Negyvenen túl talált rám a szerelem

Nincs szabály arra, hogy melyik korosztály talál könnyen párt magának. Nincsenek nyerő generációk, hiszen a világ igencsak megváltozott az utóbbi húsz évben. A korosztályok összemosódtak, eltolódtak. A harmincasok közül sokan még a szüleiknél élnek, és nem kezdték el a saját életüket. A negyvenesek kisgyerekeket terelgetnek, párt keresnek. Az ötvenesek újragondolják az életüket, és a hatvanasokat sem a nyugdíj foglalkoztatja. Ehhez a változáshoz idomultak a külső követelmények, a mai negyvenesek versenyre kelhetnek a harmincasokkal, akár a huszonévesekkel is.

A nő a negyedik X után ad a megjelenésére, jól tartja magát, ügyel az egészségére. A szakmájában is sikeres, élete biztos alapokon nyugszik. És, ahogy dr. Rusz Edit szexológustól megtudtuk, ez a korosztály élen jár a szexualitásban is. Megmutatkoznak a tapasztalatai, tudja, hogy mit és kit akar, és miként tudja elérni.

– Jó korosztály ez, a tagjai szépek, érettek, kívánatosak. Nők tudnak és akarnak is lenni százszázalékosan – mondja. – Ebben az életkorban már kialakul egyfajta igényszintje az embernek, és hatalmas energia fűti, amit működtetni akar. Most a változókor is ötven év fölé tolódott ki, tehát ilyen szempontból sincsenek akadályok.

Az ötvenedik randi jött be

Van, akinek nem okozott nehézséget az ismerkedés. Kiss Katalin (48) hivatásából kiindulva szinte marketingstratégiát épített fel annak idején a tárkeresésben, a kereslet-kínálat alapján fogalmazta meg az igényeit: diplomás, 180 centi magas, szőke, korban hozzá illő (plusz-mínusz öt év) férfit keresett.

Kati nem sokkal múlt harminc, amikor egyedülálló lett. A férje kilenc évvel volt fiatalabb nála, a házasságra és egy kisgyerek nevelésére, a felelősségvállalásra huszonévesen még egyáltalán nem felkészülve. Az sem tett jót a kapcsolatuknak, hogy az anyósánál laktak, aki rendszeresen bejárt a szobájukba, ellenőrizte a menye telefonhívásait, ezzel is ellehetetlenítve a fiatal pár életét. Így háromévnyi házasság után elváltak útjaik.

– Harminchárom évesen kellett újra felépíteni a magánéletemet, ami egygyerekes anyukaként igazából nem is volt olyan nehéz, mert a legjobb formában voltam. Jól tudtam szórakozóhelyen ismerkedni, volt két hosszabb távú kapcsolatom is, de az egyikről később kiderült, hogy egy Casanova, és több párkapcsolatot tart fenn.

Aztán múlt az idő, és harmincnyolc-harminckilenc éves korom után már úgy éreztem, hogy kiöregedtem a szórakozóhelyek látogatásából, és regisztráltam magam egy internetes társkereső portálon. Már túl voltam jó néhány találkozáson – ezekből nem csináltam gondot, ha nem volt valaki szimpatikus, két perc alatt lezártam a beszélgetést –, a jelenlegi párom pontosan az ötvenedik volt a sorban, amikor találkoztunk.

Kati rokonszenvesnek találta az illetőt, de nem érezte még, hogy ő lenne számára az igazi.
A férfi azonban továbbra is kitartóan hívogatta. Találkoztak néhányszor, majd egy kiránduláson Kati véleménye is megváltozott.

– Nem tudom megmondani, hogy mi is történt azon a szentendrei utazáson. Egyszerűen beleszerettem. Fél év múlva összeköltöztünk, és ennek már tíz éve. A párom egy évvel idősebb nálam, elvált. Ez persze csak később derült ki, mert az első randevún, biztos, ami biztos, egy kicsit fiatalabbnak mondtam magam. Négy éve volt az eljegyzésünk, és azóta is folyamatosan feleségül akar venni, de én már nem akarok újra házasodni. Az első férjem ugyanis a válásunkkor szinte teljesen tönkretett anyagilag, és abból is részt követelt, amihez semmi köze nem volt.
Ezért a kapcsolatunk első éveiben óvatos voltam, és egy háztartásban éltünk ugyan, de külön kasszán. A bizalom aztán feloldotta a gátlásaimat, és mára már változtattunk ezen.

Változnom kellett

Manolaku Theodóra (43) életében személyiségének változása, fejlődése hozta el a harmóniát, a kedvező fordulatot.
Dóri görögországi makedón származású, a szerelem – akárcsak a nagy görög tragédiákban – sorsszerűen csapott le rá.
Története mintegy negyven évvel ezelőtt kezdődött. Mostani párjával akkor egy lakótelepen, egy házban éltek, egy óvodába, egy iskolába, sőt egy osztályba jártak. Majd a gimnáziumi évek elsodorták őket egymástól, és Dóra családja elköltözött a környékről.

– Szerettük egymást, minden titkunkat megosztottuk, de soha nem gondoltam arra, hogy a barátságnál több is lehetne közöttünk – meséli Theodóra. – Aztán megismerkedtem a férjemmel, és villámgyorsan beleszerettem. A jelenlegi párommal akkor eltávolodtunk egymástól, úgy is mondhatnám, ő akkor diplomatikusan félreállt.
Dóriéknál három gyerek született, majd a férje nem sokkal a tizenötödik házassági évfordulójuk előtt minden előzmény nélkül otthagyta a családot. Ez hét évvel ezelőtt történt, és Dóri szinte belehalt a szakításba.

Mindenféle módszert kipróbált, hogy a gyerekeinek segítsen megérteni, feldolgozni, elviselhetővé tenni a történteket. Fölkeresett gyerekpszichológust, járt jósnőhöz, hitt a kövek, ásványok gyógyító, harmonizációs erejében, és mialatt keresgélt, rájött arra, hogy a gyerekeinek akkor lesz jobb, ha ő maga nyugodt, kiegyensúlyozott tud maradni, mert úgy képes igazán jó anya lenni.

– Sokáig szívesen hangoztattam azt a véleményt, amely a volt férjemet a lehető legrosszabb színben tüntette fel, hogy milyen ember az ilyen, és hogyan tehette ezt velünk! Jól is esett ezzel ideig-óráig sodródni, de csak pillanatnyi elégtételt adott, mert az igazi problémáim nem oldódtak meg.

Dóri háromévnyi útkeresés után kezdett arra törekedni, hogy lerázza magáról azokat a korlátokat, amelyek szigorúbb neveltetéséből, a társadalmi, környezeti kötöttségekből adódtak. A bekövetkezett személyiségfejlődés döntő momentum volt az életében.

– Gyakorlatilag ahogy eljutottam arra a pontra, és megfogalmaztam magamnak, hogy én így rendben vagyok és átléphetek a múltamon, jött a következő lépés: milyen jó volna egy társ is. De rájöttem, hogy az embernek nem akkor lesz társa, ha azt nagyon akarja, hanem akkor, amikor felkészült rá, ha eljön az ideje. Elfogadtam, hogy ha lesz új szerelem az életemben, annak nagyon fogok örülni, ha nem, akkor volt egy házasságom, aminek azért voltak szép évei is. Itt vannak a gyerekeim. Az élet nem telhet állandó önsajnálatban, hanem azt kell értékelni és annak kell örülni, ami van.

Ahogy ez megfogalmazódott Dóriban, egyre többet gondolt gyerekkori barátjára. Egyfajta nyomozást is kellett végeznie, hogy megtalálja. Aztán tizenöt év után pontosan ott tudták folytatni, ahol korábban abbahagyták. Pár nap múlva érezték, hogy ők egy pár, és számukra így kerek a világ. A gyakorlatban azért még el kellett telnie néhány hétnek, amíg a gyerekek is áldásukat adták az összeköltözésre. Ennek már több mint két éve.

Az élet olykor fordul egyet

Ritka az, amikor valaki negyvenévesen, teljesen kezdőként csöppen a társkeresésbe. Vavró Katalin (43) eddigi élete ugyanis rendhagyó módon telt, tizenhét évig apácaként szolgált. Huszonkét évesen, pedagógus oklevéllel a zsebében döntött úgy, hogy belép a rendbe. A többnyire fiatal tagokból álló közösségben jól érezte magát, ami aztán sokáig pótolni tudta a családi köteléket, a családi szálakat.

Járt a világban, élt Belgiumban és Németországban is, de úgy érezte, hogy nem teljes az élete, és egyre jobban vágyott saját család és gyerek után. Hosszas gondolkodás nyomán megérett benne a döntés, és kilépett a rendből. Zalából Budapestre költözött, és megpróbálta rövid idő alatt elérni azt, ami korosztályának többnyire már megadatott: egzisztenciát teremteni. Sok segítséget kapott a barátaitól, akik ideiglenesen lakáshoz juttatták, majd pedagógiai végzettségét használva hamarosan egy szakértői bizottságban kapott munkát.

Ezután jöhetett a párkeresés, ami nem volt könnyű, lévén egy aprócska gond: Katalin 180 centi magas.
– A barátaim próbáltak összehozni ismerősökkel, de ezek a találkozások nem sok sikerrel jártak. Végül fölkerestem egy keresztény alapokon működő társközvetítő, házasságközvetítő céget, az Accordiát, ott ajánlottak néhány nevet. Kávéházban, parkokban találkoztam velük, volt, akivel többször is, de egyiküket sem éreztem az igazinak. Fél év múlva találkoztam a párommal. Velem egyidős volt, elvált, két gyerekkel, és kezdettől fogva az én korosztályomban gondolkodott! Közös volt a célunk, ő is, én is családot akartunk. Vele végre megvolt a harmónia, és ami nagyon ritka, a magasságom sem okozott gondot.

Kapcsolatuk során azért felmérték a különbözőségeket is, látható volt, hogy vannak olyan dolgok, amelyekben nem feltétlenül értenek egyet, például a férje – mert azóta már összeházasodtak – nem vallásos, de kompromisszumokra kész és nyitott a hit kérdéseire. Katalin reményei szerint hamarosan megtarthatják az egyházi esküvőt is. Az élet nagy ajándéka pedig ott szuszog Katalin kezében, mialatt beszélgetünk: féléves kislányuk, Zsófia.

Tippünk: ha még nem találtad meg a párod, de vágysz valakire, akivel végigrandizhatnád a nyarat, próbáld ki Te is Párkereső szolgáltatásunkat. Klikk ide! »