Kíváncsiak voltunk, vajon mi lehet a titka?
Mit teszel azért, hogy ilyen felszabadultan élj, harmóniában önmagaddal és környezeteddel?
Ahogy múlik az idő, egyre többet. Heves harcokat folytattam a kilókkal világéletemben, de mostanában sikerült úgy beállítani az étrendemet, hogy kevesebb a küzdés. Az étkezés mellett a rendszeres mozgás is bekerült a napirendembe, amire a pici gyerek mellett nem jutott időm. Most, hogy a kislányom, Rozina már óvodás, egy kicsit több energiát tudok magamra is fordítani. Hetente két-háromszor járok edzeni, átmozgatom az egész testem.
Családi kirándulásokra, esetleg közös mozgásra is szántok időt?
Rengeteget! Hegytetőn lakunk, és igyekszünk a lehető legtöbbet gyalogolni le-föl. A gyerek a szülinapjára kerékpárt kapott, így lassan a bringázós programok is előtérbe kerülnek majd. A kirándulások pedig már régóta színesítik a hétvégéinket. A környező hegyekben otthonosan mozgunk, nagy természetjárók vagyunk, főleg mióta Rozinával együtt kirándulgatunk.
Egy kicsit kanyarodjunk vissza az étrendedhez, hiszen a beszélgetés elején azt mondtad, sikerült úgy beállítanod az étkezéseidet, hogy már nem kerül túl nagy erőfeszítésbe, hogy ilyen remek formában légy. Hogyan reformáltad meg az étrendedet?
Először is a mennyiségeken változtattam. Sokkal kevesebbet eszem, mint régen. Azért tudom ezt a kevesebbet enni, mert olyanokat eszem, amelyek az egész energia-háztartásomat kielégítik. Ez nem azt jelenti, hogy a gyerekkel nem eszem meg alkalmanként egy gombóc fagyit, de nem az a lényeg, hogy a „motort” mindenáron fűtsem, hiszen az tökéletesen működik, és pontosan annyi üzemanyagra van szüksége, amennyit felhasznál.
Néhány dolgot kiiktattam az étrendemből, vagy legalábbis igyekszem behelyettesíteni. Ilyen például a finomított kristálycukor, a fehér liszt, de ezek nélkül is remekül boldogulok.
Ami viszont kislánykorom óta benne van az étrendemben, és ma is nagyon fontos helyet foglal el a napi étkezéseimben, az a joghurt. Elsősorban a natúr a kedvencem, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy a mostani gyümölcsös joghurtok nem kápráztatnak el, mert nagyon-nagyon finomak.
Emlékszem, gyerekkoromban még nem volt ilyen tejtermékkultúra, de már akkor is, és a mai napig is, ha valami nem stimmel, az első, ami eszembe jut, egy jó kis joghurt vagy egy jó kis kefir.
A testi kiegyensúlyozottság mellett a lelki kiegyensúlyozottság is nagyon fontos. Te minek köszönheted? A családodnak?
Azok, akik maguk is édesanyák, tudják, hogy amennyi kiegyensúlyozottságot nyújt a család, annyi kiegyensúlyozatlanságot is ad. Tény és való, hogy nagyon jó dolog az, ha az ember mögött van egy otthon, egy háttér, mert az biztonságot ad, de azt is ki kell egyensúlyozni. Napi 8-10 óra munka után nem biztos, hogy egy nő azonnal tökéletes anyuka tud lenni. Nekem a napi őrület után arra a húsz percre van szükségem, hogy átlényegüljek édesanyává, amíg autóval hazaérek. Az autóban már semmi másra nem gondolok, csak arra, hogy tök jó legyen a délután.
Amiben abszolút hiszek, hogy amikor a szervezetem, a testem a körülményekhez képest rendben van (a körülmények alatt az életkort, napszakot, évszakot stb.), akkor a lelkem is rendben van.
Az örök klasszikus kérdés egy nőnél, hogy a munka és a magánélet összeegyeztethető-e?
Most igen. De volt olyan időszak, amikor csak a gyereknek akartam megfelelni, és elképzelni is nehéz volt, hogy majd egyszer vissza kell mennem dolgozni.
Szerencsés helyzetben vagyok, mert az én visszatérésemnél nagyon jó volt az időzítés, és nem volt megterhelő, hiszen nem kellett feláldoznom az otthoni nyugalmat, biztonságot, kényelmet, de azért kielégítette bennem az addig szunnyadó dolgokat, és azután szépen fokozatosan egyre többet és többet vállalhattam. Örülök, hogy a gyermekem akkor sem szenvedett semmiben hiányt, amikor én elmentem dolgozni, hiszen az édesapja ott volt vele, aki imádja és szereti, tökéletesen el tudja látni, és mindent megkap tőle.
A munkában is maximalista vagyok, és a magánéletemben is.
1992–93-ban a Geszti Peti írta rólam, hogy „nőerőmű”, akkor még nem értettük pontosan, miről beszél, de amit most csinálok, arról úgy gondolom, hogy ez az a „nőerőműség”, amire a Péter gondolt, és hogy ráadásul mindezt ma úgy teszem, hogy jól érzem magam benne, hogy nem nyom össze.
Dolgozom azon, hogy harmóniában éljek. A legfontosabb, hogy mindenben harmóniát, kiegyensúlyozottságot teremtsek. Ezért jut időm a családomra és a munkámra is egyaránt.
