiről, vagy fontosat akart kérdezni, mondani, és egyszer csak szőrén-szálán eltűnt az a gondolat az agya hátsó szegletéből is. Mit is akartam mondani?! Aztán találkozom valakivel, aki lelkesen mosolyog, integet, de fogalmam sincs, ki lehet az, és honnan ismerem, jobbik esetben ugyan ismerős az illető, de hogy honnan…

Bár így felsorolva inkább vígjátékba illőnek tűnnek ezek a helyzetek, roppant sok kellemetlenséget okozhatnak. A tetejébe még rengeteg többletmunkával és időveszteséggel járnak: vissza kell fordulni, újra elkészíteni az ebédet, és ki az, aki még nem sóhajtozott azon, hogy fél életét az elkallódott holmik felkutatására fordítja? Mióta egyre többet hallani az agykutatás legújabb eredményeiről, többek közt az Alzheimer-kórról, arról, milyen hatással vannak az agyi érkatasztrófák az értelmi teljesítményre, az átlagosnál feledékenyebb embertársainkban hamar felmerülhet az aggodalom, hogy vajon normális-e még, ha ennyi mindenről és ilyen gyakran elfeledkeznek.

Ráadásul, mivel egyre magasabb az átlagéletkor, valóban mind gyakoribbá válnak az öregedéssel összefüggő egyszerűbb és súlyosabb memóriazavarok, majd a teljes szellemi leépülés. Szinte mindenkinek van olyan ismerőse, rokona, aki ijesztően kiszolgáltatott helyzetbe került az öregkori elbutulás, a demencia miatt. Sokan fordulnak háziorvosukhoz azért, mert attól tartanak, feledékenységük mögött komolyabb betegség húzódik meg, és szeretnének olyan gyógyszert kapni, amellyel visszafordíthatók a kedvezőtlen folyamatok. Hiszen ilyen sorsot senki sem kíván magának.

Milyen gyakori?

Sajnos nem mondhatjuk, hogy ritka betegség volna. Bár a demencia legsúlyosabb formájának, az Alzheimer-kórnak létezik olyan változata is, amely már az ötvenes éveinkben jelentkezhet és rendkívül gyors állapotromlással jár, alapvetően a 65 év felettiekre jellemző az egyre fokozódó memóriaromlás. Ám korántsem mindenkire!
Az idősek negyven százalékánál tapasztalható jelentősebb emlékezetcsökkenés, a valódi, súlyos demencia azonban e korcsoportnak csupán 5-10 százalékát érinti.
75 év felett pedig 15-20 százalékra emelkedik a gyakoriság, vagyis ötévenként nagyjából megduplázódik. Magyarországon jelenleg körülbelül 250 ezer embert érint.

Azt, hogy a beteg Alzheimer-kórban szenved-e, csupán az agyból vett szövetminta segítségével lehetne vizsgálni a jellegzetes idegsejt-elváltozást kimutatva, erre azonban a gyakorlatban nem kerül sor, és talán nincs is jelentősége. A demencia igazából gyűjtőfogalom, amely meglehetősen sokféle, nagyjából azonos tünetekkel járó, ám más-más okból kialakuló betegséget takar (többek közt az Alzheimer-betegséget is), melyeknek közös jellemezőjük, hogy kevés kivétellel 65 éves kor felett jelentkeznek vagy fokozódnak a panaszok. És pontosan ez az, amiért feltétlenül érdemes orvoshoz fordulni, ha a feledékenység riasztó méreteket ölt, illetve ha a családtagoknak, kollégáknak is feltűnik, hogy valami nincs rendben.

Nem minden memóriazavar demencia!

Az írásunk elején felsorolt tünetek leggyakoribb oka – szerencsére – a túlterheltség és a stressz, nem az idegsejtek leépülése. Aki rendszeresen egyszerre „több vasat tart a tűzben”, egyikről-másikról hajlamos elfeledkezni, ez az élet természetes velejárója.
Ha mégis aggódik, és úgy dönt, kivizsgáltatja a tüneteket, kezdje a háziorvosnál. Az első lépés az úgynevezett Mini-Mental State, egy harmincpontos kérdőív kitöltése, amelynek célja, hogy az emlékezőtehetséget, a tájékozódást, a figyelmet, a számolást, a nyelvhasználatot és a látási képességet értékelje. Készüljön fel arra a kérdésre is, hogy mikor tapasztalta először a memóriaromlást, hullámzó-e a helyzet, vagy egyre súlyosbodó, előfordult-e már a családban demencia és így tovább. Ha valóban gyenge a teszt eredménye, a háziorvos az országban működő számos demenciaközpont egyikébe irányítja a pácienst, ahol kifejezetten a memóriát érintő betegségek feltérképezésére és kezelésére szakosodtak.

A további kivizsgálás lényege, hogy kiderüljön, mi is okozza az első ránézésre egyforma tüneteket. Hiszen jó néhány olyan betegség létezik, amely gyógyítható. Ilyen az agyvíz kóros felgyülemlése miatti agykamratágulat és a homloklebeny daganata, amely operálható, vagy a pajzsmirigy alulműködése, amely hormonpótlással tünetmentessé tehető, vagy a B12-vitamin hiánya, amely szintén rendezhető. Különféle anyagcserezavarok, nem kívánatos gyógyszermellékhatások is okozhatnak memóriazavarokat. Azután a depressziót is ki kell zárni, hiszen bizonyos szakaszaiban éppen olyan tüneteket produkál a beteg, mintha demens lenne.

Valódi demenciáról akkor beszélünk, ha az értelmi funkciók csökkenése olyan mértékű, hogy az már a mindennapi életvitelre is rossz hatással van. Az esetek felében az előidéző az Alzheimer-betegség. Ennek az okát még nem ismerik pontosan, de az öröklődés is szerepet játszik benne. Második helyen áll 10-25 százalékkal az agyi érkatasztrófa: az érfalon lerakódó és onnan tovasodródó, összetapadó plakkok elzáródást okoznak, és ha bizonyos agyterületek vérellátása megszűnik vagy erőteljesen csökken, szerteágazó tünetekre lehet számítani, köztük szellemi hanyatlásra is. A maradékon többféle betegség osztozik, köztük van például az alkoholizmus is. A képet kissé bonyolítja, hogy a demencia oka számos esetben egyszerre többféle tényező is lehet.

Az okok tisztázása már csak azért is fontos, mert egy ígéretes új gyógyszercsoport, az úgynevezett kolinészteráz-gátlók lassítják (de sajnos nem állítják meg, nem gyógyítják) az Alzheimer-betegséggel járó szellemi hanyatlást. Ezek a szerek azonban az érrendszeri eredetű demenciákra nem hatnak. Ilyen gyógyszer felírására ezért csak a demenciaközpontok szakemberei jogosultak. Azt, akinek „egyszerű” memóriazavarai vannak, nem lehet gyógyszerrel kezelni, azt a csodaszert ugyanis nem találták még fel.

Segítés, segítők:
A demens vagy Alzheimer-kórban szenvedő beteg hozzátartozóira 24 órás szolgálat vár. Ha úgy döntenek, hogy otthonban helyezik el, manapság talán már valamivel könnyebb olyan intézményt találni, amelyikben vállalkoznak demens betegek ápolására. Ám a helyzet érzelmi, gyakorlati feldolgozása nagyon nehéz.
Ebben szeretne segíteni a Feledékeny Emberek Hozzátartozóinak Társasága, valamint a Memória Alapítvány (www.memoriaalapitvany.hu).