Egy átlagos nő – ha csak két gyereket tervez –, körülbelül harminc évet tölt azzal, hogy elkerülje a teherbeesést. Gyógyszerrel, spirállal, óvszerrel, naptáros módszerrel, kinek mi a testhezállóbb, de így sincs garancia arra, hogy nem történik meg a „baj”. Mert egy rossz időben jött terhesség minden nő rémálma: a döntés, hogy nem vállalja, nemcsak sokak szemében elítélendő, de saját magának is óriási teher lehet, amelyet sokan lelkiismeret-furdalással hordoznak.
Magyarországon 12 percenként esik teherbe nő úgy, hogy nem szeretné megtartani a kisbabáját – állítja a Magyar Család- és Nővédelmi Tudományos Társaság. 2008-ban száz élve születésre 45 művi vetélés jutott. A probléma globális: az ENSZ egészségügyi világszervezete, a WHO adatai szerint a világ összes terhességének közel fele, pontosan 40 százaléka nem tervezett, hanem egyszerűen „becsúszott”. Egyértelmű, hogy a nem kívánt terhességeket felvilágosítással és megfelelő védekezéssel lehet elkerülni. Gondot jelent, hogy a fogamzásgátlást az állam nem finanszírozza, a havi adag tabletta ára ezrekbe, de még egy csomag gumi óvszer is több száz forintba kerül – és ezt sajnos sokan nem engedhetik meg maguknak. De a szexualitást tabutémának kezelő, hagyományos férfi-nő szerepekbe ragadt szemléletmóddal is baj van.
Komisz kamaszkor
„Emlékszem, amikor kisgimnazistaként egy terembe tereltek a felsőbb évfolyamosokkal, hogy meghallgassunk egy előadást arról, hogyan szerezhetünk érzéki örömet a szerelmünknek (a hallgatóság életkora 12–17 év volt) és mellesleg megpendítették, mit tehetünk, hogy az érettségi bizonyítvány mellé ne szerezzünk be egy-két szexuálisan terjedő betegséget, esetleg egy gyereket. A tanárok megkönnyebbülten sóhajtottak fel, hogy ezt is letudták, a szülők sem panaszkodhattak, minket meg amúgy sem érdekelt, mert ilyenkor mindig jobban tudjuk – emlékszik vissza a ma már egyetemista Gábor.
Ahogy az ő szüleinek, úgy Magdának sem volt bátorsága, hogy a 16 éves kamasz fiával védekezésről beszéljen. Gondolta, hogy Áron a társaitól és az internetről már többet is tud, mint amit kell. Már ami a szexet illeti, mert a „becsúszott gyerek” szóba sem kerül. „Tudom, a homokba dugjuk a fejünket, de azt hisszük: a mi okos, értelmes fiunkkal ez nem történhet meg. Semmi értelme annak, hogy eltiltsuk a barátnőjétől, mert akkor is bármi megtörténhet, ha mi nem tudunk róla. A lányos szülőknek nehezebb a dolguk, azt hiszem. Már ha csak arra gondolok, mi milyen rettegéssel hallgattuk a megesett lányok történeteit. A fiúk örülnek, hogy kakaskodnak, nehéz megértetni velük, hogy miért fontos, hogy gondoljanak arra, a lányra nézve milyen következménnyel jár egy együttlét. A zsebükbe dugunk csendben egy-két gumi óvszert, és ezzel letudjuk” – vallja be, és nincs egyedül a struccpolitikával. Pedig teljes tévedés, hogy csak a lány életét befolyásolja alapjaiban egy nem kívánt gyermek megszületése. Magda is ismer egy 16 éves fiút, aki teherbe ejtette vele egykorú barátnőjét. A lány nem vetette el a gyereket – bár a fiú szülei erre, illetve örökbe adásra próbálták rávenni –, elvégre a törvény szerint az anya döntheti el, megtartja-e a gyereket. Így a törvény gyermektartás fizetésére kötelezte kamasz fiút. A bíróságon hiába érveltek azzal, hogy a fiúnak nem volt beleszólása abba, akar-e apa lenni, a kérvényüket a bíróság elutasította.
Védd magad!
Mindegy, hogy férfi vagy nő, ha nem akar gyereket, védekezzen – ez lenne az okos megoldás, ám a különféle fórumokon ezek a vélemények vannak kisebbségben. A nők többsége is azt gondolja, hogy a védekezés az ő dolguk, problémájuk, költségük, rizikójuk volt mindig is. Ők járnak az orvoshoz, mert jobban félnek a nem kívánt terhességtől. Mert a nő megy abortuszra és viseli annak pszichés súlyát, vagy ő lesz, aki felneveli a gyereket és esetleg kiesik a munkából. Abból a nyilvánvaló tényből kiindulva, hogy a terhességet a nő hordja ki, a fogamzásgátlás is őket célozza: már kamaszlányok szedik a hormonokat, vagy később következhetnek a gyűrűk, spirálok. Elhízás, libidócsökkenés, hangulatváltozások, rákkockázatos hormonbombák – miközben egyszer egy egészséges gyerekeket kell majd ugyanennek a testnek kihordania.
Ám mi van azokkal, akiknek nincs stabil kapcsolatuk? Ők minek terhelnék a szervezetüket napi szinten olyan vegyi anyaggal, ami blokkolja a peteérésüket és jelentősen beleszól a ciklusukba?
Persze ott az óvszer, amelyet a férfiak többsége – és sok nő is – utál, bár hasznos, alkalmi kapcsolatoknál mindenképp. De azért akadnak férfiak, akik ha azt is gondolják, hogy óvszerben szeretkezni olyan, mint zokniban lábat mosni, mégis felhúzzák. „Nem egy barátom tart attól, hogy a nő egy terhességgel akarja majd magához láncolni őket. Igaz, ha mindent megtennének azért, hogy elkerüljék, akkor nem lenne mitől félni” – mondja Gábor. Óvszer helyett ott vannak még a különféle krémek, kúpok és felhelyezhető tabletták, ám ebben meg a férfiak nem bíznak igazán.
Ámon Mariann pszichológus egy amerikai szociálpszichológust, Diane Morrisont idézi, aki kutatásai során megállapította, hogy az óvszerhasználat azokra a férfiakra jellemző, akiknek határozott terveik (tanulás, karrier) vannak a jövőre. Ők tudatosan élnek, és nem akarják, hogy egy véletlenül becsúszott gyerek felborítsa a kigondolt terveiket, míg mások sodródnak a sorssal.
A tinédzserkori szeretkezésekkor leggyakoribb az óvszerhasználat vagy a megszakításos védekezés, és ahogy sűrűsödnek a találkozások, úgy kerül át a hangsúly a tablettára, hiszen kényelmesebb. A gond csak az, hogy ha a nő tablettát szed, a férfinak csökken a felelőssége. Akadnak ugyan párok, ahol a férfi ugyan beszáll a költségekbe, de a tablettát akkor is a nőnek kell bevenni.
A tabletta népszerűségének egyik oka a pszichológus tapasztalata szerint az, hogy a férfi-nő kommunikáció nehézkes, amikor a fogamzásgátlás kerül szóba. „Hogy a kellemetlen beszélgetést elkerüljék, inkább szedik a tablettát. Sok mindenről nem tudunk beszélni, ami az ágyban folyik, és ez az egyik. Úgyhogy ha nincs szerencsénk, marad az esemény utáni tabletta és az abortusz. Pedig a bizalom elengedhetetlen: odafigyelni arra, ami a másiknak jó, nemcsak örömszerzésben, hanem az egészségére is.”
Férfiak védekező állásponton
Már több kutatóintézet kifejlesztett férfi fogamzásgátlót: az edinburghi egyetem például olyan hormoninjekciót, amely körülbelül két hónapra megakadályozza, hogy spermiumok termelődjenek. De ez sem garantálja, hogy a nők majd megkönnyebbülve adják át a fogamzás feletti kontrollt a férfiaknak. A gyógyszergyárak fel is hagytak a kísérletezéssel. Noha az alanyok egy része egyszerűen nem reagált a hormonális fogamzásgátlóra, a mentális ellenállás még a szervezeténél is erősebb lehet, mivel a férfi-fogamzásgátló az ondót „hatástalanítja”: vagy megakadályozza az ejakulációt (az orgazmust nem), vagy a spermiumok termelődését, így azt, hogy a ondóban ivarsejtek legyenek. „Ez engem biztosan érzékenyen érintene – mondja Tamás (32). – Nem szeretném, ha vegyi anyagokkal kavarnának bele az »anyagba«.”
Akárhány férfit kérdeztünk, mintha férfiasságuk erejét venné el, ha nem lennének képesek – akár elméletben – fogamzást produkálni. Akkor viszont csak egy dolgot kell tisztázni: ha sok férfi nem hajlandó védekezni és mindent a nőre hárít, ugye nem fognak csodálkozni, ha a nem kívánt terhességről is nélkülük döntenek majd?
