Mintha mostanában mindenki pánikbeteg lenne. Tudom, olyan ez, mint amikor az ember gyereket vár, és hirtelen megszaporodnak körülötte a kismamák, ha meg eltöri a sípcsontját, akkor csupa begipszelt lábú beteg sántikál szembe vele az utcán. A pszichológia ezt nevezi a figyelem és beállítódás jelenségének: nem terhes nőkből és gipszelt lábakból lesz egy csapásra több, hanem mi vesszük jobban észre a számunkra fontossá vált dolgokat. Mégis, amikor cikkemhez anyagot gyűjtve egy sor ismerősömről derült ki, hogy pánikbetegségben szenved, azt már nem tudtam a véletlen (vagy a figyelem-beállítódás) számlájára írni.
Amikor a stresszközpont elállítódik
Dr. Ágoston Gabriella pszichiáter szerint szó sincs divatjelenségről, a pánikbetegség időtlen idők óta létezik, csak nem ismerték fel, vagy más néven emlegették. A hivatalosan „rohamszerű szorongásos szindróma” névre hallgató betegség ma azért tűnik gyakoribbnak, mert eredményesebben diagnosztizálják, és mert az érintettek nagyobb számban fordulnak orvoshoz.
„A Selye-féle meghatározás szerint stressznek számít minden olyan dolog, amely változásra kényszeríti a szervezetet – mondja Ágoston doktornő. – Alapvetően a szorongás egészséges reakció, a stresszel való megbirkózás egyik velejárója. Vészhelyzetben mindannyian átéltünk már pánikot, és a roham mesterségesen, például koffeinnel is kiváltható bárkinél. A pánikbeteg esetében azonban más az ingerküszöb: azt is stresszként érzékeli, ami nem az, és intenzívebb a stresszre adott válasza. Úgy is mondhatnánk, elállítódott a stresszhelyzetet érzékelő agyi központja. Így azután teljesen hétköznapi, semmiféle veszélyt nem jelentő helyzetekre is pánikkal reagál, a rohamok pedig kiszámíthatatlanná válnak. Ha valakiben ott rejtőzik a szorongásra való hajlam, akkor általában fiatal felnőtt korára gyűlik össze annyi stresszterhelés nála, hogy a tünetek megjelenjenek.
Ezt a klasszikus kórtörténetet produkálja Margó (43), aki egyetemista évei elején, édesanyja váratlan halála után esett át élete első pánikrohamán: állt az út szélén és nem mert elindulni, mert úgy érezte, akkor belezuhan a lába előtt megnyílt képzeletbeli szakadékba. Akkoriban eszébe sem jutott orvoshoz fordulni, de a riasztó tünetek évekig nem is jelentkeztek újra. Egészen addig, míg Margó körül nem kezdtek szaporodni a halálesetek.
Csapkodd a falhoz a tányérokat!
„Amikor néhány hónapon belül öt kedves családtagot veszítettem el, kitört rajtam a depresszió – emlékszik vissza a kezdetekre. – Rendszeresen jártam pszichiáterhez, és többféle gyógyszert kipróbáltam, amíg megtaláltam a nekem valót. Folyton arra biztatott, hogy ne uralkodjak magamon, hanem kiabáljak, veszekedjek, meg vegyek olcsó tányérokat, és azokat csapkodjam a földhöz. Hát ez nem az én műfajom. Viszont elküldött meditációs tanfolyamra, ahol olyan jó társaság jött össze, hogy lassan visszatért az életkedvem. Alapvetően vidám természetű vagyok, a többiek nem is értették, hogyan lehetek depressziós. Annyit javult az állapotom, hogy a pszichiáter javaslatára fokozatosan leálltam a gyógyszerrel. Ekkor azonban észrevettem, hogy nem bírom elviselni a tömeget. Hol a hipermarketben kapott el a légszomj, hol egy hangversenyt kellett otthagynom, mert ájulásszerű rosszullét tört rám. Visszatért a közlekedési fóbiám is. Végül kénytelen voltam visszaállni a gyógyszerre.
Ekkor történt, hogy nagyon meghíztam, a háziorvos szerint a pszichiátriai gyógyszertől. Megegyeztünk, hogy lassan elhagyom. Három napja éltem a tablettáim nélkül, amikor éjjel iszonyatos szívdobogással járó rettegés vett rajtam erőt, úgy éreztem, meghalok a félelemtől, miközben nem tudtam, mitől félek. A férjem kihívta az ügyeletet, de az EKG azt mutatta, hogy a szívemnek semmi baja. Végül beláttam, hogy gyógyszer nélkül nem megy. Hallottam olyan emberekről, akik maguktól kigyógyultak a pánikból, de nekem nem sikerült. Pedig még a cigarettát is le tudtam tenni, ebből viszont nem tudok kijönni.”
Dr. Ágoston Gabriella szerint pontosan itt húzódik az egészséges és a kóros állapot közötti határ. A pánik éppen azért betegség, mert az illető képtelen kontrollálni a tüneteket, és pusztán akaraterővel nem tudja összeszedni magát. A potenciálisan leghatékonyabb megoldás a gyógyszerek és a pszichoterápia kombinációja. A szorongáscsökkentők tüneti szerek, az antidepresszívumok viszont a pánikban is érintett agyterületnek (a stresszközpontnak) a megzavart anyagcseréjére hatnak. Ezt a kezelést egészíti ki a pszichoterápia, ahol a páciens megismeri betegségének főbb jellemzőit, illetve magatartásterápiával tanulja meg, hogy nincs félnivalója a számára ijesztő helyzetektől. Ez utóbbi történhet dekondicionálással, amikor a legenyhébb tünet kioltásától haladnak a súlyosabb felé, vagy ingerelárasztással, amikor rögtön a legsúlyosabb panaszokat kiváltó helyzettel indítanak.
A vízimajom nem akar megfulladni
A nőknél kétszer gyakoribb
|
Más szakemberek úgy vélik, a pánikzavaros betegnek (szenvedjen bár annak ritkább, klasszikus, vagy jóval gyakoribb szorongásos válfajában) nem gyógyszerre, hanem kognitív viselkedésterápiára van szüksége. Kriszta (28) osztja ezt a véleményt: a mai napig hálás a sorsnak, hogy gyógyszerek nélkül sikerült legyőznie a pánikot. Az első roham akkor jött rá, amikor a céghez új főnök érkezett, aki legfőbb örömét Kriszta gyötrésében lelte.
„Egy éjjel arra riadtam, hogy mindjárt megfulladok – idézi fel a lány a tavalyi eseményeket. – A szívem néhány pillanatra megállt, majd hirtelen akkorát dobbant, mintha ki akarna ugrani a mellkasomból. Reggel minden munkát lemondva rohantam az orvoshoz. Vizsgáltak jobbról, balról, még egy 24 órás EKG-készüléket is rám szereltek, de nem találtak semmit. Ez némiképp megnyugtatott, mégis minden este szorongva feküdtem le, nem jön-e újra a roham. Sajnos jött. Ekkor futottam bele Szendi Gábor pszichológus elméletébe, amely szerint pánikra semmi okom, valójában ilyenkor csak a bennem lapuló vízimajom-ős fél a megfulladástól. (Az elmélet szerint ugyanis emberré válásunk színhelye a szavannák helyett Kelet-Afrika lagúnás tengerpartja volt, és a klasszikus pánik fulladásos tünetei egybevágnak azokkal a változásokkal, amelyek akkor játszódnak le a szervezetünkben, ha túl sokáig maradunk a víz alatt.) Gondoltam, ha csak ez a gond, az ágyamban biztosan nem fogok megfulladni! A szívritmuszavaraimra gyógyszer helyett Q10-et kezdtem szedni, a munkahelyemen felmondtam, és a pánikom nem tért vissza többé.”
Borneót nem finanszírozza a tébé
Nem úszta meg ilyen olcsón Csilla (37), aki egy csúnya válás kellős közepén tanulta meg, mi az a pánikroham. Akkor már hónapok óta nem élt együtt a férjével, mégis egy házban laktak, két különböző szinten.
„A férjem beleszeretett egy fiatal lányba, és a válás lebonyolítását rám bízta – meséli Csilla. – Aznap órákon át bajlódtam az ingóságlista összeállításával. Este átküldtem a férjemnek e-mailben, aki visszaírt, hogy neki ehhez nincs türelme, csináljak, amit akarok. Ez már túl sok volt. Felvonszoltam magam a hálószobába, rázott a hideg, a pulzusom 150-et vert, és úgy féltem, ahogyan még soha. Minden erőmet összeszedve telefonáltam az orvos barátnőmnek, aki pillanatok alatt diagnosztizálta nálam a pánikot. Mentőt akart küldeni, de nem engedtem, autóba ültem és bementem a kórházba. Ott nyugtatót kaptam, amitől átmenetileg helyrejöttem. Viszont ahogy a férjemmel folytatódtak a cirkuszok, a rohamaim újra jelentkeztek. Végül öt hétre kórházba kerültem. Mire kiengedtek, a férjem elköltözött, és újra tudtam kezdeni az életemet. Talán ugyanezt az eredményt értem volna el, ha öt hétre elutazom Borneóra orangutánokat visszatelepíteni az őserdőbe, csak azt sem a munkahelyemen nem nézték volna jó szemmel, sem a tébé nem finanszírozta volna.”
Míg enyhe pánik esetén tehát jól beválhat a viselkedésterápia, addig a súlyos pániktünetektől, esetleg depressziótól is szenvedő beteg kórházba kényszerülhet. Dr. Ágoston Gabriella szerint az gyógyul meg igazán, aki képes gyökeresen átformálni az elviselhetetlenné vált helyzeteket, és megtanulja kezelni a stresszt. Ilyen szempontból a pánikbetegség még áldás is lehet: rádöbbentheti a beteget arra, hogy változtatnia kell az életén, és ezzel visszaadja a lelki egészségét.
A szakértő tanácsai – Mit javasol dr. Ágoston Gabriella?
| 1. Ha éjjel pánikrohamra ébredek, mit tehetek, hogyan nyugtathatom le magam? Ha az éjszakai rosszullét az első pánikrosszulléte valakinek, akkor érdemes orvoshoz fordulni. Nem feltétlenül már akkor éjjel, mivel maga a rosszullét 20-30 perc alatt elmúlik, de másnap. Minimális vizsgálatok (vérnyomásmérés, EKG, laborvizsgálat) kizárják, hogy testi folyamat zajlik. Támpontot adhat az életkor is. A pánik a 20-as, 30-as éveikben járó fiataloknál fordul elő sűrűbben, a kardiális történések (szívbetegségek) zöme inkább 40–60 éves korra esik. Még egy időbeli eltérés: a pánik gyakran jön éjjel 1 és 2 óra körül, míg az infarktus, a szívelégtelenség a hajnali, kora reggeli órákban a leggyakoribb. |
2. Honnan tudom, hogy tényleg nem szívrohamot kaptam, hanem ez „csak” pánik? Ha már volt valakinek rosszulléte, és felismeri, hogy ez pánik, akkor próbálja meg átvészelni: 20-30 perc a kritikus. Hasznos módszerek a mély levegővétel a kapkodó légzés helyett, a figyelem elterelése, lekötése, az egyéni „rituálék”. És nem szabad megijedni, túlaggódni! A pánik amúgy is emelkedett feszültséggel jár, ne tetézzük kétségbeesésből, tehetetlenségérzésből fakadó idegességgel. Ha valaki már szed szorongáscsökkentőt, be lehet venni, de érdemes tudni, hogy a feszültségoldó (nyugtató) nem mulasztja el gyorsabban a rosszullétet, az magától jön, magától cseng le, csak a kísérő félelemérzést tudja csökkenteni. |
3. Hová fordulhatok, ha ilyen gondom van? |
Bővebben a témáról:
|
A cikkünk a Nők Lapja Psziché nyári számában jelent meg.
A magazin legfrissebb, őszi számának tartalmából:
- Anyám és én. Elszakadt érzelmek – Szeretni mindenáron?
- Nagy élvezet? Szex túlsúllyal
- Párterápia – Mentsd meg a kapcsolatod!
- Dr. Ranschburg: Hogyan mondjam meg, hogy örökbe fogadtam?
Ha előfizetnél a magazinra, kattints ide!
