A rengeteg munka, a túlhajszolt napokra bezsúfolt társadalmi és magánélet, a sok kávé, a nikotin, a nassolás és a kevés pihenés mind-mind okozói az úgynevezett szociális jetlagnak, vagyis szociális időzónaváltás-szindrómának.
A tünetei hasonlóak ahhoz, amikor egy utazás során az időzónák átlépése miatt borul fel a napi biológiai óránk: nyugtalan éjszakák, nappali álmosság, állandó éhség és rossz közérzet.
„Amikor a világban utazunk, akut jetlaget tapasztalhatunk, de amint megérkezünk az úti célunkhoz, a szervezetünk alkalmazkodik a helyi sötét-világos ciklushoz – magyarázta Russell Foster, az Oxfordi Egyetem ideggyógyász-professzora. – A szociális jetlag viszont krónikus állapot, amikor sokan nem adjuk meg a szervezetünknek az alkalmazkodás lehetőségét.”
A szervezetünkben zajló folyamatok egy bizonyos ritmus szerint zajlanak, melyet a nappalok és éjszakák váltakozása határoz meg, a test „tudja”, hogy mikor van nappal és mikor van éjszaka. A túlhajszoltság, a mesterséges fény és stimulálószerek viszont felborítják ezt a rendszert és a test működése kibillen az egyensúlyából.
A kutatók kiderítették, hogy minél nagyobb mértékben elhatalmasodik rajtunk a szociális időeltolódás, vagyis, hogy nem a nappal és éjszaka váltakozásához igazodva élünk, annál több kávét, cigarettát és egészségtelen nassolnivalót fogyasztunk, ami krónikus kimerültséghez, elhízáshoz vezethet, hosszabb távon pedig még ezeknél is súlyosabb egészségügyi problémákat okozhat.
Ha ki akarod számítani, hogy hány órás szociális időeltolódásban élsz, hasonlítsd össze, hogy hánykor kelsz ébresztőórával és hánykor ébredsz magadtól, ébresztőóra nélkül. Ha például munkanapokon 7 órakor kelt a vekker, a hétvégén viszont magadtól 9 óráig alszol, akkor 2 órás szociális időeltolódásban élsz.
Foster professzor kiemelte, hogy az alvás kritikus fontosságú, tehát ha meg akarunk szabadulni a szociális időeltolódás kellemetlen tüneteitől, akkor rá kell szoktatnunk magunkat a rendszeres, napi minimum 7 órás, pihentető alvásra, mégpedig alkohol és altatók nélkül.