Gyógyító kacagás

Humorral gyógyít, mégis feketében jár? Csodálkozom, amikor találkozom a székesfehérvári orvossal. Amikor rákérdezek, felnevet.

– Szeretem a fekete színt! Az olyan banderasos – mondja, és már én is nevetek, mert karakterében, termetében egyáltalán nem hasonlít a nők bálványához.

– Látja? – nevet ő is. – Máris sikerült megnevettetnem! Tudja, hogy napi negyedóra nevetés létfontosságú? Mert gyógyít. Olyan hormonokat szabadít föl, amelyek erősítik az immunrendszert, elűzik a betegségeket – fűzi hozzá.

A humor komolytalan dolognak tűnik, nem is gondolná az ember, hogy Lakatos doktort az orvostudományhoz éppen annak férfias jellege vonzotta.

– Sebészet, nőgyógyászat. Minden medikus azt gondolja, ezek a valóban férfias ágak. Nem tagadom, annak idején engem is elkapott a láz. Sebész leszek, mondtam, és az ortopéd-traumatológiai sebészetet választottam. Asszisztáltam, tanultam, operáltam, aztán jött a behívó. Akkoriban egy év katonaság kötelező volt. Nem is bántam a napi húzós robot után, és lelkileg sem éltem meg jól a betegek elvesztését, a csonkításokat. A katonaságnál egészen más világ várt. Bokaficam, nátha, a tisztfeleségeknek fogamzásgátlók fölírása. Vagyis a zsoldért sokat olvashattam és gondolkodhattam.
Az így töltött egy év alatt megérett bennem a döntés: jobban érdekel a páciens egésze a sérült testrésznél. Az ember, a lelkével együtt. Pszichiáterként folytattam – mondja, és hozzáteszi: nem bánta meg, mert ezen a területen más a vizsgálat, más a gyógyítás, ez másfajta szemléletmódot kíván.

– Amikor visszamentem a kórházba, új világ fogadott. Nagyon tetszett a nagy tekintélyű pszichiáter elődök hozzáállása. Soha nem siettek, gyakran elkalandoztak a viziten, diskuráltak a betegekkel, és ez később a terápia során hasznukra volt.

A személyiségüket vitték bele a gyógyításba. Ezt egy életre magamévá tettem. Megtanultam, hogy a hozzám forduló gyó-
gyulást vár. Gyógyszerektől, beszélgetésektől, csodáktól, neki mindegy, csak érjem el.
A rendelőben is a beteg stílusához igazodom, közben meséltetem, hogy jobban megismerjem – magyarázza a módszerét.
Hogy került ebbe a humorterápia? Tudományos alapon. Lakatos doktor elemezte a bohócdoktorok áldásos tevékenységét, megismerkedett az USA-ban humorterápiával kezelt daganatos betegek eredményeivel, és közben összeismerkedett Laár András zenésszel, akivel megalkotta a maga módszerét.

– Andrással közösen kidolgoztunk egy új, szemléletmód-módosító technikát, melynek segítségével áthangoljuk a gondolatokat. Mondok egy példát. Ha valakivel baj történik, ha elveszíti a szeretteit, azt nem lehet helyrehozni, megjelennek a kínzó, olykor túlzó, negatív érzelmek és gondolatok, kialakulhatnak zűrös élethelyzetek, de az egyén még nem mondható betegnek. Ilyenkor segíthet a humorcsoport.

Az itt végzett foglalkozásoknak komoly dramaturgiájuk van.  Általában három ember problémáját dolgozzuk föl. A humorral végzett feszültségoldás egy bizonyos pontján a páciens kap egy úgynevezett „kívülről látó sapkát”, és ha ezt fölveszi, úgy kell beszélnie magáról, mintha kívülről látná. Ez kicsit hasonló a pszichodrámához, de humorral oldva. Amikor nagyon komolyra fordul a helyzet, akkor lép be a vers vagy a zene Laár Andrással, aki megfelelő stílusú, hangzású, erősségű muzsikával és a személyiségével oldja a feszültséget. Nincs benne semmi misztikum, de segít jó irányba vinni a pácienst. Segít a stresszeredetű szorongások, a nagy életválságok, szociális fóbiák, enyhe depresszió esetében.

Természetesen súlyos beteg esetében a gyógyszeres terápiát ez nem váltja ki – szögezi le a doktor, aki persze a magánéletében korántsem nevet mindenen. Feszültsége levezetésére a nevetés mellett a konditermet használja, és az örök szerelmet, a zenét. Gitározik, énekel, most épp egy zenekar születésénél bábáskodik. Éppen azért, hogy aztán a rendelőkben, a humorcsoport-foglakozásán legyen ereje az emberre, az egész emberre figyelni, akinek a teste mellett lelke is van.