Leginkább ezektől a betegségektől félnek a magyarok

Mitől retteg a magyar? – erre a kérdésre keresett választ az egyik életbiztosító most zárult kutatásában. Kiderült, hogy minden második magyar találkozott már a családjában rettegett betegséggel, minden harmadik fél attól, hogy egyszer ilyen betegséggel kell megküzdenie. A magyarok leginkább a ráktól, a szívinfarktustól, a stroke-tól vagy az Alzheimer-kórtól tartanak, nem véletlenül, hiszen ezek követelik ma a legtöbb emberéletet. Egy részük egyelőre nem gyógyítható, más részük igen, de a gyógykezelés hosszú és nem mindig eredményes.  

Ismerjük őket, de nem akarunk szembesülni a rettegett betegségekkel

S hogy mennyire ismerjük ezeket a betegségeket? A daganatos megbetegedéssel az emberek 81 százaléka találkozott a tágabb személyes ismeretségi körében, és nagyjából hasonló arányban szerepelt ebben a körben a szívinfarktus is. Családi körben az emberek több mint felénél fordultak elő ezek a kórképek. Minden harmadik megkérdezett úgy érzi, hogy fenyegeti rákos megbetegedés vagy szívinfarktus, 23 százalék úgy gondolja, hogy stroke is. Ugyanakkor az idegsebészeti beavatkozástól vagy szervátültetéstől a megkérdezettek nem tartanak igazán. Ha ilyen betegséggel kellene megküzdeni, az emberek legjobban az ismerős magyar orvosokban, illetve a külföldi kórházi kezelésben bíznának, a legkevésbé a területileg illetékes állami kórháztól remélnék a gyógyulást – állapította meg a CIG Pannónia Életbiztosító megbízásából készült felmérés. Ám minél fiatalabb valaki, annál inkább a külföldi kezeléstől reméli a gyógyulást.

Félünk, de mégsem lépünk

Az orvosok szerint az emberek ugyan félnek, de tenni nemigen tesznek a baj elkerülése érdekében. Az Alzheimer- és a Parkinson-kórról akarnak mind többet megtudni, míg a többi, rettegett betegséggel leginkább akkor szembesülnek, amikor már belecsöppentek. Dr. Komáromi Zoltán háziorvos szerint egyértelmű: könnyebb félni, mint bármit is tenni azok elkerülésére.

„Az egyik oldal, hogy tudnak a betegségekről, a másik, amikor szembesül is vele, hogy hogyan viszonyul hozzá. Míg az Alzheimer- és a Parkinson-kórnak utánaolvasnak, tudják, hogy visszafordíthatatlan betegségek, hogy onnantól az »utca egyirányú«, foglalkoznak velük, addig a többiről nincsenek is nagyon információik” – mondja az orvos. Na nem mintha nem kapnának információkat. Csakhogy ezekkel nemigen akar senki szembesülni. „Hiába vannak pontosan tisztában a kockázatokkal, legfeljebb ha a családban látott már ilyet, akkor veszi bárki is kicsit komolyabban. Leginkább bíznak benne, hogy őket ez még a rizikófaktorok ellenére is elkerüli, illetve az interneten reklámozott csodaszerektől vagy kóklerektől remélnek segítséget, legyen az vérnyomáscsökkentés, fogyás, koleszterin vagy bármi más. A pénzt kiszedik tőlük anélkül, hogy a túlélési stratégiát segítené, miközben az orvos szakmai hitelességét is rontják. Amikor viszont már szembesülnek a diagnózissal, akkor igazán nehéz a dolgunk: vagy bagatellizálják a bajt, vagy szinte azonnal elsiratják magukat, mintha az a halálos ítéletet jelentené. Így pedig rettenetesen kemény munka rábírni őket az együttműködésre” – állítja Komáromi doktor.

Nincsenek mintáink

Az okok azonban egészen messzire nyúlnak vissza: míg korábban a gyerekeknek volt módjuk megtanulni, hogy a születés elmúlással is jár, ezt pedig a nagyszüleiktől ellesett módszerekkel több-kevesebb sikerrel befolyásolni is lehetett, az újabb generációknak viszont erre nem volt lehetőségük. A gyerekeket leginkább távol tartják a betegségektől, a haláltól, így azokról nemigen tudunk semmit, ezen pedig sem az egészségnevelés, sem az iskola nem változtat, sőt, olykor nehezít is a helyzeten.