– Egész gyerekkoromban kövér kisfiú voltam, hol nagyon, hol kicsit. Sokféle fogyókúrával próbálkoztam egész életemben, hosszabb-rövidebb ideig eredményesen, de a tendencia mindig az volt, hogy egyre híztam. Nem szerettem sportolni, mozogni, és utáltam, ahogy kinézek, ezért gátlásos voltam és visszahúzódó. Gyakran rám törtek legyőzhetetlen falásrohamok, amik közben kifejezetten rosszul éreztem magam, utáltam enni, mégis ettem – olyan volt, mint az alkoholisták alkoholfüggése – meséli László, akinek élete gyökeres fordulatot vett néhány évvel ezelőtt. – Végül szakemberhez fordultam: sikerült megváltoztatnom a szemléletemet, és ezzel párhuzamosan az önmagamhoz, az evéshez, a mozgáshoz való viszonyomat. A változásoknak köszönhetően leadtam több mint 20 kilót, és bár még mindig van súlyfeleslegem, most már nincsenek olyan jellegű gondjaim (pl. falásrohamok), mint régebben. Ráadásul a rendszeres sport bekerült az életembe, aminek szintén nagyon sokat köszönhetek.
 |
| Dr. Lukács Liza, szakpszichológus |
A túlsúllyal és a kaotikus táplálkozási szokásokkal járó evési problémák folyamatosan napirenden vannak. Az újabb biológiai felfedezések, kutatási eredmények ellenére az elhízott emberek száma a nyugati társadalmakban évről-évre növekszik. Aki valaha már próbált fogyókúrázni nagyon hamar rájön arra, hogy az evés nem egy matematikai képlet és számos körülmény és lelki folyamat befolyásolja, hogy mit, mennyi és mikor fog enni.
Számos sikertelen fogyókúra első kudarcpontja egy be nem tervezett evés vagy valamilyen „tiltott” étel elfogyasztása. Ezután sokaknál automatikusan jelenik meg az a gondolat, hogy „most már úgyis mindegy” és a botlásból visszacsúszás, a kezdeti súlycsökkenésből pedig súlygyarapodás lesz. Valóban az akaraterő hiánya áll az ilyen „gyenge pillanatok” hátterében?
Az evési problémákkal küzdő emberekkel végzett munkám során szerzett tapasztalataim azt mutatják, hogy nem. A túlevések mögött álló okok jóval összetettebbek, és nem lehet a kitartás hiányának számlájára írni, hogy sokan akkor is esznek, amikor valójában nem éhesek.
Léteznek olyan pszichológiai éhségnek nevezhető szükségletek, amelyek nem csak evészavarosoknál, hanem az állandó fogyókúrázóknál is túlevésekhez, felesleges nassoláshoz vezethetnek, ha a személy nem ismeri fel a mögöttük meghúzódó valódi hiányokat.
1. Az ingeréhség
Kialakulásáért leginkább a monotonitás, a rutinfeladatok, az ismétlődő élethelyzetek felelősek. Ha ugyanazok az élmények érnek nap mint nap és újak nem érkeznek, akkor a hiányzó ingereket (legyenek azok színek, tárgyak, emberek, illatok, helyszínek, programok, témák stb.) az ízek pótolják.
2. A kapcsolatéhség
Az egyik leggyakoribb ok a túlevésre a magányosság érzése. Ez a fajta pszichológiai éhség megjelenhet viszont akkor is, ha mindig ugyanazokkal az emberekkel találkozol, ha ugyan van melletted valaki, de nem törődtök egymással, vagy ha a partnereddel nem tudtok új élményeken keresztül összekapcsolódni.
3. Az elismeréséhség
Ha valaki nem kap kellő minőségű és mennyiségű pozitív visszajelzést az élete fontos területein (munkahely, család, párkapcsolat stb.) akkor egyre kevésbé fog új kihívásokat keresni, ennek következtében pedig az önbizalma csökkenni fog. Az alacsony önértékelés az evési problémák egyik kulcspontja. Gyakran találkozom azzal, hogy valaki azért akar lefogyni, hogy a társa vagy a körülötte élők büszkék legyenek rá, vagyis valójában elismerésre vágyik.
4. A szexuális éhség
Az evés és a szexualitás a testi vágyak megélésének szintjén kapcsolódik egymáshoz mégpedig igen szorosan. Az evési problémák jellemzően társulnak szexuális zavarokkal. Akinek a külső megjelenése miatt gátlásai vannak az szégyellnivalónak érzi a testét az intim helyzetekben is. A szexuális kielégületlenségből eredő feszültség oldására ugyancsak szolgálhat az evés, így viszont egy ördögi kör alakul ki. Gyakori, hogy a házastársak együtt csapnak nagy esti lakomákat – szex helyett.
5. A strukturálási éhség
A rendszeresség és a tervek sokaknál a kiegyensúlyozottság részei. Való igaz, hogy a kiszámíthatóság és a biztonságérzet szoros kapcsolatban vannak. A strukturálási éhség megnyilvánulhat abban, hogy valaki állandóan halogat bizonyos teendőket, nincsenek sem rövid, sem hosszú távú tervei,emiatt viszont szorong, amely ugyancsak túlevéshez vezet.
6. A cselekvési éhség
Ismerős az, hogy millió feladatod van, mégis elkezdesz enni? Először egy kis édeset, majd valami sósat, aztán megint egy kis édeset… Lehet unatkozni akkor is, ha rengeteg tennivalód van – csak éppen egyik sem a kedvedre való. Vagy ha mindenki másnak megteszed, amit kér, de magadra nem jut időd.
7. A produktivitási éhség
Két szükséglet tartozik ide: a gondoskodás és az alkotás. Előbbinek része a gyereknevelés, a családi tűzhely melegségének biztosítása vagy akár egy kisállat tartása is. Az alkotás is számos formában lehet jelen az életedben. Karriert építeni, üvegképet festeni, kertészkedni – mindenki ízlésének és életkorának megfelelően választhat bármit, a lényeg annak az örömnek a rendszeres megélése, hogy létrehoztál valamit. Sokan számolnak be arról, hogy eszükbe sem jutott az evés, ha megélik ezeket az élményeket.
A pszichológiai éhségek megszüntetése jó eséllyel csökkenti a falásrohamok kialakulásának valószínűségét.
A pszichológiai éhségekről és a párkapcsolati zavarokban betöltött szerepükről részletesen olvashatsz az Ágytól-asztaltól… Evészavarok és párkapcsolati problémák című könyvben. Bővebb információ a könyvről itt.
