„Az én első visszeres panaszom elég korán jelentkezett, négy éve, 25 éves koromban. Akkoriban egész napos ülőmunkát végeztem, utólag ennek tudom be, hogy ilyen korán jelentkezett. A vádlim belső és felső részén soha azelőtt nem tapasztalt fájdalmat éreztem – talán egy kicsit arra hasonlított az érzés, mintha alaposan beütöttem volna. Eleinte nem is vettem róla tudomást, de a fájdalom nem csökkent, és pár hónapon belül egy visszér láthatóan kidudorodott a lábamon” – sokak számára ismerős lehet a kezdet, ahogy LábStory sorozatunkban Kata leírta.
Csakhogy ő nem törődött bele, elsősorban gyógyhatású krémeket vetett be a visszerek ellen. „Tudatosult bennem, hogy ha homokba dugom a fejem, attól a helyzet csak rosszabbodni fog, így felvettem a kesztyűt. Heparintartalmú krémet kezdtem használni, éjszakára alaposan bemasszíroztam mindkét lábszáram, aztán fóliával betekertem. Már az első ilyen éjszaka után úgy ébredtem fel reggel, hogy a lábaim hihetetlenül megkönnyebbültek, a fájdalom és a lábnehézség egy héten belül megszűnt” – írta. (A heparin hatásáról itt olvashatsz részletesebben.)
A további rosszabbodás megelőzésére sportolni is elkezdett, tornával mozgatta át a testét hetente 2-3 alkalommal, és „a visszeres fájdalom nem tért vissza”. Csakhogy közben munkahelyet váltott, és az új állás mellett már nem volt ideje sportolni, ezért lábai újra fájni kezdtek. „Ezúttal kitartóbbnak bizonyult, krémmel sem múlt el könnyen. Így ismét sportolni kezdtem, hetente 2-3-szor kardioedzést végzek, amit kiegészítek speciális tornával, ami döntően lábujjhegyre emelkedésből áll.”
Olvasónk úgy érzi, hogy megtalálta a megoldást. „Nagyon régóta nem jelentkezett a fájdalom, és az elmúlt 4 évben azon az egy látható visszéren kívül több nem jött elő. Mindent egybevetve nekem az a véleményem, hogy a krémek nagyon hatékonyak a tünetek kezelésében, tornával kiegészítve pedig hosszú távon is fel lehet venni a harcot a fájdalmas visszerek ellen” – írta.
