Kinek jut eszébe drogozni?

Minden szülő legfőbb célja, hogy a gyereke ne legyen függő. Se kábítószertől, se mástól. Annak alapjait pedig, hogy a kísértéseknek ellenállni tudó, erős személyiséggé váljon, a családban kell megteremteni.

– A családnak nagyon komoly szerepe van abban, hogy a gyerek kábítószerfüggő lesz-e, sőt hogy egyáltalán függő lesz-e bármitől, a szerek megfelelő ismeretén sokkal kevesebb múlik – mondja dr. Sineger Eleonóra pszichiáter, addiktológus. – A legfontosabb, hogy a családban legyen belső összetartó erő. Legyen meg mindenkinek a saját helye, szerepe, és érezze megbecsültnek magát. Hányan élnek úgy, hogy estefelé csak úgy beesnek a lakásba, megy mindenki a dolgára, ki a tévé elé, ki a számítógép elé, egy vacsora a képernyő előtt, és irány az ágy! Hol van ilyen családban az összetartozás? Ha valódi, élő kapcsolat van a szülők és a gyerekek között, akkor olyan hátország alakul ki otthon, amelyre a gyerek mindig számíthat, és ez az, ami megerősíti a személyiségét. Ez azonban nem jön létre egy csettintésre, ezért tenni kell. Közös vacsorák, ahol megbeszélik a családtagok a napi dolgokat; közös kirándulások, vásárlások, nyaralások, ünnepek… és valójában minden ide tartozik, amit a családtagok közösen végeznek.
A középiskolások közül sokan kipróbálják a drogokat, mégsem lesz mindegyikükből függő. Akinek biztos háttere van, sokkal kisebb eséllyel kattan rá, hiszen nincs szüksége pótcselekvésre.
– Hasonló hatású, ha kihasználja a felesleges energiáit, és valami hasznos, kreatív munkába öli. Erről szól szinte minden művészeti szakkör, az agyagozás, a festés, a szobrászkodás, de ilyen a zenélés és a sport is. Ezek során ráadásul természetes módon termelődik az úgynevezett örömhormon, az endorfin. Bár van közöttük olyan, amiért fizetni kell, a többségük ingyenes: ilyen a mozgás a szabadban, különösen a csapatsportok, a vallási közösségek, a kreatív hobbi, a tánc, az énekkar.

Mindent megbeszélünk

– Személyes és szakmai tapasztalatom alapján is azt mondom, a befogadó-elfogadó családok gyerekei a legkevésbé veszélyeztetettek – fűzi hozzá dr. Damásdi Katalin háziorvos, ötgyermekes édesanya.
– Ha a gyerek barátait, szerelmét a család is elfogadja, akkor nem bujkál, nem titkolózik, és ennek van még egy pozitív oldala: én is figyelemmel tudom kísérni, milyen társaságba „keveredett”. Ezt – bevallom – irányítani is igyekeztem minden gyerekemnél, a megfelelő iskola, hittancsoport, hobbi, sport kiválasztásával is. Ha buliba mennek, lehetőleg mindig értük megyek/mentem a végén, egyedül sosem engedtem el őket, csak testvérrel vagy baráttal együtt, és lehetőleg házibuliba, nem nyilvános szórakozóhelyre. Igyekszem úgy alakítani a viszonyunkat, hogy minél több mindent meg tudjunk beszélni őszintén, ne korlátozzam őket feleslegesen, így ha valamire – például a drogokra – határozottan nemet mondok, annak súlya legyen.

Az iskolában is téma

Bár nem igazán látszik, az állam évente több százmillió forintot költ az iskolai drogmegelőzésre.
– Az iskolai drogmegelőző programok során nem vizsgálják, hogy a diákok kapcsolatba kerültek-e már a drogokkal – mondja dr. Felvinczi Katalin, a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet igazgatója. – Általános viszonyulást, életmódot, gondolkodást tanítanak, illetve tényszerű információt közölnek az illegális szerekről. A megelőző foglalkozáson az egyes szerek nevének akár el sem kell hangoznia.

„Akinek biztos háttere van, sokkal kisebb eséllyel kattan rá, hiszen nincs szüksége pótcselekvésre.”

Komoly tanulmányok készültek arról, hogy kik tartoznak a drog szempontjából veszélyeztetett csoportba. Ott vannak köztük azok a gyerekek, akiknek a szülei isznak, agresszívak, nem törődnek velük. Téves az a feltételezés, hogy az egyszülős családokban is hasonló a helyzet, ugyanis nem az számít, hányan nevelik a gyereket, hanem az, hogy elég biztos hátteret tudnak-e adni. Ebben pedig kiváló segítség lehet a nagyszülő, egy rokon család, közeli ismerős. Kimutatták azt is, hogy a falun élők a legkevésbé veszélyeztetettek, ezután jön a kisváros, a nagyváros, a legveszélyeztetettebb környezet Budapest.
A pszichiáter úgy véli, nagyon fontos lenne a pedagógus jelenléte is. Hogy az iskolákban a tanárok odafigyeljenek azokra a gyerekekre, akiknek nincs megbízható hátországuk.

– Számukra még inkább elérhetővé kéne tenni a sportot, zenét, közösséget, táncot, hogy ne egy másik közeg szippantsa aztán be őket. Hogy ez kinek a feladata volna? A külsős szakemberé, iskolapszichológusé, osztályfőnöké, szaktanáré. Messze vagyunk még attól, ami Amerikában már létezik. Ott öt-tíz gyerekre jut egy-egy mentor, aki végigkíséri őket a tanulmányaik során, odafigyel rájuk, segít nekik, ha bajba jutottak.

Ha már kipróbálta

– Nagyon fontosnak tartom, hogy a szülőkben és a gyerekekben is tudatosuljon, hogy az egyes drogok és a használat módjuk között különbségek vannak – figyelmeztet dr. Felvinczi Katalin –, hiszen nem mindegy, hogy valaki alkalmi kannabiszfogyasztó vagy heroinfüggő.

– Mint a témával harminc éve foglalkozó szakember azt mondom, nincs könnyű és kemény drog, csak drog van! Való igaz, hogy ha mondjuk, egy harmincéves ember havonta-kéthavonta elszív egy marihuánás cigarettát, attól különösebb baja nem lesz. Egy iskolás számára azonban minden kábítószer egyformán veszélyes. Ma már bizonyított tény, hogy a marihuána hatóanyaga, a THC az ópiátreceptorokhoz kötődik, ezért körülbelül egy év alatt ugyanolyan fizikai „rászokásról” beszélhetünk, mint a heroin esetében. A pszichikai függőség pedig sokkal hamarabb, akár az első használat után kialakulhat. Volt olyan tizenhét éves betegem, akit több mint két év alatt sikerült csak kigyógyítanom a paranoid pszichózisából, amit a fűhasználat okozott. A partidrogok hirtelen szívleállást idézhetnek elő, az LSD hatása alatt az ember simán kilép a hetedik emeleti ablakon, mert azt hiszi, tud repülni, és sorolhatnám…

Azonnali segítség

A kábítószerekről nehéz leszokni. Ahhoz, hogy sikerüljön, a legfontosabb a belső motiváció, a „betegségtudat”. Amikor a fiatal egy tiszta pillanatban ráébred, hogy a gyorsvonat sebességével rohan a pusztulás felé, hirtelen bármilyen kezelésnek hajlandó lenne alávetni magát. Ilyenkor gyorsan, lehetőleg pár órán, de mindenképpen egy napon belül kellene szakembert találni, aki aztán vezetné a kezelését. Ha akad a családtagok, barátok között, aki – esetleg hétvégén vagy éjjel – kinyomozza, megszervezi az első szakellátást, a megbeszélt időre oda is viszi a fiatalt, és – addig is, amíg fel nem tudják venni a kórházba – betartatja vele az első szakmai utasításokat, akkor jó eséllyel sikerülhet a leszokás. Ha a szakorvosi vizsgálat addig tolódik, amíg a következő adagot már sikerült megszereznie, az egész leszokás már nem lesz számára olyan fontos.

A cikkünk a Nők Lapja Egészség novemberi számában jelent meg.

A magazin tartalmából:

• Lúgosítsuk, ami savas?
  
• Munkahelyi terror: ne hagyd magad!
  
• Futás, az elemi ösztön
  
• 4 kihagyhatatlan recept reggelire
  

Ha előfizetnél a magazinra, kattints ide!