Gyógyítható-e az allergia, és ha igen, miért nem?

Nyakunkon a július közepétől október végéig tartó parlagfűszezon, és a vele járó, rengeteg ember (s nem is feltétlenül csak az allergiások) életét megkeserítő tüsszögés, orrdugulás, orrfolyás, könnyezés, szemviszketés és egyéb nyalánkságok. A hetekig-hónapokig tartó kialvatlanságtól egyre fáradtabb és ingerlékenyebb betegek a veszélyesebb (értsd: füves) területek elkerülésével, no meg szem- és orrcseppekkel segíthetnek magukon – utóbbi módszer már csak azért is különösen hatékony, mert az allergiás reakciót kiváltó polleneket akár száz kilométerre is elfújhatja a szél. Ha valaki nem rajong a problémát nem orvosló, csupán csak a tüneteket enyhítő cseppekért és spray-kért, akkor vagy épít magának egy pollenbiztos (lehetőleg földalatti) bunkert, vagy befizet immunterápiára, aztán három év múlva meglátja, hogy meggyógyult-e. Az itthon nem túlságosan elterjedt kúra ugyanis nagyjából ennyi ideig tart, havi 10-12 ezer (tehát egy hároméves kúra esetén cirka 360 ezer) forintba kerül, és nem biztos, hogy használ.

Arról, hogy milyen arányban hoz eredményt, eltérnek a vélemények: míg dr. Nagy Adrienne allergológus szerint akár nyolcvanszázalékos is lehet a siker, addig az Országos Egészségügyi Pénztár (OEP) szerint olyan alacsony a gyógyulási arány, hogy az államnak nem éri meg támogatni a kúrát. 1999 és 2005 között ugyanis – egyedi méltányossági eljárás keretében – a pénztár támogatta az allergiás betegek immunterápiáját, ám „mivel a kérelmek száma évről évre nőtt (2004-ben több mint ezret tett ki) ezért az OEP költséghatékonysági elemzést végzett. A tanulmány bizonyította, hogy az allergének alkalmazása nem költséghatékony eljárás, az orvoshoz fordulások gyakorisága nőtt az immunterápia alatt, mindemellett antiallergén készítmények  szedésére kényszerültek az érintettek” – írta a ma már csak a méh- és darázsméreg immunterápiás kezelését támogató OEP kérdéseinkre adott válaszában.  
Tekintve, hogy itthon – legalábbis állami finanszírozásban – nagyon kevés esetszámban végeztek immunterápiát, nincs megbízható, központi adat a kezelés-gyógyulás arányáról – tudtuk meg Pós Pétertől, az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetségének (ABOSZ) elnökétől. „Kevés kezelés került a látóterünkbe: van, akinek megoldotta az allergiáját, és van, akinek nem. Ha úgy nézzük, hogy aki megpróbálja, az esetleg végleg megszabadulhat a betegségétől és az örökös kezelési kényszertől, akkor hosszú távon – különösen a fiatalok esetében – az immunterápia jobb és olcsóbb megoldás, mint a tüneti szerek használata. A legtermészetesebb gyógyulás mindig az, amikor az ember a saját immunrendszerével győzi le a betegséget.”

Pós Péter ugyanakkor hangsúlyozza, hogy „az allergia egy civilizációs betegség, tehát minél iparosodottabb és stresszesebb egy ország, annál nagyobb lesz az allergiások aránya a társadalomban – ráadásul nem csak egy, hanem több dologra allergiásak. Tehát ha az immunterápia meg is szünteti az egyén valamely allergiáját, semmilyen garancia nincs arra, hogy másra nem lesz allergiás.” A szakember szerint az immunterápia hatékonyságának megítélését nehezíti, hogy a vonatkozó nemzetközi adatokban is hatalmas különbségek vannak – mindazonáltal tény, hogy a nyugati országokban egyre terjed az immunterápia.

Mint azt Nagy Adrienne-től megtudtuk, Szlovákiában húsz éve támogatja az állam kilencven százalékban az immunterápiát, és ennek köszönhetően nem csupán az allergiás, hanem az asztmás betegségek előfordulási aránya is drasztikusan lecsökkent – utóbbi ma már fele az európai átlagnak. A dolog tehát működhet, csak legyen kedve, türelme, no meg pénze az embernek, illetve a társadalomnak kivárni. A kérdés az, hogy megéri-e az egyénnek (ha már az államnak nem) egy olyan hosszú távú, és nem garantált sikerrel kecsegtető befektetés, mint az immunterápia, vagy inkább kezelgeti magát a relatíve olcsó tünetelnyomó szerekkel egy életen át.