nlc.hu
Egészség
Némasági fogadalmat tett a hétéves kislány

Némasági fogadalmat tett a hétéves kislány

Normális, ha egy hétéves kislány szinte egyáltalán nem szólal meg? Dr. Gyarmati Andrea szerint az, de ettől még nem biztos, hogy nem kell változtatni ezen.

Kislányom, Marika hétéves. Jól tanul, jövőre megy másodikba, szépen zongorázik és énekel. Ketten élünk, de azt remélem, hogy így is boldogan. Az a problémám, hogy Marika általában csöndben van… Képeket nézeget, mesét néz, zongorázik, rajzol, segít a konyhában… de szinte sose mesél magáról, a napjairól. Nem tudom, hogy mi történik vele, mi zajlik a belső világában. Hiába kérdezem. Ön szerint hogyan tudnék közelebb kerülni a kislányhoz? Lehet, hogy esetleg ez egy betegség tünete? Egyre tanácstalanabb vagyok!

Némasági fogadalmat tett a hétéves kislányDr. Gyarmati Andrea: Megértem aggodalmát, de már elöljáróban leszögezném, a helyzet egyáltalán nem reménytelen. Tehát van egy szép, hétéves, csendes kislánya, akivel kettesben élnek. Jó lett volna, ha megírja, így van-e ez a kezdetektől fogva. „Ketten élünk, de azt remélem, boldogan” – írja, és én ebből a mondatból azt érzem, még ön sem biztos ebben a boldogságban. Nehéz lehet így a kislánynak, ha azt érzi, hogy ön is bizonytalan.

Nagyon is értem, sőt inkább azt írnám, érzem, amit mond. Higgye el, sokan vagyunk, akik valamilyen oknál fogva kettesben maradunk egy gyerekkel, vállalva a nevelés összes nehézségét, és persze örömét is egyedül. Az, hogy mióta élnek így, csupán abból a szempontból lényeges Marika esetében, hogy átélt-e valami olyan traumát, legyen az válás, haláleset, új közösségbe való beilleszkedés, esetleg bántalmazás, ami a szomorúságát magyarázná. Érhette-e olyan környezeti hatás, amitől bizonytalanná vált, és ezt csendességgel, visszahúzódással kompenzálja.

Érdemes végiggondolni, volt-e a családban ilyen csendes, magának való ember? Aztán azon elgondolkozni, mit lát példaként a kislány. Ön vajon mesél-e magáról, megosztja-e gondjait, örömeit Marikával. Tudom, sokan úgy vélik, kicsi még, nem is érti, és főleg nem akarják a gyereket terhelni. Ez szerintem nem helyes gondolkozás.

A gyerek fokozottan érzékeny minden rezdülésünkre. Hatványozottan igaz ez azokra, akiket egy szülő nevel. Nem írnám, hogy csonka család, mert utálom ezt a kifejezést, inkább fogalmazzunk úgy: nem a szokásos apa-anya-gyerekek modellben nevelkedik. Beszélgessen vele a miértekről. Arról, hogy önök miért így élnek, és mondjon igazat! Lehet, hogy az iskolában megjegyzést tettek, hogy hol van a papája. A gyerekek tényleg csodálatosak, de nagyon kegyetlenek is tudnak lenni.

Ha az ember egyedül van egy gyerekkel, sok a kérdőjel. Nincs kivel megbeszélni és együtt döntetni dolgokban, tehát a felelősség sem osztódik meg. Én nagyot nyitnék Marika felé. Beszélgetnék vele sokat. És nagyon sokszor magamhoz ölelném. Kitalálnék közös programokat kettesben is, de a társaival együtt is. Ismerkedjen meg ön is azokkal, akik a kislánynak fontosak, akikkel nap mint nap találkozik, sőt akár azokkal is, akikkel gondja van a kislánynak. Nevessenek sokat, meséljen magáról, arról, hogy milyen volt ön akkor, amikor annyi idős volt, mint Marika. Mesélje el, milyen félelmei, gondjai voltak abban az időben. Végezetül, de nem utolsósorban: a sport valóban csodákra képes. Valahová tartozni, egy csapat tagjának lenni ablakot nyit a világra, utat a többi ember felé, még egy alkatilag nagyon zárt kislánynak is.
Ebben az esetben van, lehet rá remény, hogy a kislány megnyílik. A legnagyobb ajándéka az életnek szerintem azonban az, ha gyerekünk a barátjának tekint, és bízik bennünk.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top