Hiperkinetikus figyelemzavar – mégsem csak eleven a gyerekem?

Bence rettenetesen sírós, nyugtalan kisbaba volt, de ennek nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget. Mozgása, beszéde úgy fejlődött, ahogy az a „nagykönyvben” meg van írva. Hamar megtanult járni, beszélni. Nagyobb betegségei sohasem voltak. Aztán hároméves korában szabadult el a „pokol”, ekkor kezdődtek magatartás-problémái. Nyugtalansága már az óvodában egyre nyilvánvalóbbá vált. Öntörvényű volt, ha valami nem úgy történt, ahogy azt ő elképzelte, elképesztő hisztibe kezdett. Agresszív lett, hangulatingadozásai pedig egyik pillanatról a másikra jöttek, teljesen kiszámíthatatlan és követhetetlen ritmusban. Jött a nevelési tanácsadó, ahol néhány alkalom után sem történt semmi érdemi változás a kisfiú viselkedésében, az iskolában pedig csak tovább romlott a helyzet. Figyelni képtelen volt, így még a legegyszerűbb matematikai feladvánnyal sem boldogult. A legapróbb konfliktusos helyzetben is agresszív lett, miközben mint egy sajtkukac, egész nap izgett-mozgott az osztályban. Mindig mást csinált, mint amit kellett volna, dühkitöréseit a tanító egyre nehezebben tudta kezelni. Tehetetlenségében Bencét inkább kizavarta az osztályból. Azt azért már mindenki érezte: Bencénél ez több, mint rosszaság: lényegében tökéletesen kezelhetetlen volt.

A diagnózis egyértelmű

Végül a Vadaskert Kórházba vitték, itt diagnosztizálták nála az aktivitás- és figyelemzavart, illetve egyéb gyermekkori emocionális zavarokat. Mindez együtt a hiperkinetikus zavar.  
„Bencét négy hónapos korában nagymamájának húga és annak férje örökbe fogadták, akik már akkor sem voltak fiatalok – emlékszik az esetre Kereki Judit gyógypedagógus. – Ugyan Bence történetével egyáltalán nem meglepő a kórkép, hiszen az elhanyagolás, elhagyás, szülőktől való elszakítás az egyik alapvető kockázati forrás, de a hiperkinetikus figyelemzavar nála sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb környezetben élőknél is kialakulhat. Lehetnek eleve adott pszichés problémák, hibás viselkedési minta átvétele a környezettől, vagy a személyiség pszichológiai sérülékenysége” – sorolja a szakember. Bencének végül a kórházban egyrészt gyógyszeres kezelést írtak elő, másrészt elkezdtek egy viselkedésterápiás programot, amely kereteket, elvárásokat állított a kisfiúnak, amelyhez pozitív megerősítéseket is kapott, és családját is bevonták a gyógyulásba. Csakhogy az osztálytársak szüleinek, a tanítóknak elfogyott a türelmük. Bencét a tanév közepén magántanulói státuszba tették, és kérték a szülőket, hogy másik intézményt keressenek számára.

Eleven vagy hiperkinetikus?

De vajon mi a különbség a sokat emlegetett hiperaktivitás és a hiperkinetikus zavar között? Ha az embernek nehezen kezelhető a gyereke, máris gyanakodjon valamelyik kórképre?
A helyzet az, hogy a viselkedészavarok gyakran átfedik egymást. Amennyiben a hiperaktivitás és a magatartászavar tünetei egyaránt észlelhetők, és a hiperaktivitás átható és súlyos, akkor ott már hiperkinetikus viselkedészavarról beszélünk. A gyermek nem tud hosszabb ideig egy dologra koncentrálni, cselekedetei rendszertelenek, célszerűtlenek, változékonyak. A figyelemzavar jelei: rövid figyelmi terjedelem, könnyű terelhetőség, befejezetlen dolgok, koncentrációgyengeség, figyelmetlenség, feledékenység, érdeklődés hiánya. A figyelemzavar mellett a gyermeket a mozgásos nyugtalanság, impulzivitás, fegyelmezetlenség jellemzi, ami olykor extrém nyugtalanságban nyilvánul meg. Bár a köznyelvben nagyon is elterjedt a hiperaktivitás címkéje, a figyelemzavar-hiperaktivitás diagnózisa csak akkor állítható fel, ha egy féléves megfigyelés alatt kellő számú tünet együttesen észlelhető. Így a figyelemzavar tünetei közül legalább hatnak, s a hiperaktivitás-impulzivitás tünetei közül is legalább hatnak kell fennállnia hat hónapig ahhoz, hogy a figyelemzavar-hiperaktivitás valószínűségét kimondják. Ugyanakkor lényeges leszögezni, hogy a zavarról akkor beszélünk, ha ezek a tünetek a kortársakhoz képest jelentős mértékűek, súlyos problémát, zavart okoznak a gyermek mindennapi életében. Azonkívül legalább két helyzetben: iskolában, otthon, esetleg szabadidős tevékenységekben meg kell jelenniük.

Amit megtehetsz

„Különösen ebben az életkorban fontos, hogy értékeljük a gyermek erőfeszítéseit, észrevegyük és hangsúlyozzuk erősségeit, de foglalkozzunk zavarodottságával, gyengeségeivel is. Lehetőleg kerüljük a szidalmazást, zsörtölődést, fenyegetőzést. Legyenek vele megállapodásaink: mi az, amit mindenképpen teljesítenie kell. Jó, ha keresünk neki egy megfelelő sportágat; általában a kétszemélyes sportágak alkalmasak számukra, amelyek fegyelmező hatásúak. Amennyiben elfogadó és odafigyelő család, és hozzáértő pedagógusok veszik körül, éppen azt lehet nagyon jól kiaknázni, ami az erőssége: a tudásvágyát, az eredeti megoldásait, a segítőkészségét, a tevékenykedő magatartását” – mondja Kereki Judit. S hogy milyen felnőtt lesz a figyelemzavaros-hiperaktív gyermekből? „Nyugtalan, munkahelyét, lakóhelyét gyakran váltogató, hirtelen és megalapozatlan döntéseket hozó, figyelmi problémákkal küzdő, alacsony önértékelésű ember éppúgy lehet, mint eredetiségét, aktivitását kihasználó, eredményes kutató, üzletember, tudós. Ez a megfelelő időben adott segítségnyújtás mellett azon is múlik, hogy a környezetében élő nevelők, köztük mi, szülők, mennyire tudjuk megérteni, elfogadni a problémáját, s szeretettel segíteni őt nehézségei leküzdésében” – teszi hozzá a szakember.