Nemrég írtunk arról a felmérésről, amelyben a résztvevők 53 százaléka nyugtalanságot tapasztalt, 40 százalék pedig magányosnak érezte magát, amikor megvonták tőle az internethasználat lehetőségét. Egy korábbi tanulmányból pedig az derült ki, hogy a tévétől, számítógéptől, telefontól 24 órára eltiltott főiskolások körében sokan elvonási tünetekhez hasonló érzésekről számoltak be, mások pedig szigorú fogyókúrához hasonlították a megvonás időszakában átélteket.
Internet és tömeggyilkosság
“Az internet magányossá tesz, a számítógépes játék pedig erőszakossá” – mindenki hallotta már ezeket a tételeket. Van olyan teória is, mely szerint még Anders Behring Breivik azért robbantott pokolgépet, és lőtt le fiatalokat válogatás nélkül, mert – mint kiderült – szeretett játszani a World of Warcraft nevű harci játékkal, nem pedig azért, mert elmebeteg eszméket követett.
Azt azonban, hogy a sok netes játéknak csak negatív hatása lenne, cáfolta az Entertainment Software Association reprezentatív felmérése, amelyből kiderül, hogy a játék egyre inkább családi élmény – a megkérdezett felnőttek 45 százaléka úgy nyilatkozott, hogy hetente legalább egy alkalommal gyermekével együtt ül a konzolokhoz; 57 százalék szerint pedig a közös játéknak köszönhetően több időt töltenek együtt a családtagok, mint egyébként tennék.
A kóros internethasználatot Magyarországon is kutatták már. Tíz évvel ezelőtt az Információs Társadalom- és Trendkutató Központ (ITTK) dr. Ritter Andrea vezette internetpszichológiai kutatócsoportja dolgozott ebben a témában. Akkoriban mindenütt arról olvashattunk, hogy a netfüggőség rendkívül súlyos problémává növi ki magát, és idővel teljes klinikákat kell majd létrehozni a sok-sok beteg ápolására. A kutatócsoport akkor arra jutott, hogy elsősorban a fiatal (18 éb alatti) korosztály körében jellemző a kóros internetezés. A kutatók azonban már akkor is úgy vélekedtek: a fiatalokat nem eltiltani kell a világháló látogatásától, hanem segíteni kell nekik a megfelelő használatban.
A társaság hiányzik
Dr. Ritter Andrea (aki azóta a túlzott számítógép-használattal is foglalkozó Változás Rendelőt vezeti) azt mondja, nem célszerű Facebook-függőségről beszélni; hiszen az addikció betegség, amit gyógyítani kell, ám jelen esetben – legtöbbször – nem erről van szó. A közösségi oldalak pszichológia igényt elégítenek ki: a társaság utáni vágyat tompítják. “Igaz, hogy mindez az interneten keresztül zajlik, de attól még ugyanolyan aktív közösségi részvétel, mintha az ember elmenne egy klubba” – véli a pszichológus, akit gyakran keresnek meg szülők azzal, hogy „a gyerek sokat internetezik”, de minden ilyen esetben kiderült, hogy ez a „függőség” nem ok, hanem következmény volt. Vagyis a gyermek nem a géphasználat miatt kezdte magányosnak érezni magát, hanem épphogy az internetezésbe menekült a családi vagy iskolai problémái elől. Azért is leginkább a tinédzserekre jellemző ez a probléma, mert változáson mennek keresztül: már nem gyerekek, de még nem tudják, hová tartanak; az internet pedig remek eszköz az önismeret fejlesztésére és arra is, hogy kísérletezzenek bizonyos szerepekben a csetelések során.
Beteg vagy kreatív?
Persze a szülők felfogásán is nagyon sok múlik: ha például három órát internetezik a gyerek; mondhatják rá, hogy „beteg” vagy az ellenkezőjét (milyen kreatív!), de törekedhetnek egyensúlyra is: „rendben, három órája a gépnél ülsz, akkor most három órát sportolj!”
Ritter szerint sokszor igen szimpla a képlet: ha a tinédzser magányos, akkor sokat ül a gépnél, de amint – mondjuk épp a Facebook révén – lesz társasága, már nem is internetezik annyit. A közösségi oldalak ugyanis sokat segítenek a társaság megtalálásában is, hiszen a visszahúzódóbb emberek könnyebben ismerkednek ily módon. Ritter szerint az efféle site-ok sikerén látható világosan, hogy nem igazolódtak be a régi jóslatok, amelyek szerint az internet miatt „elmagányosodunk”; a Facebook épphogy a közösségről szól.
