Ha azt a szót hallod, ciszta, nincs ok nagy ijedtségre. A ciszták legtöbbször ártalmatlan, folyadékkal teli, tokkal körülvett tömlők, melyek az egész szervezetben előfordulhatnak. A petefészekciszta valójában sokféle formát foglalhat magába. Valamennyire jellemző, hogy a petefészekben jön létre, de eltérő lehet a kialakulás oka, a ciszta természete és kezelése is. Az esetek döntő többségében savós, sárgás folyadék szaporodik fel benne, amely a tüszőrepedés elmaradásakor keletkezhet a petefészekben. Vannak azonban olyanok is, amelyek csokoládészerű folyadékkal telítődnek, de tartalmazhatnak különböző szövetféleséget is. A ciszták szerencsére a legtöbb esetben jóindulatúak, de ritkábban – különösen a változókor után – másképp is alakulhat, ezért ebben az esetben különösen fontos, hogy időben felismerjék és kezelni tudják a betegséget.
Cisztára utaló jelek
A kisebb, néhány centiméteres ciszták legtöbbször észrevétlenek maradnak. Mivel nem okoznak panaszt, előfordulhat, hogy csak nőgyógyászati vagy kismedencei ultrahangvizsgálatkor fedezik fel a jelenlétüket. A nagyobbak nyomhatják a környező szerveket, feszülést, fájdalmat válthatnak ki mozgás vagy szex közben. Az is lehetséges, hogy a tömlő megcsavarodik, és hirtelen jelentkező, szúró fájdalom hívja fel rá a figyelmet.
Lehet-e kezelni?
A kisebb, egyrekeszes ciszták egy-két hónap alatt általában maguktól is felszívódnak. A négy centiméternél nagyobbakat, amelyek esetleg fájdalmat okoznak, különféle műtéti eljárásokkal lehet eltávolítani. Az egyszerű, folyadékot tartalmazó cisztákat – ultrahangos ellenőrzés mellett – a hüvelyen keresztül szívhatják le. A rövid beavatkozás hátránya, hogy visszamaradhat egy kevés folyadék és a tömlő fala is, így újból telítődhet. Ha a méret, szerkezet indokolttá teszi, hasfalon keresztül, egyéb eljárásokkal távolítható el a ciszta véglegesen.
Mi is az a mióma?
Jóindulatú elváltozások nemcsak a petefészekben, hanem a méhben is kialakulhatnak. A leggyakoribbak a miómák, melyek a méh izomzatában fejlődhetnek ki, egyre növekedve. A méh felszínén, a falában vagy a méhnyálkahártya alatt, a méh üregében terjeszkedhetnek. Kialakulásukban jelenlegi ismereteink szerint elsősorban hormonális tényezők játszhatnak szerepet. Ezt támasztja alá, hogy a változás korában már lassabban növekednek, vagy akár vissza is fejlődhetnek.
Polipok a méhben
A polipok jóindulatú szövetszaporulatok, melyek a méhben is előfordulhatnak. Kialakulásuk oka valójában ismeretlen, de a feltételezések szerint keletkezésükben közrejátszhatnak hormonális, illetve gyulladásos tényezők is. A méhben elhelyezkedő polipok ritkán okoznak tüneteket, de erős menstruációs vagy pecsételő vérzés, fájdalom utalhat a létezésükre. Kezelésük rendszerint méhkaparással vagy endoszkópos eljárással történik. Mivel eltávolítás után kiújulhatnak, rendszeres ellenőrzésre van szükség, annál is inkább, mert – ritkán – rosszindulatúvá válhatnak.
| JELEK ÉS KEZELÉS Ahogy a ciszták esetében, úgy a miómáknál is hasonló a helyzet: a kisebbek még nem adnak jelt magukról. Vannak azonban olyan panaszok, melyek, különösen együttesen, miómára utalhatnak: • elhúzódó, fájdalmas havi vérzés vagy vérzéskimaradás • hasüregi vagy keresztcsonttájéki fájdalom • gyakori vizelési inger vagy épp gátolt hólyagürülés • ismétlődő hólyaghurut, esetleg vesemedence-gyulladás • székletürítési nehézségek, végbélfájdalom, nyomásérzés A mióma nagyságától és megközelíthetőségétől függően dől majd el, hogy az orvos milyen kezelést javasol, és hogy a beavatkozás milyen mértékben érinti a méhet és a petefészkeket. |
A cikkünk a Nők Lapja Egészség augusztusi számában jelent meg.
A magazin legfrissebb számának tartalmából:
- Mitől alszunk jobban?
- Zsírok – barát vagy ellenség?
- Stroke: három órán múlik
- Tízórai, uzsonna – 12 egészséges tipp
Ha előfizetnél a magazinra, kattints ide!
